Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-10 / 41. szám
Hogy van Izsó Mihály? Ugye tudják, arról a kisgazda képviselőről van szó, aki szentül fogadta, ő bizony a parlamentben ülősztrájkot folytat, amíg a kormány vissza nem vonja földtörvény módosítását. Azt a sajtó igazán kellően ecsetelte, részletezve, hogy a képviselő úr mikor mennyi időre hagyja el parlamenti székét, ha a „szükség” úgy kívánja, hogy csak ülni fog, és olvasgat, itt is alszik, és a háta mögött összehordott elemózsiából bőségesen táplálkozik... Majd két nappal és két éjszaka után a képviselő úr meggondolta magát és felfüggesztette ülősztrájkját. Saját elmondása szerint képviselőtársai folyamatosan vitték a híreket, hogy gyűlik az aláírás, majd jött a hír, hogy több mint 200 ezer aláírás van az íveken és ez azt jelenti: népi kezdeményezésű lesz a népszavazás. Izsó Mihály elhitette ezt és döntött: itt már nincs szükség egyéni akcióra, a kormány úgyis megfutamodik. De nem. Ő futamodott meg. — „Hogy van?” — kérdezem, amikor kissé sápadtan, kissé soványabban, de mosolyogva a parlamenti folyosón jön velem szemben., Jól.” Vágja rá határozottan. — „Én úgy látom, kissé megviselte az elmúlt néhány nap.” — Ah, dehogy, megerősített. Ez az akció akkorát „csobbant”, a sajtó annyira foglalkozott velem, hogy igazán elégedett lehetek. Még leveleket is kaptam. Sőt voltak, akik jelentkeztek, hogy csatlakoznak. Egyébként nem megfutamodtam, csak felfüggesztettem a sztrájkot. Ha a népi kezdeményezés, eredménytelen lesz, akkor folytatom, de az már éhségsztrájk lesz.Komolyan? — Tényleg — mondja azzal az iménti mosollyal az arcán. „Akkora füstje van ennek, hogy ha túlélem, még könyvet is írok róla!” Füstje az van, de lángja, valódi eredménye lesz-e - kérdezném, de már búcsúzik. Szóval ez lesz ám a paraszti huncutság! Ha ugyan fel nem függeszti közben ezen újabb elhatározását is! Géré Bravó, képviselő úr! Csoda történt. Egy ellenzéki képviselő a Nap-kelte című műsorban a Kin,padon nem szenvedett, hanem remekelt. Az MDF-es Medgyasszay László a műsorvezető Forró Tamás szokásos pötyögő, erőltetetten agresszív kérdésétől nem megijedt, hanem a hosszúra nyúlt kérdésbe belevágott, és visszakérdezett. Ez a pötyögő riportert úgy meglepte, hogy stílust váltott. (Azért nevezem pötyögőnek, mert képtelen megtanulni, hogy a magyar beszédben a rövid és a hosszú mássalhangzó, továbbá a rövid és a hosszú magánhangzó is megkülönböztethető, és helyes beszédben megkülönböztetendő. Csak beszédtechnikára kellene járni. Gondolom, egy többszörös vállalkozónak ilyen tanárra igazán telhetne...) Szóval csoda történt..., egy ellenzéki képviselő nem szenvedett, nem udvariaskodott, hanem bátran visszakérdezett. Határozottan, mint aki meg van győződve igazáról. Hét-nyolc évvel a nagy változások után végre eljutunk oda, hogy az MSZP-SZDSZ párosnak talpnyaló médiaguruk egyenrangú riportalanyként kénytelenek kezelni a közszolgálati médiában az ellenzéki politikusokat. Uraim, csak így tovább! A médiától nem megijedni, hanem azt bátran használni kell. A tömegtájékoztatás a legnagyobb hatalom napjainkban, a titkosszolgálatok, a maffiák, a bankok mellett, persze. Ha az ellenzéki politikusok közül egyre többen helytállnak a nagy nyilvánosság előtt, a magyar szavazók közül egyre többen döbbennek rá, hogy a jobboldalon is vannak tisztességes politikusok, nemcsak bábok és nemcsak „fasiszták”, ahogy ezt a tájékoztatás nálunk sugallja. Ha a politikai paletta kiegyenlítődik, akkor lesz végre kétlábú a demokrácia, mert ma még féllábú! Azt pedig egy nyugati újság írta le, hogy a polgári demokrácia nálunk a kleptokrácia uralma. Nem mondhatjuk, hogy nagyot tévedett, mint ahogy Medgyasszay képviselő úr sem, amikor imigyen kérdezett: „De hol itt a polgárok demokráciája? Ez, kérem, még csak alkotmányos diktatúra.” És képzeljék, a megszeppent riporter nem is cáfolta! Joli e* A HÉT Blöff Ezt többnyire a póker nevű kártyajátékban és a politikában alkalmazzák. Az előbbi a szórakoztatóbb, az utóbbi a gyakoribb. A politikában - különösen a marxista-leninista gyökerű politikában - sikk mást hirdetni és mást cselekedni. Közéletünkben a zöld ég alatt kék mezőn lila (Milka) tehenek legelésznek. Az ötvenhatos forradalom idején a politikai hazudozás felismerése nem igényelte a nyolc általánost sem, manapság ehhez legalább két diploma kell. Mindenesetre korunkban divat a blöfföt megenni. A hivatalból jóhiszemű emberek pedig különösen nehéz helyzetben vannak. Ámbár ismert a régi gyakorlati tanács: gyümölcseiről ismeritek meg áfát. Igaz, ma már ez a bölcsesség sem igazít el, mert az ára miatt sokan a gyümölcsnek csak a külsejét ismerik, az ízét már nem. A jóhiszemű tévedés jogát természetesen én is fenntartom magamnak. Frivaldszky Sándor, a MAG alapító tagja