Evangélikus Népiskola, 1927 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1927-02-01 / 2. szám - Hozzászólás a 8 osztályú evang. iskola tantervéhez
28 -ig nincs más fundamentum, csak az, mely a Jézus Krisztusban vettetett. Aki sem hideg, sem meleg, kinek mindegy, mely egyház tagja, ki anyagi előnyért, származásért, családi összeköttetésekért elhagyja egyházát, reverzálist ad, rosszabb a pogánynál, az csak névleg keresztyén, valójában pedig hitét vesztett tévelygő Az ilyenekről beszélgetve, hozzuk fel híveink előtt Nábotot. Nábot nem adja kicsiny szőlőjét, mert atyjától örökölte. Mi nagy, gyönyörű szőlőt örököltünk atyáinktól — melynek munkásai vagyunk —, ők azt kitartó munkásságuk, hűségük, szenvedésük és sokan mártír haláluk árán tették ilyen naggyá. Aki reverzálist ad, az megveti ősei vallását, tanítását, ,,aki pedig megveti atyját, vagy megutálja anyjának tanítását, annak szemét kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik ötét a saskeselyű fiai”. Mindenkor azon fáradozzunk, hogy egyházunk kárára reverzálist ne adjon egyetlen egyháztagunk sem. Ezt elérjük, ha népünkkel minél gyakrabban érintkezünk, ha bajában, szomorúságában vele érzünk, ha sírunk a sírokkal. A nép örül, ha tudja, hogy lelkésze, tanítója közte van, vele érez. E sorok írója több esetben volt vegyes házasságnál násznagy, s mindig sikerült az javunkra eszközölni. Lelkész és tanító kölcsönösen őrködjenek, hogy tekintélyük a nép előtt meglegyen, egymással jó viszonyban legyenek. Tántoríthatatlan hitü ember sohasem hagyja el egyházát. Vajha bennünk és népünkben erős hit, szilárd meggyőződés lakozna, hogy ne csak szóval, de szívvel is mondhassuk : hiszünk egy Istenben egyszülött Fiában, a test feltámadásában és az örök Életben, hogy hiszünk egyházunk, fajunk, nemzetünk jövőjében! Hozzászólás a 8 osztályú evang. iskola tantervéhez. Irta: Elefánty Sándor ev. tanító. E cikk keretében a Tanterv vallástani anyagára a következőkben teszem meg észrevételeimet. A tervezők a régi s az egyetemes egyház által 1904—05-ben és az 1910-ben kiadott vallástanítási terv és Utasítás anyagát újították fel. E két Tantervnek azonban hibája, hogy nem a gyermekből indult ki, nem vette tekintetbe a gyermeki lélek fejlődését, a gyermek erkölcsi növekedését. Forszírozta a bibliai tárgyi tudást, ragaszkodott a nehézkes, a gyermekre érthetetlen biblikus nyelvhez, kritika nélkül adta a történeteket, korán állította be a kátétanítást, a kátémagyarázatok mély értelmű, nehezen megfogalmazott dogmáját szóról-szóra kívánta, melyet a magyarázatos káték se világosítottak meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a vallástanítási tervet még az esetben is revízió alá kellene venni, ha a 8 osztályú evang.iskolai tanterv felmerült kérdése, nem tette volna szükségessé.