Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-29 / 13. szám
Amerikai tapasztalatok Dávid Ibolya az MDF-frakció vezetőhelyettese egy parlamenti delegációval a közelmúltban az Egyesült Államokban járt. Milyen tapasztalatokkal tért haza, erről kérdeztem a képviselő aszszonyt. — Ez az Országgyűlés Alkotmányügyi bizottságának volt hivatalos útja. Szakmailag nagyon hasznosnak mondhatom. A hatalmi ágak mindegyikéről és minden szintjén kaptunk tájékoztatást, a helyitől a szövetségiig. Rálátásunk lett, hogyan működik a több mint kétszáz éves amerikai demokrácia, amely egyébként elveiben és rendszerében is távol áll az európai demokratikus elvektől és a gyakorlattól. Mindenképpen jó volt látni, hogyan lehet másképp csinálni a demokráciát. — Van-e, ami ennek ellenére közvetlenül átvehető módszer, gyakorlat? — A rendszer egy az egyben bizonyosan nem, de vannak részletek, amelyek talán igen. Például a magyar igazságszolgáltatás manapság rendkívül túlterhelt és nagyon a bíróra épül. Megszívlelendő lenne nálunk is a vádalku bevezetése, amit az USA-ban alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a védőügyvéd és az ügyész megegyezik a büntetésben, és a köztük lévő egyezséget a bíró „szentesíti”. Ez csak azokban az esetekben lehetséges természetesen, amikor az elkövető elismeri bűnösségét, így a bírósági eljárást meg lehet rövidíteni, de kell, hogy végül is bíró döntsön, nehogy az egyezséggel ki lehessen játszani valakit, ne legyen korrupciós a megállapodás. Volt más is, ami nekünk nagyon tetszett. Például az, hogy az első bűnt elkövetőknek, az „első bűnözőknek” lehetővé teszik, hogy ne börtönben töltsék le büntetésüket, hanem külön speciális javító-nevelő munkában. Itt elsősorban nevelik őket. A társadalmi normák elfogadására nevelik az első bűnözőt, mert nem akarják, hogy visszaeső legyen. A börtönben olyan személyekkel találkozik, akik megrögzött bűnözők és csak rosszat sajátíthatna el tőlük. Kaliforniában dolgoztak ki és alkalmaznak ilyen javítónevelő munkaprogramot és megdöbbenve hallottuk, hogy 4 év eltelt és egyetlen egy visszaeső sem volt a nevelési programban részt vettek között. Ez fantasztikus eredmény. Hosszú távon a börtönök fenntartása elég sokba kerül, ehhez képest nagyon megérné az első bűnözők számára ilyen javítónevelő intézetet teremteni. — A törvényalkotói munkával kapcsolatban hoztak-e haza megszívlelendő tapasztalatot? — Az európai normákhoz képest nagy az eltérés. Nagy egy-egy képviselő függetlensége, nem is létezik frakció. A képviselő nem a pártját képviseli elsősorban, hanem a választóit. Két nagy párt van, a Demokrata és a Republikánus, de ezeknek inkább csak a választási kampányban van jelentőségük, a két választás közötti periódusban a képviselő szinte független, és összehasonlíthatatlanul nagyobb apparátus segíti munkáját. Rendkívüli asszisztenciával, szakértői stábbal dolgoznak, hogy megfelelő információkhoz jussanak. — Igen ám, de az egy gazdag ország, egy világhatalom... — Ezért még több érdek fűződik ahhoz, hogy a képviselő jól informált legyen. Sok független szakértő áll ezért mögöttük. Hangsúlyozom, hogy nagy a különbség az európai állapotokhoz képest. De az feltűnő, hogy a képviselők mennyire törekszenek saját véleményük kialakítására, hangoztatására és mennyire függetlenek még a saját pártjuktól is. Gál Jolán :■•mmmmmmmmmmmsmhtmmmmmmmmmscstitmmmmmmmmmmsssssimmmmmmmmmm