Ex Symposion, 1999 (25-29. szám)
1999 / 26-27. szám
Mialatt az ifjú Eichmann az iskolával bajlódott, apja otthagyta a Strassenbahn- und Elektrizitätsgesellschaftot, és saját vállalkozásba kezdett. Egy kis bányaüzemet vásárolt, ahol aztán egyszerű munkásként alkalmazta nem túl sok jóval biztató csemetéjét, egész addig, mígnem az Oberösterreichische Elektrobau AG eladási osztályán szerzett neki állást, ahol több mint két évig maradt. Ekkor, 22 évesen semmilyen kilátása nem volt semmilyen értelmes pályafutásra. Az egyetlen, amit talán megtanult, az eladás volt. Ekkor életében először váratlan szerencse érte. Ezt a jelentős eseményt is két teljesen különböző változatban tálalta. Egy 1939-es, az SS-hez benyújtott előléptetési kérelméhez csatolt kézzel írt önéletrajzában a következő áll: „1925-től 1927-ig az Oberösterr. Elektrobau AG-nál eladóként tevékenykedtem. Az állást saját akaratomból hagytam ott, mert megbíztak a bécsi Vacuum Oil Company AG felső-ausztriai képviseletével" A kulcsszó a „megbíztak" — annak alapján, amit Izraelben Less századosnak vallott, senki nem bízta meg semmivel, nem is ajánlottak fel neki semmit. Anyja tízéves korában meghalt, apja újra házasodott. Mostohaanyja egyik unokatestvérének — akit „nagybácsinak" szólított —, az Osztrák Autóklub elnökének a felesége egy csehszlovákiai zsidó kereskedő lánya volt. Felhasználva az osztrák Vacuum Oil Company vezérigazgatójához, a zsidó Weiss úrhoz fűződő kapcsolatait, a „bácsi" szerzett utazó ügynöki állást szerencsétlen rokonának. Eichmann kellőképpen hálás volt, családjának zsidó tagjait hozta fel „személyes okai" egyikeként, amiért nem vált antiszemitává. Még 1943-ban vagy 44-ben, az Endlösung teljes tombolása idején sem felejtette el a segítséget: „A házasságukból származó lány — azt hiszem — a nürnbergi (...) törvények szerint — félzsidó (...) 1943-ban (...) eljött hozzám, hogy az engedélyemmel Svájcba utazhasson. Természetesen engedélyeztem. Ugyanez a nagybácsi közbenjárt nálam valami bécsi zsidó házaspár ügyében is. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy otthonról nem ismertem semmilyen gyűlöletet a zsidók ellen, hiszen anyám és apám szigorú keresztény nevelésben részesítettek, és anyámnak részben zsidó rokonsága miatt más elképzelése volt e témában, mint ahogy az az SS-körökben megszokott volt." Eichmann kitartóan igyekezett bizonyítani, hogy áldozatai iránt sosem volt ellenséges érzülettel, és ezt nem is titkolta. „Mondtam ezt dr. Löwenherznek [a bécsi zsidó közösség vezetője], éppígy dr. Kasztnernak [a budapesti cionista szervezet elnökhelyettese], azt hiszem, mindenkinek elmondtam. Mindenki hallotta egyszer, az embereim is tudták. Már az iskolában volt egy barátom, akinél a szabadidőmet töltöttem, vagy ő jött a mi házunkba; egy Sebba nevű linzi család... [Amikor] utoljára találkoztunk, sétálni mentünk a linzi Landstraßera, ekkor már az NSDAP jelvényét hordtam a gomblyukamban, de ő nem talált benne semmi rosszat." Ha Eichmann nem lett volna ennyire finomkodó, vagy a rendőrségi kihallgatás (amely biztosítandó a további együttműködését, keresztkérdéseknek nem vetette alá) nem lett volna ilyen diszkrét, kimutatható lett volna „előítélet-mentességének" egy másik aspektusa is. Úgy tűnik, hogy Bécsben, ahol oly rendkívüli ügyességgel szervezte a zsidók „erőltetett kivándorlását", volt egy zsidó szeretője, egy „régi imádott" Linzből. Fajgyalázás (Rassenschande) — zsidóval ápolt nemi kapcsolat — volt a tegna- JOSIP OSTI Visszatérés a városba vajon mozdulatlanul fogok-e állni nem tudva honnan érkeztem és hova lettem irányítva mint amikor eljöttem a városból ha majd visszatérek fölismerem-e a várost a városnegyedet az utcát ahol születtem ahol felnőttem ahol éltem egészen az elmenetelemig fölismer-e a város engem vajon milyen név lesz kiírva a lakásom ajtajára szegezett névtáblára vajon a valós nevem lesz rajta és ez ami valóságosnak tűnik csak egy név valósabb a valósnál amit álmomban magamnak találtam ki vajon ha becsöngetek az ajtó túloldalán én nyitok-e ajtót vajon én állok-e a küszöb mindkét oldalán vagy úgy tűnik minden mintha tükörben [látnám magam tükörben amely oly régen tükrözte vissza [arcom fényét BOZSIK Péter fordítása 6