Ez a divat Évkönyv, 1982

tán a tomi-nadrág, majd az iskolakö­­peny. És másként öltözik a bányász, a szö­vőnő, a benzinkutas, a bolti eladó, a parlamenti képviselő, a közéleti em­ber, a pedagógus, a titkárnő, az orvos és a műtős, a rendőr, a tűzoltó, a ka­tona. A különböző szakmák öltözkö­dési törvénye megmásíthatatlanabb, mint a divatirányzatok. Hogy mást ne mondjunk, teljesen mindegy, hogy az operáló sebész köpenye hány cen­tivel takarja a térdet, és hogy ragján vagy bevarrott ujjal készül-e. A lé­nyeg az, hogy steril legyen! Munkaidő után jön a második mű­szak. Vásárolunk, főzünk, takarítunk, mosunk. A reggeli frottirköpenyek, pongyolák helyett praktikus kötényt öltünk, s ha a ház ura is segít, a dics­telen tevékenység során, számára akár egy ízléses melegítő is megfelel. Aztán lazítunk, tévét nézünk, vagy más „társadalmi életet” élünk, ven­dégeskedünk. Ez utóbbit sem lehet elég korán kezdeni. Eleinte születés­­napi zsúr a neve, a tortán 2—3 gyer­tya ég, a vendégek kakaót kapnak és vajaskalácsot. Később farmeres tár­saság özönli el a lakást, lógó pulóve­rekkel, bömböl a magnó, cólát isz­nak, és tinédzser lányunk órák hosz­­szat keni a zsírosdeszkát és a lila­hagymát rak rá, valamint kifejti, hogy az a kétrészes film, ami a Cor­vinban megy, kifejezetten öreg szü­lőknek való és micsoda véletlen, ép­pen kapott is rá két jegyet! És buliznak az „öregek” is. Gyertya­fény, melegszendvics, bólé, fölsodort szőnyeg, egy kis tangó, de azért még jöhet az Eruption és a Boney M. is, meg egy kis nosztalgia rock­ and roll! Aztán színház, hangverseny is adódik, néha, a farsangi szezonban egy-egy bál, ahova amúgy istenigazából fel­öltözhet az ember. A kamaszok me­gint más öltözködési törvényt követ­ve vonulnak szombaton a diszkóba, vagy netán kedvenc együttesük kon­certjére! Aztán nyaralunk, telelünk, utazunk, sportolunk, kocogunk, kutyát sétál­tatunk, víkendezünk. Viselünk — al­kalomhoz illően — farmert, overált, sivatagi oroszlánvadász szerelést, steppelt dzsekit, kapucnis anorákot, vízhatlan esőgallért és minden más egyebet, ami az alkalomhoz illő, amit éppen mások is viselnek, vagy — el­lenkezőleg — amit egyedül nekünk sikerült beszerezni kéz alatt egy ba­rátnőnktől, aki viszont Bécsből hozta magának, de hálistennek szólt neki! A jólöltözöttség örömét bárki megis­merheti és élvezheti itt, Magyarorszá­gon is, aki az esztendő 365 napján — a napi rohanás, munka, lazítás, pihe­nés, sport és szórakozás közben — ha ügyet vet arra az össznépi társasjá­tékra is, amit divatnak nevezünk. Mert játék a divat, nem más, játék a színekkel, anyagokkal, formákkal, vo­nalakkal, játék az ízlésünkkel, ötle­tességünkkel, játék saját egyénisé­günkkel. 1982-ben az EZ A DIVAT évkönyve számtalan használható tippel igyek­szik szolgálni ehhez a játékhoz! Kellemes böngészést kívánunk. Bedecs Éva

Next