Ezermester, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
December vége a még elmaradt kerti munkák befejezésének időszaka. Ha még nem történt meg, sürgősen víztelenítsük a kerti csapokat, majd a csapszekrényt szórjuk tele lombbal, esetleg gyaluforgáccsal. Aki elmulasztotta a fagyérzékeny bokrok — mint a hortenzia és a rózsák — takait és a föld már annyira átfajtt, hogy azzal már nem lehet tanmi, szalmával vagy elszáradt nöényszárakkal vegye körül a növények vesszőit, borítson föléjük papíríveket, majd vegye azokat is körül még műanyagfóliával. A vékony törzsű fákat — amelyekben a nyulak még kárt tehetnek —, szúrós gallyakkal vagy dróthálóval övezzük. TAVASZ A TÉLBEN Már a tél elején tavaszt varázsolhatunk otthonunkba egyes vesszők kivirágoztatásával (címkép). Erre azoknak a fáknak és cserjéknek a vesszői a legalkalmasabbak, amelyek a természetben is korán borulnak virágba, tehát a barkás fűz-, nyárfa- és mogyoróvesszők. Szépen kivirulnak így a sárga virágú aranyeső, a rózsaszín virágokkal telerakodó babarózsa, az ugyancsak sárga virágú húsos som és a fényes, piros virágú japánbirs vázába állított vesszői is. A gyümölcsfák metszésekor a levágott vesszők közül néhány ceruzavastagságú, rügyekkel teli kajszi-, őszibarack-, cseresznyevesszőt is érdemes kiválogatni és vázába állítani. A fagyos időben szedett vesszőket vázába állítás előtt néhány óráig tartsuk két-három C °-os hőmérsékletű helyen, hogy lassan melegedjenek fel, és csak azután vigyük be a meleg szobába A gyümölcsfavesszőket ezután célszerű még fél napig 30 C ° hőmérsékletű vízben áztatni, mert az serkenti a kivirágzásukat. Ezt követően állítsuk csak a vesszőket langyos vízzel megtöltött vázába A vizet lehetőleg kétnaponként cseréljük. A vízcsere alkalmával mindig vágjunk le kis darabot a vesszők aljából, hogy friss metszlap keletkezzék, amelyen át intenzívebb lesz a vízfelvétel. A kivirágzott vesszők viszont akkor virulnak legtovább, ha éjszakánként hűvös helyre kerülnek. VÉDŐTAKARÓ ÖRÖKZÖLDEKNEK A téli időszakra az újonnan telepített örökzöld növények is védelmet kívánnak. Még akkor is, ha a későbbiek során teljesen fagyállóvá fejlődnek. Ugyanis az átültetéskor feltehetően megsérült gyökérzet különösen nehezen képes kielégíteni a téli időszakban is párologtató lombozat vízigényét. Az örökzöldek takarásának legegyszerűbb módja, ha azokat a magasságuknak megfelelő hosszúságú vesszőkkel körültűzdeljük. A vesszők csúcsrészét szorosan fogjuk egybe, zsineggel vagy huzallal kössük körül, a közöket pedig lombbal lazán töltsük ki (1). Ahol a visszafagyás megelőzése végett az örökzöldeket évről évre védeni kell, célszerű nagy lyukú drótfonatból akkora darabokat levágni, amekkorákkal henger alakban körül vehetjük a takarást kívánó örökzöld növényeket. A drótfonat egymásra fekvő széleit néhány helyen huzallal kössük össze és az így kapott hálóhenger alját két-három, a földbe leszúrt villás ágdarabbal rögzítsük. Ebbe a hálóhengerbe szórjuk a takaró lombot, annak tetejére borítsunk műanyagfólia-darabot, amit zsineggel kössünk körül. MAGSERKENTÉS Aki saját gyűjtésű magból szeretne dísz- és gyümölcstermő fákat, cserjéket, illetve azok szemzésseloltással való előállításához aranycsemetéket nevelni, legjobb, ha a begyűjtött magvakat nyirkos közegben rétegezve tárolja a koratavaszi vetésidőig. A rétegezés megőrzi a magvak csírázóképességét és „felkészíti” a magvakat a vetést követő gyors csírázásra. Így még a különösen nehezen csírázó dió és mandula magvak is jól csíráznak. Megfelelően rétegezhetők a magvak magas oldalfalú ládában (2), rostált, nyirkos homokban, rostos tőzegben, vagy azok egyenlő arányú keverékében. A láda aljába terítsünk 10 cm-nyi földet, majd arra szórjunk a magvakból olyan sűrűn, hogy mag magot érjen. A magréteget a magátmérő 3—4-szeresének megfelelő vastag rétegező anyaggal takarjuk be. Így folytassuk tovább a rétegezést, amíg a láda megtelik. De 4—5 magsornál több ne kerüljön egymás fölé, és a legfelső magsorra legalább 10 cm-es takaróréteg kerüljön. Ha a ládába többféle mag kerül, az egyes fajtákat egymástól műanyagfólia-csíkkal válasszuk el. A megtöltött ládát egyenletes 0—5 CJ hőmérsékletű pincében tarthatjuk. Szabadba is kisüllyeszthetjük, bokor alá, de olyan mélyen, hogy azt kb. 30—40 cm-es földréteg takarja, amire még lombot is szórjunk. A rétegezett magvakat figyelemmel kell kísérni. Jó, ha kihajtanak, de csak a gyökérkezdemény bújjon ki a magból, amit a takaró földréteg vastagításával érhetünk el A táptalajt finom vízpermetezéssel óvjuk a kiszáradástól. K. L. EHH kerti kalendárium Dezember Telelep teendők * 26******************************************* **