Magyar Évkönyv, 1966
A zene világa
módon egyesítenie, szintézisbe hoznia Bartók és Webern kompozíciós technikáját. Jelenleg a legnagyobb sikereket elért modern komponisták egyike. Az ifjú generáció működése szinte már a végtelenségig szerteágazó és sokrétű, ismertetésük kapcsán tehát még az eddigieknél is vázlatosabb szemléleti módra kell szorítkoznunk. Petrovics Emil „C’est la guerre” c. operája immár több mint negyedszáz előadást ért meg és külföldön is több helyen bemutatták (Nizza, Zágráb). Nem sokkal utána a „Lysistrate” c. Arisztofanész közismert vígjátékából készült „koncert-vígoperájával” aratott sikert, legutóbb pedig „Vonós szimfóniáját” mutatta be a rádió. Kompozíciós stílusát tekintve Ravel, Bartók és Honegger követőjének és továbbfejlesztőjének bizonyul. (Egyben ő a magyar nyelvű Ravel-könyv szerzője is.) Szokolay Sándor két nagyméretű oratóriuma („A tűz márciusa”) — Ady Endre verseire; „Istár pokoljárása”— Weöres Sándor versére) mellett Federico Garcia Lorca „Vérnász” c. tragédiájából készült operájával írta be nevét a modern magyar muzsika történetébe. Ugyancsak az Állami Operaház mutatta be és tartja műsorán immár harmadik éve Láng István „Mario Szokolay Sándor „Vérnász” c. operájának előadását felveszi a televízió (Tormai Andor felv.)