Szép Szó Évkönyve, 1940 tavasz
Petőfi Sándor: Nyílt levél
74 PETŐFI SÁNDOR ben eltemetik a magyar nép egyetemének a szabadságát és Magyarország függetlenségét. Hitler tudásbéren kitartott magyar labancai azon igyekeznek, hogy a vérnek és könnynek özönével borítsák el szerencsétlen szülőhazánkat. Forró szívvel kívánjuk és az utolsó percig hinni szeretnénk, hogy a lovagias magyar nemzetnek meg lesz az ereje és egészséges életösztöne a magyar szabadság és függetlenség megvédéséhez. A Central Parkban üldögélve, ilyen komor félelmek és aggodalmak hasogatják a szívünket. Körülöttünk a béke és a nyugalom boldogsága, amelyet nem zavarnak meg repülőtámadást jelző szirénák, náci bakkancsok dübörgése, leigázott nemzetek jajkiáltásai. New York szive dobog és Amerika emberszeretete lüktet itt mindenki felé, aki ember, minden megkülönböztetés nélkül. Milyen szomorú, hogy a békének és egyenlőségnek ezt a töretlen szellemét nem lehet átültetni Európa megtépett virágoskertjeibe és parkjaiba, amelyeket most felhasogatott a félelem és amelyeknek virágágyai helyén most vagy bombák kráterjei, vagy pedig lövészárkok tátonganak. A Central Park boldog, védett nyugalmából reményt és hitet üzenünk a szenvedő Európa felé. A békének ez a messzire világitó szigete hirdesse a szebb és boldogabb jövendőt és a mindenkit keblére ölelő emberi szolidaritást. GÖNDÖR FERENC (New York.) NYÍLT levél Pest, május 27, 1848. Tény, hogy még a márciusi napokban is a’ magyar nemzet egyik kedvence voltam ... néhány hét, s íme egyike .Bocsásson meg a haza, hogy most, midőn minden pillanata olly drága, olly fontos, magamra vonom figyelmét, úgy szólván nyakára tolom magamat. Igen rövid leszek, szokásom szerint, s ha nevemhez egy eszme nem volna kötve, vagyis, ha nevem egy eszméhez nem volna kötve a közönségtől ezen egy két percet nem merném elrabolni.