Magyar évkönyv, 1985 (New York)

[...] A fiatal amerikai köztársaságban a nemzeti politika egyik fontos elve lett, hogy az állam és az egyház egymástól elkülönülve működjön. Ne le­gyen hivatalos államvallás, ne kérhessen kedvez­ményeket egyik felekezet sem a kormánytól. Saját vallásos megyőződéséhez, annak kifejezéséhez minden embernek joga legyen. [. ..] A magyar bevándoroltak körében a szervezkedést a reformátusok indították és ők jártak a munká­ban mindvégig élen. Az első magyar egyház 1890- ben Clevelandiben, Ohio államban alakult „Cleve­landi Magyar Evangéliumi Reformált Egyház” né­ven. Alkotmányában leszögezte, hogy az egyház „szerves tagja az Egyesült Államokban létező re­formált egyháznak (Reformed Church in the Uni­ted States), mindazonáltal a magyarországi ev. ref. egyház tagjának is tekinti magát, amennyiben ez­zel a lelki közösséget mindenkor fenn fogja tar­tani”. Az első római katolikus magyar egyházi kö­zösség szintén Clevelandben alakult, 1892-ben, „Szent Erzsébet” néven. Bár a protestáns Bodrog­köz volt a magyar anyanyelvű kivándorlók egyik központja, az amerikai magyarok között a római katolikusok számszerű többsége már a századfor­dulón vitathatatlan. Hogy egyházaik mégis lassúbb ütemben épültek, azt részint magyarázza, hogy a liturgia nem kötődött olyan kizárólagosan az anya­nyelvhez, mint a protestánsoknál, részint, hogy a római katolikus egyházi főhatóságok szigorúbb fel­tételekhez kötötték az etnikai egyházak létesítésé­nek engedélyezését. Az ír püspökök, akik ez időre az amerikai római katolikus egyházi pozíciókat uralták, mint az ameri­kanizálódás legbuzgóbb szor­galmazói csak akkor járultak hozzá az etnikai egy­házközségek szerveződéséhez, ha a közösség tanú­sítani tudta, hogy papjának eltartásához, intézmé­nyének működéséhez anyagi erővel rendelkezik. Ehhez még hozzájárult, hogy az ír püspökök telje­sen tájékozatlanok voltak a magyarországi népes­ség nemzetiségi viszonyairól. Nem értették, hogy miért lépnek fel a magyarok egyházközség alapítá­sának igényével akkor, amikor ugyanazon a he­lyen például szlovákok már építettek római kato­likus templomot. A magyar egyházi közösségek alakulásának, templomaik építésének fő időszaka századunk első két évtizede. Ekkor már valamennyi felekezethez tartozók létrehozták a maguk közösségeit: az em­lítettek mellett a görög katolikusok, izraeliták, lu­­teránusok és baptisták. Sőt ez időben kezdenek már önálló egyházi közösségeket formálni azok a szekták is — például a „hetednapos adventis­ták” —, amelyek nem Magyarországról eredtek. Az 1920-as évek közepére több mint kétszáz ma­gyar egyházi közösség létesült az Egyesült Álla­mokban: 89 református, 61 római katolikus, 13 gö­rög katolikus, 9 evangélikus és 8 izraelita. Több településen, összesen 23 helyen létrejöttek a bap­tisták kis létszámú gyülekezetei [. ..] A bevándoroltak izoláltsága az idegen környe­zetiben, amelyet legalábbis kezdetben valamennyien éreztek, azok között, akik egymással kommunikálni tudtak, háttérbe szorította az óhazában érvényesülő felekezeti és etnikai elkülönülést. Ahogyan viszont növekedett a bevándorlók száma, bontakozott et­nikai tudatuk és öntudatuk, felerősödtek az iden­titási igények. Előtérbe kerültek az elkülönülési törekvések, s így a kezdeti összeverődések után egyházi közösségek váltak a rivalizálások és konf­­liktusok fő területévé, az etnikai, nemzeti aspirá­ciók kifejezőinek centrumaivá. Közösségi szinten az egyházak lettek az etnikai történeti tradíciók képviselői. A magyar egyházak például ünnepélyesen megemlékeztek olyan törté­nelmi évfordulókról, mint március 15., október 6., Szent István napja. De a csoporttud­at erősítését, az egymáshoz tartozás demonstrálását szolgálták az ünnepségek templomalapkő lerakásán, új templom vagy iskola avatásán, harangszenteléskor és egyhá­zi közösségeik fennállásának évfordulóin. A vallá­si közösségek magyar voltának hangsúlyozására szolgáltak a kifejezetten magyar szimbólumok. Templomaikat a hazai modellek alapján igyekeztek felépíteni, a katolikusok azokat magyar szentekről nevezték el. A magyar zászló és címer valamennyi templomban helyet kapott. Ünnepségeik elmarad­hatatlan tartozéka volt magyar ruhába öltözött csoportok szerepeltetése. [...] Az egyházak vállalták az anyanyelv intézménye­sített oktatását. Irányításuk alatt kezdenek működ­ni a bevándorolt gyermekek számára az 1890-es évektől a „magyar iskolák”. Legtöbbjük hétvégi vagy nyári foglalkozások keretében nyújtott ma­gyar nyelven elemi ismereteket. Néhány nagyobb római katolikus egyházközség még mindennapos is­kolákat is tudott tartósabban működtetni. A k közösségi-társas tevékenységek sokfélesége, a feladatkörök­­ kiszélesedése az etnikai, így a magyar egyházaknak is legfőbb jellegzetessége az USA-ban. Ezek tették oly „világiakká” őket az óhazából oda­látogatók szemében, akik többnyire értetlenül és megbotránkozással szemlélték, hogy a templom alagsorában bált tartanak, hurkát, kolbászt és más magyar holmikat árusítanak. Az új környezet demokratikusabb légkörében és az egyházaktól függetlenül tevékenykedő társadal­mi szervezetekben szerzett tapasztalatok megnövel­ték a bevándoroltak emberi öntudatát. „A beteg­­segélyző egyletek havi gyűlésein megtanultak in­dítványozni, szónokolni, szavazni, építeni és rom­bolni: ezen hatalmat szeretnék a hitközségek terén is érvényesíteni” — olvasható az egyik római kato­likus pap levelében. 36

Next