Ex Symposion, 1999 (25-29. szám)

1999 / 25. szám

25. szám I WWW­ irodalom művészet filozófia reflexió Az alkoholizmus mindenekfölött aszké­­zis. Hasonlítsanak össze egy tapasztalt iszákost, egy indiai jógit, egy keresztény misztikust, és hi­hetetlen hasonlóságokra lelnek. Ösztövérség, ráncok, elhanyagoltság. De Keresztelő Szent Já­nos is így nézett ki. (...) Ahogyan Platón dialógusaiból tudjuk, ez az uránuszi bölcselet egész éjjeleken át tartó, he­ves ivászatokban keletkezett, nem a szarházi ka­tedrákon. Hegel, úgy mondják, szerette meghúz­ni az üveget. Ám itt természetesen az introvertált, a fehér alkoholistákról beszélek. Ahogyan isten­nek is és a sátánnak is megvannak az áldozópap­jai, úgy léteznek extra vertált, fekete mágiás ré­szegek is. Ezek azok a makkegészséges, piros­pozsgás individuumok, akik „mértékkel" isznak, leírhatatlan gonoszságokat ötölve ki közben, a helyi jellegűektől az átfogókig. Az, ami fenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, mondja Triszme­­gisztosz. Abban különböznek a misztikus része­gektől, hogy társadalmi közkedveltségnek ör­vendenek, és szívesen látott vendégek. Akárhogyan van, a világnak mind a vilá­gos, mind a sötét fele az alkoholisták kezében van. Erre ítéltetett ez az utolsó, vasból való kor­szak. A többiek azért vannak itt, hogy bort ter­meljenek, és pálinkát főzzenek. Svetislav BASARA EMLÉK/SZESZ

Next