Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-23 / 21. szám
Az mai labancokról „Hegedűs András szociológus (A szerző 1955-1956-ban miniszterelnök volt a szerkesztő.)” a honi kapuk előtt álló új nacionalizmusról cikkezik a Szabad Nép által kiadott Népszabadság egyik - Zarándonkba a tél elején eljutó - nyár végi számban. Hegedűs elvtárs, Rákosi pajtás balkeze, Gerő hóhér adjutánsa, a Varsói Szerződés alapítója, ’56-os muszkabehívó - tehát mint aki valóban bármire képes, ha népünkről, hazánkról s más efféle „magyar mizériákról” van szó! - azzal merészeli megvádolni a Magyarok Világszövetségét, hogy a parttalan nacionalizmus melegágyaként a kisebbrendűségi érzéstől a melldöngető magyarkodásba űzött értelmiségiek csenevész szekértábora. (Haha.) S hogy kilógjon - rögvest - a lóláb (merthogy a Hegedűs et.-féle bolsi hegedűsök sosem fogják föl teljesen, mely szavunknak mi az értelme, hogy mely fordulattal leplezik le maguk) Csoóri Sándor mondókája miatt kezd Borsi-hegedű alapos fejtegetésbe: mi az, hogy ... magyar az, aki egyéni érdekeit aláveti a nemzet érdekeinek! ... Egyrészt (nyilván) kirekesztő ... Csoóri már megint, hisz akkor az élvhajhászaton kívül semmivel sem törődő pesti (s egyéb) buzi, a Horn-Pető-Zemplényi-Tocsik (nemkülönben a - hasonló - milosevicsi, meciari és iliescui) kurzus pénzzel játszó zsebhokis híve s megannyi társa nem tartozik e nemzetbe?! Másrészről (nézve a dolgokat) pedig parttalan (Zarándban inkább: martalán) ez az egész nemzeti túlbuzgóság. Etc. Magyarán, és így tovább. - Nabazmeg mondaná, ha valaki kérdezné, az Esterházy és Spiró Bt. valamely tagja. - Hegedülünk, hegedülünk, egy kis dombon lecsücsülünk... -Fuccs! Akár egy jópofa puccs... újradikáll módra. Hegedűs szociológus szakértelme, bölcsessége, alapossága, meggondoltsága, megfontoltsága, népéhez való ragaszkodásának foka, magyarságának mineműsége, tehetetlenségének mérhetetlensége (sat., sat., sat.) eléggé közismert - az efféle quislingeket, mondottam volt, más népek rövid úton a helyükre tettek -, egyértelmű bátorsága, végtelen kitartása, határozott merevsége ellenben mostanság lepleződik le! Mert aki nem tanult a Rákosi- és Kádár-bűnszövetkezet bukásából, bármi rosszra képes... nyolcvan évesen, százkét esztendősen is. Megbánhatta akárhányszor a remélhetőleg a törvény szerint is hazaárulásnak minősülő gaztetteit, ma is ugyanúgy forog a kereke. Madarat tolláról, emberi újságjáról! Da, da. Dá, dá. (A DADÁ-ban.) Kurta Miska Zaránd vármegyéből A reggeli szürkületben a kapitány zátonynak vezette a hajót, amelynek egyik oldalán most jókora lyuk tátong. A lyuk keletkezése után pár perccel megszólal a rádiótelefon, a hajó tulajdonosa hívja a kapitányt: - Jó reggelt kapitány! Mi újság? - Jó reggelt uram, szép esténk volt, a hajó vendégserege bált rendezett. - Tehát jó a hangulat. - A hangulat uram kitűnő. - Mi újság? - Az is van, az ön lányát a hajóbálon hajószépségnek választották. - No derék. A szél milyen? -Az is megfelelő. -Az időjárás? - Kegyeibe fogadott minket. - Hát a hajótest megjavított oldala? - Ó uram, a javított oldal nagyszerűen bírja, az nagyon erős, mondtam is a másodkapitánynak: terred, ez a javított oldal mindent kibír. - És a másik oldal? - Az ki van lyukadva. Igen uraim, a szocialista Bulgária ha- Lék jója - minden szépítés ellenére - kilyukadt. A választásokon a nemzeti pártok győzelemre állnak. Erről szól az előzetes híradás. De nem szól. Ehelyett a következőt közli a tévé, a híradó elején és végén, a bulgáriai választásokon a vártnál kevesebben vesznek részt. Az igazi hír, hogy ki áll győzelemre, azt nem kell kiemelni, az nem fontos, azt nem is mondják. Azt minek? No aztán mégis jön egy hír a várható eredményről, de ez később, a többi hír közé ügyesen eldugva és megspékelve egy megjegyzéssel eképpen: A választásokon a jobboldal nem fog kétharmados többséget szerezni. Vagyis mi következik ebből? Mit is kell gondolni a sugalmazás alapján a nézőnek? Azt, hogy a jobboldal képtelen az igazi győzelemre, lám nálunk a népszerű szocialisták az örök nagy szakértők, a szociálisan érzékeny politikusok bizony kétharmados többséget szereztek. Ez aztán igen! Ez aztán győzelem! E rég volt győzelem ide vagy oda, most Bulgáriában is nagy baj keletkezett, ezt kell valahogy finoman beadni a nézőnek, ha el is érkezett a vég, baloldalunk vége. Úgy kell ezt a végzetes eseményt kezelni és tapintatosan közölni, ahogy az egyszeri istállómester tette. Az istállómester felhívja a zsokét: - Uram, ugye az öné ez a szép ló a harmadik istállóállásban? - Az enyém. Miért? - Uram, az egy nagyszerű ló. -Meghiszem azt. - Gyönyörű egy paripa, a párját ritkítja. Csak... -Mi az acsak? - Csak reggelre elhunyák. Budapest, 1997. április. 27. Üdvözlettel: Fazekas János EZ A HÉT