Éva Évkönyv, 1980
"Kedved a jó bor tovább éleszti…"
„Diedveit a ló tovább éleszti...” Budafokot valamikor pincevárosnak is nevezték. Jogosan, mert a közel 25 kilométer hosszú pincerendszer „szemrevételezéséhez” bizony egy nap is kevés lenne, hát még mennyi idő kellene ahhoz, hogy érdekességeit is csokorba gyűjtsük. Ám de mégse mondjunk le a felfedezés öröméről, hiszen a pincegazdaság igazgatója kalauzolásával már nem is olyan reménytelen a vállalkozásunk. cd Labirintus kincsei Kezdjük tehát azzal, hogy a pincék a kőbányászás folytán alakultak ki, amikor is építőköveket vájtak itt ki és ezzel egy időben hatalmas tárolóhelyeket nyertek. A „borváros” kialakulását elősegítő természetes mésztufa barlangok azonban már a XVIII. században is léteztek. Több pincének közvetlen lejárata volt a Dunához, ahol a kitermelt köveket lóvontatású uszályokra rakták és vízi úton szállították tovább. S miközben egyre nőttek a hatalmas tárolóhelyek, a szőlősgazdák és a szaporodó borkereskedelmi cégek is felismerték a pincék kiváló tulajdonságait, mármint azt, hogy átlagos hőmérsékletük 12 °C, s a téli és a nyári évszak közötti temperatúra ingadozása is csupán 1—2 ° C eltérést mutat. Ez igen alkalmas a borok érlelésére és tárolására. Csábítóan hatott a borkereskedőkre, hogy a pincék tőszomszédságában haladt el a nagy nemzetközi vízi út, a Duna, és később a fővárost a Dunántúllal összekötő vasútvonal is. A XIX. század végén már vincellériskola is létesült a borpincék tövében. A századforduló után pe rSfele mint ezer hektoliteres hordó készült az íllitini boripar 25 éves jubileumára. Az óriáshordót dombormű díszíti, amely a hazai borászat történetének állít emléket. Készítője Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész