Evangélikus Népiskola, 1937 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1937-11-01 / 11. szám
358 zet számára továbbra is határozott nemes célkitűzés, és biztos útirány marad a jövőre nézve ! Istentől elhivatást nyert. .. Istentől ihletett.. . Isten által oly korán visszarendelt. . . Valamennyiőnk által hódolatos tisztelettel, szeretettel, és mélységes, soha el nem múló hálával övezett Fővezérünk és magyar Testvérünk : Vitéz Jákfai Gömbös Gyula ! Nyugodjál csendes, édes megpihenéssel sírodnak mélységes ölében, boldog megnyugvással ama tudatban, hogy azt a magyar zászlót, melyet magyar hazafias érzéssel, testvéri szeretettel, hittel, önérzettel, és jogos magyar büszkeséggel hordoztál, de amelyet a kérlelhetetlen halál olyan tragikus hirtelenséggel ragadott ki alkotó kezedből, millió és millió magyar tovább hordozza a Te magyar lelkiségeddel, a Te magyar testvéri szereteteddel, a Te rendíthetetlen, sziklaszilárd hiteddel a magyar Golgota útjain át a várva várt feltámadás, a várva várt szebb, boldogabb magyar jövendő felé ! Ezzel a szent reménységgel és az ebben foglalt szent fogadalommal üdvözlöm a Mélyen tisztelt Közgyűlésnek minden egyes tagját, és az elvégzendőkre a Mindenhatónak gazdag áldó kegyelmét kívánva, közgyűlésünket tisztelettel megnyitom ! Kérdés, mely mindig időszerű. Irta : K. L. Sopron. Időszerű azért, mert aktualitásából világ fennállása óta sem veszített. Probléma, mely felett évezredek múltak el, de közmegelégedést keltő megoldást mai napig sem nyert. Semmi újat nem mondok, amikor e kérdéssel kissé behatóbban foglalkozom, de nem is az a célom. Csak olvasóink emlékezetébe akarom visszaidézni e kérdésnek lényegét és teszem azt azon meggyőződésből, hogy nem foglalkozni vele, bűn volna. A szocializmusról van szó. Az angol miniszterelnök a béke fenntartásáért mondott megrázó beszédében rámutatott arra, hogy egy meggondolatlanul szárnyra bocsátott szó, vagy hang elindíthatja az emberiség végromlását előidéző lavinát. Maradjunk ennél a képnél ! — Eget ostromló hegynek meredek lejtőjén karcsú fenyő áll. Ágai a hópárnák súlya alatt roskadoznak. Madárka röppen el mellette. Szárnya gyengén érinti az ágat. Ettől a kis megrázkódtatástól leválik egy kis hócsomó az ágról, mire lent mér széles, mély rétegekben várnak a hópelyhek miriádjai. Ezek átkarolják a lehulló testvérkéket és azokkal együtt mozognak lefelé a lejtőn. Hangtalanul csatlakoznak hozzájuk az álmukból felkeltett többi testvérkék és az eleinte jelentéktelen, de mindjobban növekedő hótömeg mindig gyorsabban rohan lefelé és mindig mélyebb rétegeket hasít fel és ragad magával. Rohanása mindig őrültebb lesz. Mintha a pokolnak összes gonosz szellemei felszabadulnának, a levegő megtelik irtózatos recsegéssel, dörgéssel, zúgással, bőgéssel, élpusztulás, halál jelzi a lavina gyilkos útját. Boldog madárkának ártatlan szárnyrebbenése okozhatja tehát a szörnyű katasztrófát.