Ex Symposion, 2007 (59-63. szám)

2007 / 61-62. szám

nem töri, el nem földeli és el nem felejti."28 Valójában ez a kommentár teszi lehetővé a történet metafo­­rikusságát, amelyben Anika idejének metaforáján a tartósság, a mindenütt jelenvalóság, az individuum és a közösség közti harc örökös megújulása érten­dő és az a tragikus vétség, melyet az individuum ebben a harcban a felsőbb szükség logikája értel­mében magára vesz, így ez a történet is érintkezik azzal a csupán különbözőképpen manifesztálódó, örök és egyetlen valósággal, melyről, mint a művészet lényegi tárgyáról, Andric a Beszélgetés Goyával című művében ír. Andric novelláiban a világ gazdag reliefje elképzelhetetlen az egyik állandó szereplő, Corkan nélkül, aki egyfajta megszállott, jelképes figura­ként jelentkezik a Híd a Drinán című regényében is. A Mila és Prelac tragikus szerelméről szóló tör­ténet mellett, az ezzel azonos című elbeszélésben, melyben Andric Corkan halálát írja le, ez az alak bukkan fel a Corkan és a sváb lányban is. Andricnak ez a rajongó s teljesen a képzelet világában élő, a nyers valóság fölé emelt alakja az emberi képzelőerő többrétegű szimbólumává válik, az imaginatív erő és szabadság jelképévé, egyszóval az emberi alkotóerő megtestesülésévé, amely meghaladja „az élet hóhérának" tragikus körülményeit És míg a kisváros gyönyörködik a sváb lány, a cir­kuszi artistanő szépségében, megtörve ezzel a kisvárosi tespedést, egyedül Corkan változtatja át ezt a gyönyörködést az eleve lehetetlen szerelem végtelenségébe, és csak ő ismeri fel a sváb lányban a szebb, büszkébb, értelmesebb élet halvány sejtelmének megvalósulását. S ahogyan a Híd a Drinán regényben, veszélyes játékot űzve az életével, a fagyos híd korlátján táncol. Corkan ugyanígy ebben a történetben is a képzelet világában táncol, nem törődve sem a lelkesedése és tévedése fokával, ameddig fölemelke­dett, sem a kisvárosi tespedtség rettenetének fokával, amely fölé emelkedett. Való­jában lelkesedése és tévedése mértéke megfelel képzelete eszményítésre való képességé­nek, amelyben minden lehetséges és minden eleve elveszett, így Corkannak a szép cirkuszi táncosnő iránt érzett szerelme egyszerre zajlik az abszurd és a képzelet szinte mitikus szépségeinek és szabadságának keretei között. Ellentétben Guerzelezzel, aki az eposzi magasságokból a közönséges emberek közé ereszkedve, lelkesedé­sében nevetségesnek tűnt, és szellemes fordulattal az idealizált eposzi valóságból a hétköznapokéba süllyedt. Corkan a szolga és hordár hétköznapi tespedtségből a sze­relem eszményi magasságaihoz, de saját helyzetének tudatosulásához és a hétköznapi élet banalitásainak értelméhez is fölemelkedik. Míg Guerzelez csak nevetséges, Corkan kissé veszélyessé válik a közösség számára, mert játékával és az őt a banálistól a lehetetlenig emelő lelkesedésével, bemutatta környezetének az azt felépítő dolgokat és az alapjául és hitéül szolgáló értékek valódi képét. A kisvárosi bolond hordár lelkesedése ily módon az önismeret lelkesedésévé válik, a normák és konvenciók alól felszabadult, a kisvárosi tespedtség bejáratott abszurdja fölé rugaszkodott repeső lelkének képévé. Miroslav Krlezával 67

Next