Evangélikus Népiskola, 1934 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1-12. szám

Szerkesztői üzenetek. Minden jót kívánunk kedves kortársainknak és olvasóinknak az évforduló alkalmából. Amit az immáron sírba szállt óesztendő megtagadott tőlük, azt adja meg nekik kétszeresen az új. N. S. AlSZOpor. Mondhatnálak „magister fidelissima“-nak is, mert valóban leghűségesebb vagy. Az elsők közt voltál, amikor folyóiratunk hosszabb kényszerszünet után ismét megindult, akik segítségemre siettek. És azóta nem­csak iskolád a legpontosabb előfizetők egyike, hanem külön még magad is elő­fizetsz. Milyen ragyogó példája ez a megértésnek és ügyünk szeretetének! Lám, a te maroknyi egyházközséged évenként elő tudja teremteni ezt a kis összeget, mert akarja s mert a te jóindulatú irányításod mellett tudatára jutott an­nak hogy az Evangélikus Népiskola fenntartása nemcsak a magunk, hanem is­kolánknak és egyházunknak is jól felfogott érdeke. Ti nem hivatkoztok, mint akárhány virágzó nagy egyházközség a gazdasági helyzetre, hanem őseinkre emlékeztető áldozatkészséggel végrehajtjátok az egyetemes egyháznak 1927-ben hozott idevonatkozó határozatát. Milyen törpék a nagyok mellettetek! H. N. Budapest. Megemlékezése valóban jól esett. Fogadja érte szív­ből fakadó hálás köszönetemet azzal a bő kívánsággal, hogy az áldások Atyja tartsa meg jó egészségben sok éven át! O. L. és M. J. Debrecen. A testvéri megnyilatkozást hálásan vet­tem s miként a múltban, most is hirdetem: nekünk kezet kézben és vállvetve kell egymást támogatnunk, mert siker csak akkor koronázza küzdelmeinket. M. S. Újpest. Ilyen esetem volt nekem is. Látogatóban voltam egy fiatal kartársnál s ott egymásra halmozva és költői rendetlenségben találtam egy csomó tanügyi lapot. Kibányásztam a „Néptanítók Lapjá“-nak két utolsó év­folyamát az összehányt papírboglyából és legnagyobb elképzedésemre egyet­len egy példányt sem találtam f­e­l v­á­g­v­a ! Mintha valami nagy szerencsétlenség színhelyéről távoznék, oly fájdalmas és lesújtó érzelmekkel hagy­tam ott ennek a kartársnak vendéglátó hajlékát. Ez a kortárs bizonyára az „Evangélikus Népiskolát“ sem olvassa, és talán azért nem, mert attól tart, hogy tanulhatna belőle valamit. K. P. Nyíregyháza: Mindig nélkülöztelek gyűléseinken és most, hogy te részt vettél, nekem kellett távol maradnom. — Ezentúl már csak a véletlen hozhat össze bennünket, de ez mit sem változtat azon bensőséges viszonyon, mely eddig is fennállott köztünk. Tér- és időbeli távolságok érzelmileg, nem vá­laszthatnak el minket. Jókívánságaidat hasonlókkal viszonzom. Az Úr áldása legyen rajtad és kedves családodon! R. J. Lehetetlen kívánság! Az előfizetési díjnak leszállításával, — mely azoktól, akik eddig is mindig adósok maradtak, akkor sem folyna be —, egy olyan újabb terhet vállalnék, mely teljes anyagi romlásomat idézné elő. Ezt csak nem akarják ? Becsületes és önfeláldozó munkám mégis csak más elismerést és ju­talmat érdemel!

Next