Ez a divat, 1959 (12. évfolyam, 1-9. szám)
1959-01-01 / 1. szám
Vsolahést Psota Irén a legmodernebbül öltözködő színésznők egyike. Különlegesen eredeti otthonában beszélgettünk vele a divatról és az öltözködésről. — Elöljáróban, mint minden nő, imádok öltözködni. De tulajdonképpen sokkal kevesebb módom van erre, mint civil társaimnak, hiszen a nap nagy részét más ruhájában töltöm, más ember életét élem... Tehát: mi kell ahhoz, hogy modernül öltözködjünk, elegánsak legyünk? 1. Alapruhák és kellékek. 2. Szaladóruhák és kellékek. 3. Egy-két igazán finom anyagból készült, az alakhoz előnyös, de a divatnak mindig megfelelő alkalmi ruha. Alapruhák. Például a kosztüm. Ez időtálló, hordták már nagymamáink, anyáink s viseljük mi, de majd az unokáink is. A kábát. Feltétlenül jó anyagból készüljön, fazonja legyen egyszerű, az időt és a divatot más-más gallérmegoldással jelezzük, tehát feltétlenül vegyünk hozzá egy kevés tartalékanyagot is. A szaladóruhák. Én ezeket délelőtt viselem, amikor próbára megyek, vagy onnan jövök. Bármi a divat, ahhoz ragaszkodom, hogy szaladóruhám lezser és finom, meleg legyen. Szeretem a szövet és a kötött kombinációt. Alkalmi ruhák. Talán hihetetlen, de számomra a legnagyobb „alkalom”, ha színházba megyek. Én ünnepnek tartom, ha színésztársaim játékában gyönyörködhetek. Alkalom még, ha esti előadás után a férjemmel „görbe estét” rendezünk, és vacsorázni megyünk olyan helyre, ahol táncolni is lehet... Alkalmi ruháim nagyon modernek, az alapruhákról, a szaladó ruhákról és más divat dolgokról... Sőt, kellékeim sem a hasznossághoz, hanem a divathoz alkalmazkodnak. Talán egy példát: táska helyett egy kis haszontalan beauty-box-ot viselek. Semmi sem fér bele, de divatos... Cipőim? Magassarkúak, nagyrészt spanglisak, csak a mamák a megmondhatói. Kalap? Hát ez bizony kényes kérdés. Leginkább a sima nyúlszőr-tompot kedvelem, azt ugyanis formálhatom, gyűrhetem kedvemre. Hogy otthon miben járok? Nadrágot és pulóvert hordok. Na és még valamit. A kiegészítő kellékeknél, a kesztyű, a kalap, a rétikül és a cipő megválasztásánál sosem ügyelek kínosan a színre. Mint mindenben, itt is a harmónia a fő. Lelkes Éva Otthon: fehér-fekete csikós halásznadrágban, fehér gyapjú pulóverben Az alapruha: kosztüm, feketezöldcsíkos blúzzal, de blúz nélkül is hordható. A fejemen a bizonyos nyúlszőr-tomp, saját gyűrésekkel hogy ez milyen kényelmes! A kabátom zsemleszínű és milyen meleg! Ugye milyen mű (Hiszen már ők is viselték.) Nem lett a szálas nyakmegoldástól? * Ebből a ruhából nem sok látszik: hús színű szaladóruha, mondhatnám zsákruhának is. Esélyi ruhám: alapszíne fehér, a beleszőtt ősi fogok dohánysárgák. A hozzávaló bársonykabát csillagok színéhez igazodik (Farkas