Evangélikus Népiskola, 1912 (24. évfolyam, 1-25. szám)

1912-06-15 / 12-14. szám

— 314 Az egyházmegyei közgyűlésre Ritter János, az egyház­­kerületire ellenben Szutter Dániel és Bereczky Géza tanítókat választja a közgyűlés tanító-képviselőkül. K. L. NYÍLT TÉR. Tekintetes Németh Sándor tanító úrnak. Kedves Sándor Öcsém! Lapunk legutóbbi számában közzé tett válaszodat olvastam, és mivel engem nem egy könnyen lehet kihozni béketűrésem­­ből, ne vedd rossz néven, de igen jó szót mosolyogtam azon a rettenetes nagy tüzelésen és pattogáson, amellyel Te ezen közös ügyet kezeled. Hozzád intézett levelem után, miután arra figyelmedet egye­nesen felhívtam, hittem, hogy Te a sorok között is fogsz olvasni, s nem provokálod azt, hogy az én nagy elfoglaltságom mellett, még egyszer foglalkozzam egy ilyen dologgal, amely sem mi ránk, sem az ügyre, amelyet szolgálunk, semmi haszonnal nem jár, azon egyszerű oknál fogva, mert igen meg lévén magaddal elégedve, a jó tanácsot úgy sem veszed be. Te édes öcsém úgy teszel, mint Jókai egyik regényében egy bajvívó, aki bízva karja ereje és ügyességében, neki megy mindenkinek, sőt keresve keresi az alkalmat, hogy a haza leg­­kiválóbbjaival jöjjön összeütközésbe, míg végre akadt egy olyan hazafi, aki eltűrt tőle egy rettenetes vágást a nyakán azért, hogy a kedvező pillanatot felhasználva, tőből levágja a jobb kezét, amelyel annyi nemes életet oltott ki. Mint minden hasonlat, úgy ez is sántít, mert én teljesen osztom véleményedet, s nagyon kicsiny embernek tartom magamat, de ha nincs is meg az a tudásom, amely nálatok ifjú tanítóknál bőven megvan, azért hosszú tanítói pályámon valami kis élettapasztalatot, némi csekély ismeretet én is böngésztem össze, s minden fogyatékosságom mellett is megvan bennem az erkölcsi bátorság, hogy álljam a vágást, amelyet rám mértél, nem azért, hogy leüssem a jobb kezedet, hanem, hogy elmondjam azt, amit első ízben, épen a rád való tekintetből elhallgattam, mert azt hittem, hogy nem

Next