Evangélikus Népiskola, 1934 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1-12. szám
Szerkesztői üzenetek. Minden jót kívánunk kedves kortársainknak és olvasóinknak az évforduló alkalmából. Amit az immáron sírba szállt óesztendő megtagadott tőlük, azt adja meg nekik kétszeresen az új. N. S. AlSZOpor. Mondhatnálak „magister fidelissima“-nak is, mert valóban leghűségesebb vagy. Az elsők közt voltál, amikor folyóiratunk hosszabb kényszerszünet után ismét megindult, akik segítségemre siettek. És azóta nemcsak iskolád a legpontosabb előfizetők egyike, hanem külön még magad is előfizetsz. Milyen ragyogó példája ez a megértésnek és ügyünk szeretetének! Lám, a te maroknyi egyházközséged évenként elő tudja teremteni ezt a kis összeget, mert akarja s mert a te jóindulatú irányításod mellett tudatára jutott annak hogy az Evangélikus Népiskola fenntartása nemcsak a magunk, hanem iskolánknak és egyházunknak is jól felfogott érdeke. Ti nem hivatkoztok, mint akárhány virágzó nagy egyházközség a gazdasági helyzetre, hanem őseinkre emlékeztető áldozatkészséggel végrehajtjátok az egyetemes egyháznak 1927-ben hozott idevonatkozó határozatát. Milyen törpék a nagyok mellettetek! H. N. Budapest. Megemlékezése valóban jól esett. Fogadja érte szívből fakadó hálás köszönetemet azzal a bő kívánsággal, hogy az áldások Atyja tartsa meg jó egészségben sok éven át! O. L. és M. J. Debrecen. A testvéri megnyilatkozást hálásan vettem s miként a múltban, most is hirdetem: nekünk kezet kézben és vállvetve kell egymást támogatnunk, mert siker csak akkor koronázza küzdelmeinket. M. S. Újpest. Ilyen esetem volt nekem is. Látogatóban voltam egy fiatal kartársnál s ott egymásra halmozva és költői rendetlenségben találtam egy csomó tanügyi lapot. Kibányásztam a „Néptanítók Lapjá“-nak két utolsó évfolyamát az összehányt papírboglyából és legnagyobb elképzedésemre egyetlen egy példányt sem találtam fel vágva ! Mintha valami nagy szerencsétlenség színhelyéről távoznék, oly fájdalmas és lesújtó érzelmekkel hagytam ott ennek a kartársnak vendéglátó hajlékát. Ez a kortárs bizonyára az „Evangélikus Népiskolát“ sem olvassa, és talán azért nem, mert attól tart, hogy tanulhatna belőle valamit. K. P. Nyíregyháza: Mindig nélkülöztelek gyűléseinken és most, hogy te részt vettél, nekem kellett távol maradnom. — Ezentúl már csak a véletlen hozhat össze bennünket, de ez mit sem változtat azon bensőséges viszonyon, mely eddig is fennállott köztünk. Tér- és időbeli távolságok érzelmileg, nem választhatnak el minket. Jókívánságaidat hasonlókkal viszonzom. Az Úr áldása legyen rajtad és kedves családodon! R. J. Lehetetlen kívánság! Az előfizetési díjnak leszállításával, — mely azoktól, akik eddig is mindig adósok maradtak, akkor sem folyna be —, egy olyan újabb terhet vállalnék, mely teljes anyagi romlásomat idézné elő. Ezt csak nem akarják ? Becsületes és önfeláldozó munkám mégis csak más elismerést és jutalmat érdemel!