Evangélikus Népiskola, 1937 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1937-11-01 / 11. szám

361 A helyes iskolavizsgálatról. Irta : Sátory Vilmos tanár. Kapuvár. * Amikor ma az iskolavizsgálatról beszélünk, akkor az egészen más pedagógiai funkciót jelent, mint amit ezen az elnevezésen né­hány évtizeddel azelőtt értettünk. Nem a tanítónak, tanárnak szigorú, esetleg rideg ellenőrzését jelenti ma az iskolavizsgálat, hanem szem­pontokat adó, segítő, tanácsadó, megértő s ezek által fontosságában elsőrangú pedagógiai tevékenység, mely a gyakorlott, jó tanítónak növeli a biztosságérzetét, a kezdőt pedig támogatja, segíti és előbbre­viszi. Az iskolavizsgálatnak azonkívül kiegyenlítő és átadó szerepe is van. Az iskolavizsgáló természetesen tapasztalt pedagógus kell, hogy legyen. Iskolavizsgálati útjain sok helyeset, sok újat és cél­szerűt lát, amit egyik helyről elvisz a másikra és ott is meghonosítja. Viszont a nehézségekre is könnyebben lehet megoldást találni, ha több ember szemszögén keresztül nézzük őket. A közoktatásügyi szervezetnek az elgondolása az, hogy a központi, egységes nevelési gondolatokat, egyetemes és részleges célkitűzéseket az iskolavizsgáló vigye át a gyakorlatba, amikor látogatásai során megbeszéli azokat a tanítókkal, tanárokkal. Viszont a perifériák helyzetét, nehézségeit is neki kell a tanítókkal együtt legteljesebben megismernie és fel­felé tolmácsolnia, nehogy a felső pedagógiai vezetés elszakadjon a való élettől és zöldasztal ideológiává legyen. Mindez kétségtelenné teszi, hogy az iskolavizsgálat a nevelésügynek igen fontos része, mintegy összekötő fogaskerék a közoktatásügy óraművében. Nem pusztán ellenőrző szerv, hanem a pedagógiai elméletet élővé tevő, a nemzetnevelést hatékony valósággá formáló ,munkásság, amely nélkül csonka lenne egész nevelőrendszerünk. Érdemes azért kissé foglalkozni a helyes iskolavizsgálattal. Mindennemű vizsgálatnak — így az iskolavizsgálatnak is — lélektani előzményei és következményei vannak. Ezekkel a vizs­gálónak számolnia kell, ha reális képet akar az iskoláról és tanító­járól nyerni és látogatását hasznossá óhajtja tenni. Van tanító, aki munkájában céltudatos és biztos és nem zavarja az a körülmény, hogy olyan valaki van jelen az óráján, aki őt ellenőrizni, felülbírálni akarja és ítéletet fog mondani munkájának értékéről, sőt, osztályozni is fogja. Ez a legszerencsésebb típus, bár ennél is feltétlenül áll az, hogy fesztelenebb, közvetlenebb és színe­sebb tud lenni, ha nincs jelen az iskolavizsgáló. Már kevésbbé szerencsés az ú. n. „drukkoló" típus, aki bár lehet ugyanolyan értékes, jó nevelő, mint az előző, csak gátlásai vannak, ha valaki vizsgálni akarja. Izgatott, kapkod, elveszti meg­szokott modorát és áttekintését s korántsem tudja azt nyújtani, ami nyugodt körülmények között telik tőle, annál is inkább, mert izgalma átterjed a tanulókra is. Az ilyen valósággal fellélegzik, ha a látogató elhagyja tantermét. Van számító típus — elvétve — aki ügyes fogásokkal, előze­tes betanítással talán jobb képet tud mutatni, mint ami rendes mun­kájának értéke. Ez azonban könnyen kisülhet, ha a vizsgáló nem viselkedik egész passzív módon.

Next