Ezermester, 1957 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1. szám
HfiK 5 BCSZE hatutkd Régi igazság, hogy szétszedni a legbonyolultabb szerkezetet is könnyű, összerakni azonban már annál nehezebb, hacsak nem érjük be azzal, hogy kimarad néhány alkatrész. Nem oktalan tanács tehát, hogy addig ne vegyünk csavarhúzót a kezünkbe, amíg alaposan át nem tanulmányozzuk az egész szerkezetet, meg nem ismerjük összefüggéseit, működési elvét. De még ebben az esetben is előfordulhat, hogy szétszedés után az egyes alkatrészeket összekeverjük, helyüket elvétjük, ha nem készítünk magunknak »emlékeztetőket«. Néhány, kitűnő fogást mutatunk be erre következő képeinken. NE KERESS, — TALÁLJ! Piciny csavarokat, alátétkarikákat, szegecseket legjobb egy hullámpapírdarab mélyedéseiben elhelyezni. Nem gurulnak el, s a hullámpapíron feljegyezhetjük sorrendjüket ia. Apró alkatrészek »raktározására. Igen alkalmas eszköz a keménypapírból préselt tojásszállító-lap. Ha azonos mélyedésben helyezzük el az összetartozó darabokat, mindig rábukkanunk arra, amit keresünk. Kitűnő eljárás az »ékszerész-módszer«. Egy nemez-darab szükséges hozzá, amelyen sematikus sorrendben rakhatjuk ki az alkatrészeket. A puha nemezről nem gurul el a legparányibb darab sem. JELKULCCSAL VAGY JELKULCS NÉLKÜL Motorvezetékek olajálló jelzésére jó módszer, ha vastag, merev drótból különböző menetszámú karikákat csavarunk az egyes vezetékekre. A Jelkulcsot — tehát, hogy melyik karikaszám, melyik vezetéket jelzi — ráragaszthatjuk a motorra. Ideiglenes jelzésre számozott szigetelőszalagdarabkákat is használhatunk. Még jobb, ha a drótszálakra fülszerűen hajlított pántokat átlátszó celofánszalaggal is beborítjuk, ezzel a számjegyek elmosódását megakadályozhatjuk. Biztos eljárás, ha a vezetékeket különböző színű műanyag-csövecskék darabkáiba bújtatjuk. Ha a vezetékek végére csomót hurkolunk, a csövek lecsúszását is megakadályozhatjuk. 4