Evangélikus Népiskola, 1937 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1937-11-01 / 11. szám

358 zet számára továbbra is határozott nemes célkitűzés, és biztos út­irány marad a jövőre nézve ! Istentől elhivatást nyert. .. Istentől ihletett.. . Isten által oly korán visszarendelt. . . Valamennyiőnk által hódolatos tisztelettel, szeretettel, és mélységes, soha el nem múló hálával övezett Fővezé­rünk és magyar Testvérünk : Vitéz Jákfai Gömbös Gyula ! Nyugodjál csendes, édes megpihenéssel sírodnak mélységes ölében, boldog meg­nyugvással ama tudatban, hogy azt a magyar zászlót, melyet magyar hazafias érzéssel, testvéri szeretettel, hittel, önérzettel, és jogos magyar büszkeséggel hordoztál, de amelyet a kérlelhetetlen halál olyan tra­gikus hirtelenséggel ragadott ki alkotó kezedből, millió és millió magyar tovább hordozza a Te magyar lelkiségeddel, a Te magyar testvéri szereteteddel, a Te rendíthetetlen, sziklaszilárd hiteddel a magyar Golgota útjain át a várva várt feltámadás, a várva várt szebb, boldogabb magyar jövendő felé ! Ezzel a szent reménységgel és az ebben foglalt szent fogada­lommal üdvözlöm a Mélyen tisztelt Közgyűlésnek minden egyes tagját, és az elvégzendőkre a Mindenhatónak gazdag áldó kegyelmét kívánva, közgyűlésünket tisztelettel megnyitom ! Kérdés, mely mindig időszerű. Irta : K. L. Sopron. Időszerű azért, mert aktualitásából világ fennállása óta sem veszített. Probléma, mely felett évezredek múltak el, de közmegelé­gedést keltő megoldást mai napig sem nyert. Semmi újat nem mondok, amikor e kérdéssel kissé behatób­ban foglalkozom, de nem is az a célom. Csak olvasóink emlékeze­tébe akarom visszaidézni e kérdésnek lényegét és teszem azt azon meggyőződésből, hogy nem foglalkozni vele, bűn volna. A szocializmusról van szó. Az angol miniszterelnök a béke fenntartásáért mondott meg­rázó beszédében rámutatott arra, hogy egy meggondolatlanul szárnyra bocsátott szó, vagy hang elindíthatja az emberiség végromlását elő­idéző lavinát. Maradjunk ennél a képnél ! — Eget ostromló hegynek meredek lejtőjén karcsú fenyő áll. Ágai a hópárnák súlya alatt roskadoznak. Madárka röppen el mellette. Szárnya gyengén érinti az ágat. Ettől a kis megrázkódtatástól leválik egy kis hócsomó az ágról, mire lent mér széles, mély rétegekben várnak a hópelyhek miriádjai. Ezek átkarolják a lehulló testvérkéket és azokkal együtt mozognak lefelé a lejtőn. Hangtalanul csatlakoznak hozzájuk az álmukból felkeltett többi testvérkék és az eleinte jelentéktelen, de mindjobban növe­kedő hótömeg mindig gyorsabban rohan lefelé és mindig mélyebb rétegeket hasít fel és ragad magával. Rohanása mindig őrültebb lesz. Mintha a pokolnak összes gonosz szellemei felszabadulnának, a levegő megtelik irtózatos recsegéssel, dörgéssel, zúgással, bőgéssel, él­pusztulás, halál jelzi a lavina gyilkos útját. Boldog madárkának ártatlan szárnyrebbenése okozhatja tehát a szörnyű katasztrófát.

Next