Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-14 / 46. szám
Kortes hangok Idézet Horn Gyulának az egyik lakossági fórumon elmondott legutóbbi beszédéből: Hogy mi a választási programunk? Növekvő életszínvonal, további gazdasági fellendülés. - Na mit szól hozzá? - Mihez? - Ehhez a választási programhoz. - Jól hangzik. De mintha kicsit ismerős lenne. -Hogyhogy? - Négy éve is életszínvonalat ígértek, meg gazdasági fellendülést. Hát lett is olyan színvonal, hogy belegebedtünk. Gazdasági fellendülés is lett a gazdagoknak. - Maga szerint akkor most milyen választási program kellene? - Milyen? Amelyik megközelíti a valóságot. - És mi közelítené meg a valóságot? -Hát ha például azt mondanánk: megígérjük, hogy további leszegényesedés lesz, meg életszínvonal-csökkenés. - Ember! De hát ezzel nemigen lehet megnyerni a választópolgárt. - Miért? Üres ígéretekkel talán meg lehet nyerni? - Azzal sem. - Aztán kérem, mondhatná még, hogy hozunk nektek további Bokros-csomagokat. - No hiszen, nem túlságosan örvendeznének a csomagoknak sem a választópolgárok. - Aztán ígérhetne még néhány Tocsikot, meg egy-két olaj-gate ügyet is. - Nem gondolja, hogy furcsa választási ígéretek lennének mindezek, amiket ön felsorolt? - Miért? Az nem volt furcsa, amikor négy esztendeje gazdasági fellendülést meg jobb életet ígértek és jött helyette az általános leszegényedés? - Hát furcsának elég furcsa volt, és nagy örömet nem is okozott a választópolgárok körében. - Na ugye. És a Bokros-programra sem mondták, de jólesett, kérünk még belőle egy adagot. - Hát igen, ezt se mondták, de mégis, nem tetszik gondolni, hogyha csupa nyomorúságot meg szegénységet ígérnek, akkor nem lesz egy árva szavazójuk sem? - Maga csak ne aggódjon. Van aki majd megmagyarázza a dolgokat, hogy miként kell érteni azt, hogy a miniszterelnök nyomorúságot ígért a népnek. - Ne vicceljen, hogyan lehet ezt másként magyarázni? - Hogyan, hogyan! Szakember kérdése az egész. - És hol talál maga ilyen szakembert? - Ember, ne bosszantson már! Ezt minden értelmes ember tudja, hogy hol találhatók azok a szakemberek, akik a nyomort megmagyarázzák. Az ő magyarázatukban már úgy jelenik meg a nyomor, mint jólét. Gondolkozzon csak, maga is rá fog jönni kik ezek. - Várjon csak, gondolkoznom kell. Ezek a lappok. -Ember! Hogy jönnek ide a lappok? - Mert hogy ők ügyes emberek, a hidegből játszi könnyedséggel tudnak meleget csinálni. - Ember, miért megy ön Lapp országba, amikor itthon is vannak olyan ügyes emberek, akik a hidegből meleget tudnak csinálni, a valótlanságból valóságot. Gondoljon csak egyes honi újságírókra. - Gondolok. Ügyes emberek. - Miért mondja, hogy ügyes emberek? - Dehogy én mondom! - Hát akkor ki mondja? - Azok, akik kitüntették őket. Fazekas János Az más labancokról Bikfic esete a kozmopolitával Valami Kornis Mihály nevű (nyilván pestbudai) úr megint fölbosszantott! Zarándi magányomban amiatt kaptam föl a vizet, hogy Francia Narancs című lapotokban leantiszemitázza mindazokat, akiknek nem tetszik az odaáti rendszer. Mert hogy aki kozmopolitáz(gat), idegenlelkűséget emleget, ellenben nemzeti elkötelezettséget kér számon, nem egyéb, mint aljas... - Kódolt nyelven zsidók ellen uszító törtető kis senki! S hogy ő akkor nem magyar, hanem (büdös) zsidó - mégpedig a nürnbergi törvények értelmében. Ejnye-bejnye, irgum-burgom, beteg lelkű rosszcsontja! (De, mondom, nem azért beteg, mert az, ami, hanem mert olyan, amilyen!) A csonka hazába átjárva nyakra-főre ilyesmit lát az ember a házak falára, kerítésre mázolva: ÁRULÓ SZDSZ! VÖRÖS TOLVAJBANDA! TAKARODJATOK! Zarándi gyanúm szerint egyáltalán nem azért tartják a kismagyarországiak cserbenhagyónak a „szabad” „demokratákat”, mert akad köztük egy-két (állítólag Pesten két tucat, ám vidéken vármegyénként ha egy-egy) olyan valaki, kinek a fölmenői zsidók voltak, ám akik az izraelita hitből rég kivetkőztek, akik semmilyen értelemben nem (lennének, amúgy) magyarok. Sokkal inkább az a baja a népnek a balliberális hazudozókkal és rablókkal, hogy azok, amik (s nem affélék, amilyennek kínálták maguk), sehonnaik, kiknek a haza számít a legkevésbé. Független attól, hogy hívták a szépatyjukat, milyen nyelven s mit mormolt imaként a jó nagymamájuk! A csődöt az első fél év után bejelenteni képtelen charta-kormányt szellemileg megalapozó balliberálértelmiség (balfácán-sereg) sehogy sem érti azt, mi Zarándunkban - nemkülönben Zarándból nézvést - oly nyilvánvaló: az istentagadók zöme éppenhogy keresztény származék, az ateista (náci, bolsi, banki) söpredék szellemi firkász és szófosós kétkezi (durungos) vezéreinek többsége valójában a kereszténységet elhagyókból, egészen rossz esetben a kereszténységbe furakodó lelki bérgyilkosokból toborozódik! Mihály, Mihály, szegény Mihály! Most aztán főhet a feje. (Post Scriptum. Aki olybá veszi, hogy a hivatásos világpolgárságát reánk erőltető bikiic „lekozmopolitázása” puszta „zsidózás”, úgy tesz, mint Korniss? - Móric, midőn vesszejét a Tiszának vetve, vizeletét a hatalmas, hömpölygő, szőke folyamba eresztve így kiált: Nicsak, hogy nekem ekkora „vizem” legyen?!). Kurta Miska Zaránd vármegyéből EZ A HÉT