Evangélikus Népiskola, 1927 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1927-02-01 / 2. szám - Hozzászólás a 8 osztályú evang. iskola tantervéhez

28 -ig nincs más fundamentum, csak az, mely a Jézus Krisztusban vet­tetett. Aki sem hideg, sem meleg, kinek mindegy, mely egyház tagja, ki anyagi előnyért, származásért, családi összeköttetésekért elhagyja egyházát, reverzálist ad, rosszabb a pogánynál, az csak névleg ke­resztyén, valójában pedig hitét vesztett tévelygő­ Az ilyenekről be­szélgetve, hozzuk fel híveink előtt Nábotot. Nábot nem adja kicsiny szőlőjét, mert atyjától örökölte. Mi nagy, gyönyörű szőlőt örököl­tünk atyáinktól — melynek munkásai vagyunk —, ők azt kitartó mun­kásságuk, hűségük, szenvedésük és sokan mártír haláluk árán tették ilyen naggyá. Aki reverzálist ad, az megveti ősei vallását, tanítását, ,,aki pedig megveti atyját, vagy megutálja anyjának tanítását, annak szemét kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik ötét a saskeselyű fiai”. Mindenkor azon fáradozzunk, hogy egyházunk kárára reverzá­­list ne adjon egyetlen egyháztagunk sem. Ezt elérjük, ha népünkkel minél gyakrabban érintkezünk, ha bajában, szomorúságában vele ér­zünk, ha sírunk a sírokkal. A nép örül, ha tudja, hogy lelkésze, ta­nítója közte van, vele érez. E sorok írója több esetben volt vegyes házasságnál násznagy, s mindig sikerült az javunkra eszközölni. Lel­kész és tanító kölcsönösen őrködjenek, hogy tekintélyük a nép előtt meglegyen, egymással jó viszonyban legyenek. Tántoríthatatlan hitü ember sohasem hagyja el egyházát. Vajha bennünk és népünkben erős hit, szilárd meggyőződés lakozna, hogy ne csak szóval, de szívvel is mondhassuk : hiszünk egy Istenben egyszülött Fiában, a test feltáma­dásában és az örök Életben, hogy hiszünk egyházunk, fajunk, nemze­tünk jövőjében! Hozzászólás a 8 osztályú evang. iskola tantervéhez. Irta: Elefánty Sándor ev. tanító. E cikk keretében a Tanterv vallástani anyagára a követke­zőkben teszem meg észrevételeimet. A tervezők a régi s az egyetemes egyház által 1904—05-ben és az 1910-ben kiadott vallástanítási terv és Utasítás anyagát újí­tották fel. E két Tantervnek azonban hibája, hogy nem a gyermekből indult ki, nem vette tekintetbe a gyermeki lélek fejlődését, a gyer­mek erkölcsi növekedését. Forszírozta a bibliai tárgyi tudást, ragasz­kodott a nehézkes, a gyermekre érthetetlen biblikus nyelvhez, kritika nélkül adta a történeteket, korán állította be a kátétanítást, a kátémagyarázatok mély értelmű, nehezen megfogalmazott dog­máját szóról-szóra kívánta, melyet a magyarázatos káték se vilá­gosítottak meg. Nyilván­való tehát, hogy a vallástanítási tervet még az esetben is revízió alá kellene venni, ha a 8 osztályú evang.­iskolai tanterv felmerült kérdése, nem tette volna szükségessé.

Next