Európai Tükör, 1997 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1997-02-01 / 1. szám
I. pillér Európai Közösség kívüli országokkal való kapcsolatokban is törekszik a tőkemozgások és fizetések, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságát akadályozó korlátok felszámolására. A Maastrichti Szerződésnek tanulmányunk tárgya szempontjából legfontosabb része a Római Szerződés 4. fejezete helyébe kerülő új 4. fejezet, amelynek két legfontosabb újdonsága: Kimondja a tőkemozgások és a fizetések tagországok közötti és harmadik országokkal szemben alkalmazott korlátozásainak általános tilalmát, azzal, hogy az ettől való eltéréseket legkésőbb 1995 végéig ki kell küszöbölniük a tagországoknak. Az 1993 végén fennállt korlátozásokhoz képest újakat már nem szabad felállítani, a korlátok lebontását folyamatosan kell megvalósítani. A harmadik országokkal való kapcsolatban csak kivételes körülmények között lehet védőintézkedéseket alkalmazni, akkor, ha a tőkemozgások a gazdasági vagy monetáris unió működése számára súlyos nehézségeket okoznának vagy ilyennel fenyegetnének. Ebben az esetben is csak a Bizottság kétharmados döntése alapján és legfeljebb 6 hónapra alkalmazhatók védőintézkedések. Ezenfelül szükségintézkedés hozható harmadik országgal szemben, ha a tőkék és fizetések szabad mozgása a közösségi kül- és biztonsági politikát veszélyezteti. 1992 óta az EU két olyan fontos direktívát fogadott el, amelyek a befektetési szolgáltatások újraszabályozása révén a tőkemozgások szabadságát is érintik. Az 1996-ban hatályba lépett befektetési szolgáltatások direktívája (ISD)3, valamint a tőkemegfelelési direktíva (CAD)4 * megteremtették az egységes európai befektetési piacot. A Második Bankdirektívát követve az ISD is bevezeti az egyszeri engedély elvét, s ezzel megkönnyíti a befektetési társaságok határon túli működését, valamint hozzáférését más tagországok tőzsdéihez, illetve egyéb határidős és származékos piacaihoz. A székhelyország szerinti engedélyezés és szabályozás szigorú tőkemegfelelési (CAD) és egyéb prudenciális követelményeket támaszt, de másodlagos szerepet szán a fogadó ország felügyeletének. Ez utóbbi előírhatja, hogy a saját törvényének megfelelő működési szabályzata és információnyújtási kötelezettsége legyen. A szabad, külön engedély nélküli letelepedés, amely a fiókokra is kiterjed, egyúttal azzal is jár, hogy a külföldi cégek is használhatják a befogadó ország klíring- és elszámolási rendszerét, valamint tagjai lehetnek az ott működő tőzsdéknek. II. Derogációk és védőintézkedések Az EEC-, illetve EU-csatlakozások eddigi történetében számos ország alkalmazott derogációt a tőkemozgások szabadsága terén. Általában a kevésbé fejlett pénzügyi piacú és/vagy makroegyensúlyi nehézségekkel küszködő országok kaptak haladékot a tőkemozgások és a letelepedés teljes körű liberalizálásában. A szabad letelepedés tekintetében a legjelentősebb derogáció Görögország esetében figyelhető meg, amelyik még a teljes jogú tagság elérése (1981.) után is bő egy évtizedig (1992 végéig) fenntarthatta a lehetőséget a „gazdasági szükséglet kritériumának” alkalmazására új hitelintézet alapítása, illetve fióknyitás engedélyezése során. Spanyolország az 1985-ös csatlakozási törvényben nem kért ugyan derogációt a külföldiek direkt befektetései, köztük a banki befektetések liberalizálása tekintetében, de mivel időközben a Második Bankdirektíva (89/646/EEC) eltörölte a fióküzlet alaptőkeelőírását, haladékot kapott a tőkekövetelmény megszüntetésére. Portugália is haladékot kapott a fiókalapítás tőkekövetelményének megszüntetésére. 1992 után az egységes belső piac megterem ti ■ 3 Council Directive 93/22/EEC on investment services in the securities field (OJ No L 141). 4 Council Directive 93/6/EEC on the capital adequacy of investment firms and credit institutions (OJ No L 141). európai fiikör február