Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-09 / 19. szám
y gonddal kevesebb... Sokáig nem értettem, hogy a balliberális sajtó - ide értve természetesen (?) a közszolgálatinak nevezett tévét és rádiót is - miért használja egyre sűrűbben a roma kifejezést az eddig megszokott és széles körben elterjedt eredeti cigány forma helyett. Egy interjúból aztán nemrégiben megtudtam, hogy a fent említett etnikum kizárólag az érezhetően jó anyagi és szociális körülmények közé került sorstársait nevezi romának. Nyilvánvaló tehát, hogy a kisebbségi problémákra oly érzékeny kormánykoalíció röpke három év alatt fokozatosan megoldotta az úgynevezett cigánykérdést Magyarországon. Legalábbis szavakban. A következő kormányra így ebben a témában legfeljebb csak a romakérdés megoldása marad. Igaz, hogy az viszont a valóságban. Óvári Proletár fiúk keserve Levélben tiltakozott a Munkáspárt amiatt, hogy immár 133 napja nem szerepelnek a fél nyolcas Híradóban. Mi több: felszólították a tévéelnököt, hogy vessen véget ennek a „médiagulágra történő száműzetésnek”. Ejnye, elvtársak! Mire jó ez a kispolgári nyavalygás? Mint képzett marxisták igazán tudhatnák, hogy a történelem sohasem ismétli önmagát, így akármilyen elviselhetetlenül hosszúnak tűnik is önöknek e sérelmezett időszak, semmiképp se lehet olyan hosszú és annyira gyötrelmes, mint amilyen a ma dicsőségesnek nevezett 133 nap volt egy egész nemzetnek. Vagy gondoljanak arra, hogy például a vorkutai tábor azért valamivel mégiscsak több áldozattal járt, mint most holmi fél nyolcas híradó-gulág. Egyébként pedig türelem: hamarosan ismerteti majd a Párt elvi álláspontját erről a kétségtelenül bonyolult helyzetről maga Lenin elvtárs. Burzsoá módszerekkel ugyan, de - állítólag - már klónozzák... Óvár I. Tamás Szélsőség - Hallotta, hogy a szélsőség megint támad? - Kicsoda? Tán Tamás Gáspár Miklós? - A dehogy. Ő csak az újságosbódékat borogatná. -Milyen újságosbódékat? - Csak jobboldali újságok bódéit. Ez nem szélsőséges. - És ha baloldali bódékat borogat, az se szélsőséges? -De, az szélsőséges. - Az meg miért szélsőséges? - Látja, ezt szeretném tudni én is. - No de árulja már el, melyik szélsőség támad? Csak nem a bolsevisták? - Hova gondol! Ők jelenleg hátrább szorultak a szélsőségesek között. - Ne mondja! És ki szorította hátrább őket? - Képzelje, a Csurka. -Egymaga az egész bolsevizmust? Csak úgy? - Egymaga, csak úgy. - Hihetetlen. És most ő a szélsőség mellettük. -Fenét. Helyettük. - Na de halljuk már, ki az a szélsőség aki megint támad? Csak nem azok, akik leadták a sortüzeket? - Hova gondol? Ők már öregemberek, lemondtak a szélsőségről, de van helyettük egészen fiatal szélsőség. - Árulja el már kicsoda? - A Maczó Ágnes. - Ő is lőtte a tüntetőket ’56-ban? - Ő még meg se született ’56-ban, tehát nem lőhette őket. - Akkor meg miért szélsőséges? - Mert a Rákosira lőtt, szavakkal. - Azt se szabad? - Szabad, de felhördülés a vége. - Ki hördül fel? - A különböző pártok közül egy. -De nem a Fidesz? - Persze hogy nem. Ők inkább szélsőségesek. -Mitől szélsőségesek? - Attól, hogy a Tocsik-ügy kivizsgálását szorgalmazták. - Hát nem a Tocsik a szélsőséges, hanem aki ki szeretné vizsgálni a Tocsikot? - Nézze, mindössze 800 millió eltűnéséről van szó, ez még nem szélsőséges kategória. - Hát akkor melyik kategória a szélsőséges? Mondjuk az olajgate? -Az se. - Hogyhogy?! Nyolcvanszor annyit gyűjtöttek, akarom mondani, fejtettek le, akarom mondani, tüntettek el, mint a Tocsik. Ha ez se szélsőség, akkor micsoda vagy kicsoda?! - A tüntető gazdák a szélsőség. - Mi bizonyítja ezt? - Na hallja, aki ellen be kell vetni az álarcos kommandót, az micsoda, ha nem szélsőséges?! -