Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1997-10-10 / 41. szám

Hogy van Izsó Mihály? Ugye tudják, arról a kisgazda képviselőről van szó, aki szentül fogadta, ő bizony a parlamentben ülősztrájkot folytat, amíg a kormány vissza nem vonja földtörvény módosítását. Azt a sajtó igazán kellően ecsetelte, részletezve, hogy a kép­viselő úr mikor mennyi időre hagyja el parlamenti székét, ha a „szükség” úgy kívánja, hogy csak ülni fog, és olvasgat, itt is alszik, és a háta mögött összehordott elemózsiából bőségesen táplálkozik... Majd két nappal és két éjszaka után a képviselő úr meggondolta magát és felfüggesztette ülősztrájkját. Saját elmondása szerint képviselőtársai folyamatosan vitték a híre­ket, hogy gyűlik az aláírás, majd jött a hír, hogy több mint 200 ezer aláírás van az íveken és ez azt jelenti: népi kezdeménye­zésű lesz a népszavazás. Izsó Mihály elhitette ezt és döntött: itt már nincs szükség egyéni akcióra, a kormány úgyis meg­futamodik. De nem. Ő futamodott meg. — „Hogy van?” — kérdezem, amikor kissé sápadtan, kissé soványabban, de mosolyogva a parlamenti folyosón jön ve­lem szemben.­­, Jól.” Vágja rá határozottan. — „Én úgy látom, kissé megviselte az elmúlt néhány nap.” — Ah, dehogy, megerősített. Ez az akció akkorát „csob­bant”, a sajtó annyira foglalkozott velem, hogy igazán elége­dett lehetek. Még leveleket is kaptam. Sőt voltak, akik jelent­keztek, hogy csatlakoznak. Egyébként nem megfutamodtam, csak felfüggesztettem a sztrájkot. Ha a népi kezdeményezés, eredménytelen lesz, akkor folytatom, de az már éhségsztrájk lesz.­­Komolyan? — Tényleg — mondja azzal az iménti mosollyal az arcán. „Akkora füstje van ennek, hogy ha túlélem, még könyvet is írok róla!” Füstje az van, de lángja, valódi eredménye lesz-e - kérdez­ném, de már búcsúzik. Szóval ez lesz ám a paraszti huncut­ság! Ha ugyan fel nem függeszti közben ezen újabb elhatáro­zását is! Géré Bravó, képviselő úr! Csoda történt. Egy ellenzéki képviselő a Nap-kelte című mű­sorban a Kin­,­padon nem szenvedett, hanem remekelt. Az MDF-es Medgyasszay László a műsorvezető Forró Tamás szo­kásos pötyögő, erőltetetten agresszív kérdésétől nem megijedt, hanem a hosszúra nyúlt kérdésbe belevágott, és visszakérdezett. Ez a pötyögő riportert úgy meglepte, hogy stílust váltott. (Azért nevezem pötyögőnek, mert képtelen megtanulni, hogy a magyar beszédben a rövid és a hosszú mássalhangzó, továbbá a rövid és a hosszú magánhangzó is megkülönböztethető, és helyes beszéd­ben megkülönböztetendő. Csak beszédtechnikára kellene járni. Gondolom, egy többszörös vállalkozónak ilyen tanárra igazán telhetne...) Szóval csoda történt..., egy ellenzéki képviselő nem szenve­dett, nem udvariaskodott, hanem bátran visszakérdezett. Határo­zottan, mint aki meg van győződve igazáról. Hét-nyolc évvel a nagy változások után végre eljutunk oda, hogy az MSZP-SZDSZ párosnak talpnyaló médiaguruk egyenrangú riportalanyként kénytelenek kezelni a közszolgálati médiában az ellenzéki politi­kusokat. Uraim, csak így tovább! A médiától nem megijedni, hanem azt bátran használni kell. A tömegtájékoztatás a legnagyobb hata­lom napjainkban, a titkosszolgálatok, a maffiák, a bankok mel­lett, persze. Ha az ellenzéki politikusok közül egyre többen helyt­állnak a nagy nyilvánosság előtt, a magyar szavazók közül egyre többen döbbennek rá, hogy a jobboldalon is vannak tisztességes politikusok, nemcsak bábok és nemcsak „fasiszták”, ahogy ezt a tájékoztatás nálunk sugallja. Ha a politikai paletta kiegyenlítődik, akkor lesz végre kétlábú a demokrácia, mert ma még féllábú! Azt pedig egy nyugati újság írta le, hogy a polgári demokrácia nálunk a kleptokrácia uralma. Nem mondhatjuk, hogy nagyot tévedett, mint ahogy Medgyasszay képviselő úr sem, amikor imigyen kérdezett: „De hol itt a polgárok demokráciája? Ez, kérem, még csak alkotmányos diktatúra.” És képzeljék, a megszeppent riporter nem is cáfolta! Jo­li­ e* A HÉT Blöff Ezt többnyire a póker nevű kártyajátékban és a politikában al­kalmazzák. Az előbbi a szórakoztatóbb, az utóbbi a gyakoribb. A politikában - különösen a marxista-leninista gyökerű politikában - sikk mást hirdetni és mást cselekedni. Közéletünkben a zöld ég alatt kék mezőn lila (Milka) tehenek legelésznek. Az ötvenhatos forradalom idején a politikai hazudozás felismerése nem igényel­te a nyolc általánost sem, manapság ehhez legalább két diploma kell. Mindenesetre korunkban divat a blöfföt megenni. A hivatal­ból jóhiszemű emberek pedig különösen nehéz helyzetben van­nak. Ámbár ismert a régi gyakorlati tanács: gyümölcseiről isme­ritek meg áfát. Igaz, ma már ez a bölcsesség sem igazít el, mert az ára miatt sokan a gyümölcsnek csak a külsejét ismerik, az ízét már nem. A jóhiszemű tévedés jogát természetesen én is fenntartom magamnak. Frivaldszky Sándor, a MAG alapító tagja

Next