Ez a divat, 1979 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
HIÁNYCIKKEK ELTŰNŐBEN! NEM TÖBBET, DE JOBBAT INTERJÚ BAKOS ZSIGMOND ÁLLAMTITKÁRRAL Mi várható az 1979-es új esztendőtől, mit kínál a fogyasztóknak — öltözködés, divat terén — a könnyűipar? Célunk, hogy ne csupán a divat új áramlatait azonnal követők számára nyújtsunk színvonalas ellátást, hanem a különböző korosztályok képviselői és az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők is a jelenleginél jobb áruválasztékot találjanak. Ezért is az ország gazdasági körülményeihez igazodva, nem annyira a mennyiség, mint inkább a minőség terén szeretnénk előbbre jutni. Arra törekszünk, hogy a korábban sok gondot okozó hiánycikkek száma tovább csökkenjen. Úgy látjuk, hogy a sok éves farmervita a vásárlók örömére nyugvópontra jut. Az idén nagyobb mennyiségben és szélesebb választékban készülnek a férfiingek, kismamacipők, valamint a gyermekcipők 4—10 éveseknek is. Ismeretes, hogy a hazai ruházati ipar nem a legérzékenyebben — egy-egy gyártmánycsoportnál másfél-kétéves késéssel — követi a divat változásait. Bár a Magyar Divat Intézet közvetíti — ismerteti — tehát kézzel hozza a világ divat-tendenciáit, ez azonban sok gyár termékein nemigen látszik meg. Miben látja a hiba legfőbb okát? Ez a konfekcióiparon kívül más gyártási ágaknak is gondja, bár az intervallum csökkenő az utóbbi években. A vállalatokat arra ösztönözzük is a hazai igények, de még inkább a külpiac gazdasági kényszere arra készteti —, hogy az intézet által közvetített divatirányzatokat figyelembe vegye, de a divatot közvetlenül is tanulmányozza a divatot diktáló országokban. Meggyőződésem azonban — és a tapasztalatok is azt mutatják — hogy a legfrissebb divat követése az egész lakosság körében nem általános igény. Sokan vannak, akik a divatnál előbbre helyezik a ruházati cikkek használati értékét, kényelmi fokát, esetleg tartósságát. A vásárlók más része bár szívesen vásárolná a legdivatosabb termékeket, amikor pénztárcáját kinyitja, jövedelme alapján sokszor lemond róla. Mindez nem azt jelenti, hogy a hazai ruházati iparnak nem kell törekedni a divat mainál rugalmasabb követésére. Ma már a bel- és külföldi piacokon a versenyképességnek, a fogyasztó-, a vevőigény kielégítésének ez fontos feltétele. Sajnos azonban, ma még nem egy olyan vállalatunk akad, ahol nem ismerték fel ennek jelentőségét, vagy ha fel is ismerték, a termelésben még számoshátráltató tényezővel kell megküzdeniük. A ruhatervezők ismétlődő panasza: hasztalan vetik papírra a legmodernebb öltözékeket, ha nincs divatos karakterű, színű, mintájú anyag — az a modell halálát jelenti. Hiányolják a megfelelő választékot a természetes — pamut, gyapjú, vagy állati szőrbekeverésű, puha, moher jellegű — anyagokból és kifogásolják, hogy a divatos színek, színcsoportok nem kaphatók. Várható-e valami változás e téren? A kérdésre csábít a tömör válasz: igen. De a dolog mégsem ilyen egyszerű. A Magyarországon felhasznált szálaknak csupán 30—35 százaléka vegyi, illetve szintetikus eredetű, ellentétben a fejlettebb textiliparral, ruházati fogyasztói szerkezettel rendelkező nyugati országokkal, ahol ez az arány 50—60 százalék. Igaz ugyan, hogy korszerűbb technológiával, ügyes keveréssel elérik, hogy a kosz, szövetek, kelmék végül is inkább természetes jellegűnek, mint szintetikusnak tűnnek. Egyik legnagyobb gondunk a gyapjúipar szövetkikészítésének elmaradottsága. Hiába vannak jó fonodáink és márkás áru előállítására képes szövőgyáraink, ha a kikészítés technológiája elmaradott. A textilipar rekonstrukciója csak csekély mértékben érintette ezt a fontos technológiai „lépcsőfokot” és sok száz millió forintra volna szükség ahhoz, hogy elavult berendezéseinket kicseréljük. Kisebb technológiai, műszaki változtatásokkal valamelyest javítunk a helyzeten. Ami a divatos színeket illeti, hadd jegyezzem meg, hogy az ehhez szükséges színezékek túlnyomórészt importból szerezhetők be. Ez is drágítja a divatosabb ruházati termékeket, végső soron öltözködésünket. Az 1978-as években kevésnek bizonyult a korszerű hurkolt, kötöttáru és baj volt a lakástextil ellátással is. Lehet-e remélni kedvező változást? A kötöttáruipar felnövekvőben levő iparág, ahol adottak azok a technikai lehetőségek, amelyek a gyors fejlődés előfeltételei. Mennyiségben máris többet termelnek, mint amennyit a fogyasztók igényelnek. A gondot az jelenti, hogy nem megfelelő a fonalellátás és nehézkes a mintázás is. A divatirányzat különben két végletet követel a kötöttáruipartól : egyrészt egész finom, vékony, szövethatású, másrészt vastag, csomós, rusztikus karakterű anyagokat. Mi egyelőre itt is középúton haladunk, de vannak viszonylag gyors és kedvező változást ígérő kezdeményezések. Példának említhetem a Békéscsabai Kötöttárugyár népszerű pamut plüss szabadidő-ruháit, overalljait, gyermekholmijait. Az új évben a tavalyinál bővebb szőnyeg- és lakástextilválasztékot találnak majd üzleteinkben a vásárlók, ezt jelezte az őszi BNV-n bemutatott és azóta túlnyomórészt már a kereskedelem által is megrendelt ipari ajánlat. Végül, de nem utolsó sorban: milyen cipőben járunk 1979- ben? A cipőipar elmarasztalása az utóbbi években kedvelt téma. Való igaz, hogy a gyártott cipők egy részét — szerencsére csökkenő részét még mindig okkal lehet szidni, részben a rendelkezésre álló anyagok, kellékek, részben a technológiai folyamatban elkövetett figyelmetlenségek, a dolgozók pontatlanságai miatt. A vásárlók egyre inkább a jó minőségű, tiszta bőr, puha, kényelmes lábbeliket keresik. Ezt bizonyítja, hogy a MINO Cipőgyár Szigetváron készült magas minőségű női cipői — amelyek elkészítéséhez legalább 30 százalékkal több időt vesznek igénybe a munkaműveletek — nagyon kedveltek és keresettek. Jó hír, hogy a cipődivat rugalmas követésében idén már nem lesz annyi gond, ezt egy szervezettebb anyagellátás, kaptafagyártás segíti. A fából készült, hagyományos kaptafák legyártható menyisége, változatai akkor még megfeleltek, amikor évente nem több mint 12—15, millió pár cipő készült. Amikor ez a szám 45 millióra emelkedett, a kaptafakészítők képtelenek voltak lépést tartani a cipőipar követelményeivel. Tavaly júliustól a Pest megyei Műanyagfeldolgozó Vállalat cipőkellékgyártása mellé átvette a kaptafakészítést is, s egynegyedére csökkent a kaptafa-elkészítési idő. A fogyasztók lábbeli igényének jobb kielégítését szolgálja, hogy ez évben tovább folynak az előkészületek az új cipőméretrendszer 1980-ban történő bevezetésére. Ezzel elérhető, hogy azonos méretű, de eltérő felépítésű, formájú lábak — az eddiginél kényelmesebb, kellemesebb viselést nyújtó — cipőkhöz jussanak. összefoglalva: a könnyűipar minden ágazata arra törekszik, hogy jobb minőségű, korszerűbb gyártmányokkal kívánjon fogyasztóinak — egész évre — boldog új esztendőt. 2 ez a DIVAT Főszerkesztő: ZSIGMOND MÁRTA Főszerkesztő-helyettes: SZABÓ MÁRTA MEGJELENIK HAVONTA Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SIKLÓS NORBERT Szerkesztőség: Kiadóhivatal: 1076 Bp. VII., Garay x 5. Bp. VII., Lenin krt. 9-11. Telefon: 415-101, 414-749 Telefon: 221-285 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI 1900 Bp. V., József nádor téri.) Közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215 96 162 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: 1/4 évre 66 Ft. Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, postafiók 149. 32. ÉVFOLYAM 1979. JANUÁR (T) 78.3316 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme, Budapest Rotációs mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató INDEX: 25 212 MŰVÉSZETI SZERKESZTŐ: VÁRHELYI L. TAMÁS KÉPSZERKESZTŐ: LENGYEL MIKLÓS