Magyar évkönyv, 1985 (New York)
[...] A fiatal amerikai köztársaságban a nemzeti politika egyik fontos elve lett, hogy az állam és az egyház egymástól elkülönülve működjön. Ne legyen hivatalos államvallás, ne kérhessen kedvezményeket egyik felekezet sem a kormánytól. Saját vallásos megyőződéséhez, annak kifejezéséhez minden embernek joga legyen. [. ..] A magyar bevándoroltak körében a szervezkedést a reformátusok indították és ők jártak a munkában mindvégig élen. Az első magyar egyház 1890- ben Clevelandiben, Ohio államban alakult „Clevelandi Magyar Evangéliumi Reformált Egyház” néven. Alkotmányában leszögezte, hogy az egyház „szerves tagja az Egyesült Államokban létező reformált egyháznak (Reformed Church in the United States), mindazonáltal a magyarországi ev. ref. egyház tagjának is tekinti magát, amennyiben ezzel a lelki közösséget mindenkor fenn fogja tartani”. Az első római katolikus magyar egyházi közösség szintén Clevelandben alakult, 1892-ben, „Szent Erzsébet” néven. Bár a protestáns Bodrogköz volt a magyar anyanyelvű kivándorlók egyik központja, az amerikai magyarok között a római katolikusok számszerű többsége már a századfordulón vitathatatlan. Hogy egyházaik mégis lassúbb ütemben épültek, azt részint magyarázza, hogy a liturgia nem kötődött olyan kizárólagosan az anyanyelvhez, mint a protestánsoknál, részint, hogy a római katolikus egyházi főhatóságok szigorúbb feltételekhez kötötték az etnikai egyházak létesítésének engedélyezését. Az ír püspökök, akik ez időre az amerikai római katolikus egyházi pozíciókat uralták, mint az amerikanizálódás legbuzgóbb szorgalmazói csak akkor járultak hozzá az etnikai egyházközségek szerveződéséhez, ha a közösség tanúsítani tudta, hogy papjának eltartásához, intézményének működéséhez anyagi erővel rendelkezik. Ehhez még hozzájárult, hogy az ír püspökök teljesen tájékozatlanok voltak a magyarországi népesség nemzetiségi viszonyairól. Nem értették, hogy miért lépnek fel a magyarok egyházközség alapításának igényével akkor, amikor ugyanazon a helyen például szlovákok már építettek római katolikus templomot. A magyar egyházi közösségek alakulásának, templomaik építésének fő időszaka századunk első két évtizede. Ekkor már valamennyi felekezethez tartozók létrehozták a maguk közösségeit: az említettek mellett a görög katolikusok, izraeliták, luteránusok és baptisták. Sőt ez időben kezdenek már önálló egyházi közösségeket formálni azok a szekták is — például a „hetednapos adventisták” —, amelyek nem Magyarországról eredtek. Az 1920-as évek közepére több mint kétszáz magyar egyházi közösség létesült az Egyesült Államokban: 89 református, 61 római katolikus, 13 görög katolikus, 9 evangélikus és 8 izraelita. Több településen, összesen 23 helyen létrejöttek a baptisták kis létszámú gyülekezetei [. ..] A bevándoroltak izoláltsága az idegen környezetiben, amelyet legalábbis kezdetben valamennyien éreztek, azok között, akik egymással kommunikálni tudtak, háttérbe szorította az óhazában érvényesülő felekezeti és etnikai elkülönülést. Ahogyan viszont növekedett a bevándorlók száma, bontakozott etnikai tudatuk és öntudatuk, felerősödtek az identitási igények. Előtérbe kerültek az elkülönülési törekvések, s így a kezdeti összeverődések után egyházi közösségek váltak a rivalizálások és konfliktusok fő területévé, az etnikai, nemzeti aspirációk kifejezőinek centrumaivá. Közösségi szinten az egyházak lettek az etnikai történeti tradíciók képviselői. A magyar egyházak például ünnepélyesen megemlékeztek olyan történelmi évfordulókról, mint március 15., október 6., Szent István napja. De a csoporttudat erősítését, az egymáshoz tartozás demonstrálását szolgálták az ünnepségek templomalapkő lerakásán, új templom vagy iskola avatásán, harangszenteléskor és egyházi közösségeik fennállásának évfordulóin. A vallási közösségek magyar voltának hangsúlyozására szolgáltak a kifejezetten magyar szimbólumok. Templomaikat a hazai modellek alapján igyekeztek felépíteni, a katolikusok azokat magyar szentekről nevezték el. A magyar zászló és címer valamennyi templomban helyet kapott. Ünnepségeik elmaradhatatlan tartozéka volt magyar ruhába öltözött csoportok szerepeltetése. [...] Az egyházak vállalták az anyanyelv intézményesített oktatását. Irányításuk alatt kezdenek működni a bevándorolt gyermekek számára az 1890-es évektől a „magyar iskolák”. Legtöbbjük hétvégi vagy nyári foglalkozások keretében nyújtott magyar nyelven elemi ismereteket. Néhány nagyobb római katolikus egyházközség még mindennapos iskolákat is tudott tartósabban működtetni. A k közösségi-társas tevékenységek sokfélesége, a feladatkörök kiszélesedése az etnikai, így a magyar egyházaknak is legfőbb jellegzetessége az USA-ban. Ezek tették oly „világiakká” őket az óhazából odalátogatók szemében, akik többnyire értetlenül és megbotránkozással szemlélték, hogy a templom alagsorában bált tartanak, hurkát, kolbászt és más magyar holmikat árusítanak. Az új környezet demokratikusabb légkörében és az egyházaktól függetlenül tevékenykedő társadalmi szervezetekben szerzett tapasztalatok megnövelték a bevándoroltak emberi öntudatát. „A betegsegélyző egyletek havi gyűlésein megtanultak indítványozni, szónokolni, szavazni, építeni és rombolni: ezen hatalmat szeretnék a hitközségek terén is érvényesíteni” — olvasható az egyik római katolikus pap levelében. 36