Evangélikus Népiskola, 1937 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1937-07-01 / 7-8. szám
240 alkalmazkodik a modern gazdasági alakulás módszereihez és a birodalom területe fölé az utak, csatornák, vasutak sűrű hálóját feszíti. Mint pártatlan döntőbíró (Schiedsrichter), előkészíti a munkaadó és a munkások közt felmerülhető jövőbeli megegyezéseket. Mint alapító, a biztosítást kötelezővé teszi, segélypénztárakat létesít és államilag irányított szociális korszaknak lesz kezdeményezője és megteremtője. Mint bankár és kereskedő uralkodik a nemzet pénzpiaca felett és pénzbeli készségével kiegészíti a katonai fegyverkezést. Mint nevelő, kiterjeszti hatalmát az összes nevelőintézményekre és azoknak minden szakmabeli ágazatára. Mint gyűjtő, összehalmozza a legkülönbözőbb dolgokat, például : régiségeket, gépeket, modelleket, találmányokat és ezek eszközeit, tudományos készülékeket, élő és preparált állatokat, ruhákat, fegyvereket, hímzéseket, szövéseket, egyházi tárgyakat, ritkaságokat, könyveket, kéziratokat, hangszereket, érmeket, festményeket stb. Emellett ellenőrzi a filozófusok tanait, a vallásgyakorlatokat, istentiszteleteket, az egyes felekezetek egyházi életmegnyilatkozásait, s mint az erkölcsöknek és erkölcstelenségnek kritikus szemlélője, gondoskodik az esetleg szükségessé vált megtorló intézkedésekről is. Gondoskodik a polgárok élet- és vagyonbiztonságáról. Megvizsgálja a tápszereket, felszerel tudományos expedíciókat és olykor a Maecenas szerepére is vállalkozik. • úgy hogy azt lehet mondani : az állam minden és alig van egyetlenegy területe a polgári tevékenységnek, melyet az állam építő és irányító rendszabályai érintetlenül hagynának. A nép ebben az államban nem látja többé a vezérek (Führer-ek) felelősségérzetének azt a mérvét, mit tőlük elvárt és követelt. Éppen azért elvesztette hitét az államhoz és a közösségben sem látott erőforrást. Ha pedig a polgár ezt a hitét elveszti, akkor saját léte fenntartásához sincs többé bizalma és érzéke. Nem hisz a sorsközösségben, az összefogás erejében ; a hitevesztett polgár az államra nem tekint többé a legnagyobb tekintélynek kijáró köteles tisztelettel. Ez a veszteség különösen akkor válik veszedelmessé, ha az ifjúságot is érinti, mert ez esetben az államalakulat jövőjének alapjai rendülnek meg. Lélektanilag tekintve, a jelen német állami pedagógia csak következménye az állameszme elértéktelenítésének. Ez a krízisszerű állapot gondolkodóba ejtheti a pedagógusokat és politikusokat egyaránt. Itt felvetődik a kérdés, mi az oka a műveltségi állapot ki nem elégítő voltának az állampolgári neveléssel kapcsolatban ? Az állami iskola, mint az állam szerve, a népiség és állampolgárság szolgálatára van rendelve. A nép felnövekedő nemzedékét olyfokú műveltséggel kell felvérteznie, mely azt állampolgári feladata teljesítésére és a nyilvános életbe való beilleszkedésre képesíti. Ehhez persze még közgazdasági ismeretek és olyan műveltségi alapfeltételek is szükségesek, melyek nélkül hivatását nem tölthetné be. Ehhez azonban még valami kell. Az iskola akkor végez nemzetépítő munkát, ha felébreszti az ifjú nemzedékben annak felemelő tudatát, hogy a nép összességének ő is egyik hasznos tagja. Az iskola a tanulóban az összetartozandóság tudatát csak akkor fogja felkelteni és öregbíteni, ha a népközösségnek megvesztegethetetlen érzetét ojtja szivébe és azt útravalóul adja neki. Ha szülőföldje anyanyelvét nyújtja neki minden természetes és szellemi tartalmával. Ha szokásait, költészetét, történelmét, szerzett jogait tudatos és mindenkor rendelkezésre álló műveltségi tulajdonává, közkincsévé teszi.