Evangélikus Népiskola, 1937 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1937-07-01 / 7-8. szám
239 könyörületességben ; a vallásosság, a hazaszeretet és családi érzelmek ápolásának szent erényeiben. Ha az eredményvizsgálatnak ez az útja nem is nyílik meg minden szemlélő előtt s talán még a tanító előtt sem, a mindentudó örökkévaló Isten előtt tudva van. A német ifjúság állampolgári nevelése. Irta : K. L. Az ismét talpraállott Németbirodalom mai vezetőinek egyik sarkalatos programmpontja az ifjúságnak megbízható állampolgárokká nevelése. Azt hiszem, nem végzek fölösleges munkát, ha folyóiratunk kedves olvasóit a „Schulreform“ nyomán ezen irányzattal megismertetem. Eddig még szembetűnő eredményt nem értek el. A német ifjúság érzelmileg sem köztársasági, sem monarchikus. Az ifjúság nagyon jól tudja, hogy sem a monarchiának, sem a köztársaságnak szubstanciája nincsen. Ezen államalakulatok sem az ifjúság, sem a nép tudatában nem vertek gyökeret. Az elmúlt monarchiához, vagy a jelenlegi köztársasághoz való meggyőződéses ragaszkodás az idősebb rétegekben és az ifjú németség többségében még mindig csak érzelmi momentumokra vezethető vissza. A monarchia az uralkodónak Isten kegyelméből vallott jogát fogadta el alapul és az uralkodónak ezt a „Gottesgnaden“-ját a felségsértés egy szigorú paragrafusával védte. Az ifjúságnak állásfoglalása nem természetes, nem véréből fakadó, nem szociális, hanem mesterségesen beléje ojtott. A német ifjúságot érdekli a sport és világjavító szándék tüzeli és csak kevesen állanak valamely párt szolgálatában. Az ifjúságnak többsége mentes a politikától, de azért nem halad el érdektelenül állami események mellett. A politikailag szervezett ifjúság a politikailag nem szervezett nagy tömeggel ellentétben, aszerint, hogy melyik párthoz szegődik, vagy államhű, vagy államellenes. Még most nem lehet tudni, hogy az úgynevezett „ Hitlerjugend“-nek egy táborba kényszerítése, milyen gyümölcsöt érlel majd, de annyi már most is megállapítható, hogy ez a minden hatalmi eszközzel létesített szervezet még mindig nem jelenti a német ifjúság egyetemének képviseletét. Az ifjúságnak egységes ideáljai nincsenek. A modern ifjúsági mozgalom nem vehető politikai értelemben olyannak, mint amilyen a diákegyesületek (Burschenschaftok), vagy tornászok mozgalma volt. Az ifjúság bírálja az államot. Viszonya az államhoz krízisszerű. Az ifjúság egy nagy állami felfordulás után nőtt fel és a felnőttek bűne folytán a tépett pártpolitikába sodortatott, mielőtt megérett volna. Innen van az ifjúságnak politikai széthullása. Azért vagy megtagadja, vagy támogatja az államot, vagy egészen közömbösen viselkedik vele szemben. Az állam azelőtt a törvényhozó, bíró, gondnok szerepkörét töltötte be és mint a védelem szervezője, a rendőri és katonai intézményeinek minél tökéletesebb kiépítésére fektette a fősúlyt, most pedig tőkés vállalkozó lett, mint pártatlan döntőbíró ítélkezik, pénz- és biztosítóintézeteket alapít. Az állam most a bankár, kereskedő, nevelő, gyám, hygiénikus irányító, gyűjtő, művészbarát és Isten tudja mi még ! Mint vállalkozó