Ez a divat, 1980 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

A francia nők rafinált eleganciája, napra­kész divatkövetése világszerte ismert. Azt azonban már jóval ke­vesebben tudják, hogy 100 felnőtt „parisienne” közül 75-nek varrógépe van, sőt, a használatához is ért, s így módja van alkalmanként egy­­egy szoknyát, blúzt vagy éppen ru­hát saját kezűleg létrehozni! Való igaz — aki megpróbálta, tud­ja — hatványozott az öröm, ha va­lami egyéni, divatos holmit házilag ügyeskedik össze az ember! Legyen az szabott-varrt, vagy éppen kötött, esetleg horgolt darab, ki tagadná, hogy szívesen jegyezzük meg az el­ismerő pillantások kereszttűzében: „Nem fogjátok elhinni, otthon büty­költem össze, pár óra alatt!” Olykor szó szerint valóban így van. Jómagam ugyan igazán nem vagyok különösebben ügyes kezű, ám egyik legsikeresebb ruhadarabom mégis saját gyártmány! A kabátot is pótló, kockás, rojtozott gyapjú poncho el­készítéséhez nem kellett egyéb, mint egy könnyű NDK gyapjútakaró, egy délutánnyi szabad idő és afölött ér­zett elkeseredés, hogy efféle ruha­darabbal sem az állami, sem a ma­gánkereskedők boltjaiban nem lehe­tett találkozni! A poncho lavinasike­re fellendítette az NDK-bolt pokróc­­forgalmát, és kisvártatva több kollé­ganőm is — mint megannyi indián — más-más színű házi ponchóban járta az élet rögös útjait. Van, aki aztán az első otthon készült darab után úg­y rákap a házilag bar­kácsolt ruhák örömére, mint kezdő dohányos a cigire. A különbség csu­pán az, hogy e szenvedély — az utóbbival ellentétben — csöppet sem káros az egészségre, viszont számos előnnyel jár. Nem elhanyagolható szempont, hogy a méterben vásárolt anyagból — mert a házi feldolgozás nem kerül pénzbe — jóval olcsóbban lehet öl­tözködni! Egy készen vásárolt puló­ver árából pedig jószerivel kettőre való alapanyag is telik. A takarékos­ság mellett aztán az is sokat nyom a latban, hogy az s. k. készült holmik akár szuper-divatosak is lehetnek! Míg tart az ipar és kereskedelem ádáz harca, hogy ki a felelős, ha ne­tán egy-két évvel a világdivat után kullog a hazai konfekció — addig az ügyeseknek elég egy jó divatlap, gyöngébbeknek egy szabásminta — és a Nagykörúton sétáltathatják akár Dior tetszetős modelljeit is! A legtöbb nő eleinte szabadkozik: „ügyetlen vagyok, nem tudok varr­ni, kézimunkázni”. Nehéz ezt elhin­ni, mert ugyanakkor lánygyerek ko­rában általában mindenki jól ért a babaruhavarráshoz. Később, fiatal mamaként, az élő, igazi babának varrnak. Az első bátortalanul hor­golt sapka után kiderül, hogy si­kerül a kocsikabát, a rugdalódzó is, később pedig maradékokból, a saját régi holmijaikból állítanak össze egyre ötletesebb, szebb gyermek­ruhatárat. Az olcsó flanellek — a Dohány utcai „Bizarr bolt”-ban — kilóra kapható filléres jersey-k pedig valósággal csábítják az embert, hogy ki-ki le­hetőleg kockázatmentesen próbálja ki barkácstehetségét. Mert ha egy blúzra való méternyi flanellt elszab az ember, attól még igazán nem dől össze a világ — de még a családi költségvetés sem. Általában az első sikerélményt könnyen megszerzik a „kontárko­­dók” egy-egy sima lapszoknyával, s a divatos, pár óra alatt létrehozható sálakhoz sem szükségeltetik nagy kötéstudomány. Aztán elszabadul a pokol! Kiderül, hogy színes mara­dékfonalakból lehet olyan csuklyás tunikát, vagy kenguruzsebes kabátot horgolni, amilyen senkinek nincs a világon! És steppelt mellényt is le­het csinálni fillérekből — avagy a mama régi fényes matlasszé pongyo­lájából. A szélére egy bársony vagy ripsz paszpól, és föl van dobva a szerelés! Az öreg pulóver vagy sport­zakó könyökére lehet bőrfoltot ka­­nyarítani és aki már ily módon be­lelendült a „bütykölésbe”, az régeb­bi holmijait is könnyűszerrel napra­kész divatossá alakíthatja. Az Ez a divat eddig is kínált segít­séget a „made in S. K.” öltözködés­hez és ezután igyekszik az eddigi­nél is több ötlettel, jó tanácssal, kö­tés-, horgolás-, szabásmintával meg­örvendeztetni vállalkozókedvű olva­sóit. Már az sem véletlen, hogy az e havi lapszám első és hátsó borítóján is kötésre-varrásra buzdító modelleket láthatnak! Ha tetszik, meg lehet próbálni, nem kell hozzá más, csak egy kis bá­torság ! BEDECS ÉVA MADE IN SK! ez a Főszerkesztő: ZSIGMOND MÁRTA Főszerkesztő-helyettes: SZABÓ MÁRTA Szerkesztőség: 1076 Bp. VII., Garay u. 5. Telefon: 220-474, 414-749 MEGJELENIK HAVONTA Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT Kiadóhivatal: Bp. VII., Lenin krt 9-11. Telefon: 221-285 Kéziratokat és képeket nem őrzü­nk meg és nem küldünk vissza ! Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely pos­tahivatalnál, a kézbesítők­nél, a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI 1900 Bp. V., József nádor tér 1.) Közvetlenül vagy posta­­utalványon, valamint át­utalással a KHI 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámá­ra. Előfizetési díj: 1/4 évre 114,- Ft Külföldön terjeszti a Kul­túra Külkereskedelmi Vál­lalat, H-1389 Budapest, postafiók 149. 33. ÉVFOLYAM 1980. JANUÁR L­­79 3329 TM Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme, Budapest Rotációs mélynyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató INDEX: 25 212 MŰVÉSZETI SZERKESZTŐ: VÁRHELYI L. TAMÁS KÉPSZERKESZTŐ: LENGYEL MIKLÓS

Next