Ez a divat, 1979 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

NEM TÖBBET­­SE JOBBAT egy divatbemutató nyomán, amelyet a közelmúltban láttunk Újpesten, majd Újfehértón, ahol a Gyapjúszövőgyár üze­mét avatták. A gyapjúszövőgyár gyártmányfejlesztés­re komoly gondot fordít. Fontosnak tart­ják, hogy új anyagaik minél hamarabb piacra is kerüljenek, hiszen minden anyag annyit ér, amennyit hasznosítanak belőle. Az újpestiek termékeit ismerik a hazai és a külföldi vásárlók egyaránt. Gyapjúszö­veteik hosszú évek óta „tartják" a minő­séget, a „tiszta élő gyapjú" címet visel­hetik. Az alapanyag előállításánál figyelemmel kísérik a Nemzetközi Színbizottság, az INTERCOLOR által előírt színeket. Az alapanyagok értékét, szépségét, korsze­rűségét bizonyítják a képeinken látható modellek. (A soproni, a salgótarjáni, a debreceni, a Május 1. Ruhagyár és az MDI modelljei.) Az egész nap viselhető összeállítások kö­zött sportos, utcai és elegáns — egymás­sal kiegészíthető ruhadarabok — kaptak helyet. Az anyagok fő jellemzője a jó fogás, jó esés. A klasszikus mintázatok között a halvány krétacsíkos, az apró és a na­gyobb pepita a kiemelkedő. A száraz felületű, kissé szemcsés anya­gok között különösen szép a fekete-fehér ablakkockás szövet és a kissé bolyho­zott kelme, amelyből könnyű, béleletlen felsőrészű darabok készültek. Képeinken bemutatjuk az új anyagokból készült modelleket és viselési formákat. 4 Világos drapp, apró kockás ruha. Divatos kiegészítője az egyszínű, steppelt mellényke, amelyet a ruha anyagával szegtek

Next