Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-26 / 17. szám
ékek (XIII.) tűk nagyon szép hétezer éves kőeszközök is voltak. Alkalmasint tanulmányozta őket egy amerikai kolléga, Ernestine S. Elster, akinek részletesen elmagyaráztam a helyzetet. Könyvében hosszan írt róluk és lelőhelyükről: The Hungarian-Romanian Friend ship Dam: A magyar-román barátság gátja. Ahogyan az ásatás során elneveztem a lelőhelyet. 41. Némi kiegészítést kell itt tennem egy már letárgyalt baloldali érték újonnan felismert fogalmához, a hentes, mint színpadi paraván ügyéhez. A Szentigazmondó ugyanis (a hír, mint tudjuk még mindig szent!) a napokban beszélt róla. Rámutatott, hogy legalább 49 embert lőttek agyon az NDK-ban a határőrök a kommunista (pardon, szocdem) vezérek parancsára, mikor azok könnyelműen ott mászkáltak a berlini fal környékén. Kétségtelen, hogy a Szentigazmondó jól ismeri a fontos baloldali matematikai értékek közül az osztást: voltak azok a szerencsétlen áldozatok négyszer anynyian is. (Új értelmet nyert ezzel a régi diákszólás: ma temetik a matematikát.) A Kossuth rádió szentigazmondó szolgálata viszont 1996. január 15-én 16 óra 9 perckor per bizarr színjátéknak nevezte a dolgot. Szegény kerítésugrálók, sohasem tudhatják már meg, hogy voltaképpen nem is határsértők, hanem színészek voltak. És persze nem az agyonlövések voltak a színjátékok, hanem az ismét elkezdődött bírósági tárgyalások. (Folytatjuk) Az más labancokról A földalatti Beszélő olvasójából vált Beszélőt nem forgatóként egy határmenti (sokak szerint eléggé liberabiolsi) lap szemléjéből értesülök Beszélőke egyik utolsó elvi hazugságáról: Alexa urambátyám a demok rácia „prominens”, tehát (mondjuk) kimagasló ellensége, s arcátlanság, amiért még nem nyújtotta be lemondását a Kártya-kormánynak. Az elkövető — állítólag, mert (újabban) magam e lapot kézbe nem veszem — Tamás Gáspár Menyhért Boldizsár, az anyaországi bölcsek legújabb bölcse. Akar Beszélde Révai-kori laptársai az elvtársaknak: — Könyörgöm, ezt még nem tömtétek ki?vetkezhet. Kitartás elvtársak, még ez is békePersze nagy kitartás nem kell, hisz ahol a rokonaim élnek. Amára Tamás Gáspár Menyhért Miklós Boldizsárnak nyilván a demokrácia esküdt ellenségének tetsző, amúgy elég egyértelműen önkényellenes s ezért rég betiltásra érett) Mozgó Világ szigorúan ellenőrzött estje után a markomba nyomta a lengyel bolsi hunta szabadságtiprása ellen tiltakozó számot. A sötétben helybéli kartársai ii és a demokratikus ellenzék, míg az egyik (bevallották: TGM) mucsaszni, Kurta Miska Zaránd vármegyéből a miniszterelnök már egykori különítményes. Beszélde 1982-ben a Beszélő második számát terjesztette Alexa bátyámuram abban a csonkaországi városban, válaszul a másik (állítólag) zsidózni nem kezdett. —Te kezdted! Te-te. Mindenesetre Kendtek, Beszélő Tamás (+G+M+B+), alaposan megváltoztak, mert hogy: aki más, mint kegyelmetek, az nem demokrata? Be kár. Alexa, engedelmükkel — úgy tudom —, maradt magyar demokrata. Szóval nyolcvankettőben kegyelmetek nem gondolták komolyan? Arrafelé a szabadság — ha demokratikus is — ennyit ér? Jó uraim abban a kibalzsamozott Beszéldében, hogy lehetnénk kényre-kedvre a Kendieké? Ki látott még ennyi hamis kárkocsijába ülve mutattam, mit szereztem, megrettenve kért, tegyem el, ne is lássa, nem tud róla! Akkor még együtt haladt a nemzetgást...