Ezermester, 1978 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
NEM NŐNEK AZ ÉGIG... ... még a jegenyefák sem — mondja a nóta, de azért sokkal nagyobbra fejlődnek, mintsem az amatőr kertész a csemeték elültetésekor gondolja. Ezért célszerű a jövőre is gondolva telepíteni. FATELEPÍTÉS A kert növényzetéből a legmagasabbra nyúló fák esetében a csoportos, a soros és az egyedi ültetésmódok közül választhatunk. Az átlagos méretű kertbe egy-két kis facsoporton kívül azonban általában csak egyedileg — magánosan — ültethetjük a fákat. Kisebb kertbe egy-két fa is elegendő. Ezek azonban a szomszédos kertekben vagy közterületeken levőkkel együtt mégis nagyobb facsoport hatását keltik. Fasorok kialakítására inkább út mentén, illetve utcán kerülhet sor. Tartózkodjunk attól a rossz szokástól, hogy egyöntetű jegenyesorral vagy egyéb, azonos magasságú, tömör falat képező fák sorba ültetésével határoljuk le kertünket. Az egyes, jegenye alakú fák egymástól 2—3 m-re, a gömbkoronát fejlesztők 4—5 m-re, a terebélyesebbé válók 5—6 m-re ültethetők. Még nagyobb legyen a távolság, amikor közéjük egyéb növényeket is el kívánunk helyezni. Már a telepítéskor számoltunk az árnyékvetésükkel, amely évről évre növekszik. Mindezek érvényesek a díszfákkal vetekedő szépségű és ugyanakkor ízletes, fogyasztható gyümölcsöt termő fákra is, amilyen a cseresznye, a meggy, a dió, a törökmogyoró, továbbá a kisebb díszértékű kajszi, szilva, mandula. Ezek díszkertbe telepítésével részben még ott is megoldható a család friss gyümölccsel való ellátása, ahol egyébként nincs mód gyümölcstermő fák nevelésére. CSERJÉK A fák szintje alatti, következő szintet képező cserjék az alakjuk szerint ugyancsak lehetnek mereven felfelé törők, terebélyesedve szétterülők, csüngők, talajra fekvők vagy rövidebben-hosszabban kúszók. A nem terjedő tövűek — főként a mutatós alakúak és szép virágúak — egyesével ültethetők. Csak nagyobb területen kerüljenek 2—3-as csoportokba. A telekhatáron, kerítés mellett, a virágoskertet az egyéb kertrészektől elválasztó sávban, továbbá komposzttelep, árnyékszék vagy más hasonló építmény elhatárolására viszont csoportosan ültethetők. Így a sűrűn záródó állományok mintegy falat képezhetnek. A szokásos merev vonalba ültetésük helyett kedvezőbb és harmonikusabban illeszkedik a kert többi növényeihez a hullámos, helyenként kiugrásokkal megoldott vonalvezetésű ültetésük. A kiugrásokba a többinél díszesebb, feltűnőbb cserje kerülhet. A terjedő tövű cserjéket mindig csoportosan ültessük. A kúszócserjék kerítések, rácsok, lugasok, pergolák, oszlopok és száraz fák, esetenként kő-, beton falak befuttatására ültethetők. A takarócserjék 1—1,5 m-re kerüljenek egymástól attól függően, hogy mekkora bokorrá fejlődnek. Az egyedülálló (szoliter) cserjéknek 1,5 —3 négyzetméter terület jusson. Sűrűbben ültethetők a cserjék az éles vonalú határolásra szolgáló nyírott sövények kialakításához, két sorban, egymástól 40—50 cm-es térközzel, hármas kötésben. Magasabban nyírott sövények képzésére alkalmas, erősebb növésű sövény növények 80 —100 cm-re kerülhetnek egymástól. Az egyes cserjecsoportok kialakításához 40—100 cm lehet a növények közötti távolság. Az alacsonyabb termetűek kerüljenek előbbre és a nagyra növőlt háttérbe. Közöttük kaphatnak helyet a mérsékeltebb díszítő hatásúak, de értékes gyümölcsöt termő ribiszke, köszméte, mogyoró, füge, naspolya és birs cserjék. A lombjukat télen át is megtartó örökzöldek ültetésekor különösen kerüljük az egyenes vonalba telepítést. Inkább kettes-hármas csoportokba ültessük a nagyságuktól függően egymástól 1,5—4 m-re. A RÓZSÁK közül a kúszókat váltakozva, közvetlenül támaszték mellé ültessük, 2—4 m-es térközökkel. Az egyenként, szórványosan elhelyezhető, nagytermetű, úgynevezett parkrózsák szintén 2—4 m-re kerüljenek más növényektől. A csaknem állandóan viruló polyanthákat 35—40 cm-re, a nagyobb bokrot nevelő teahibrid rózsákat 60 cm-re, a magastörzsű rózsákat 60— 80 cm-re helyezzük el egymástól. Virágfolt képzésére sűrűbben, vágott virág nyerése érdekében ritkábban és legalább 3—5 töves csoportokban ültethetők. A nyáron szinte folyamatosan nyíló, de apró virágú polyantha fajtákból önállóan, egyszínű vagy színekben vegyes és a díszkert egészének megfelelően szabályos vagy szabálytalan foltban ültethetők össze a tövek. A teahibrid rózsákat más növényekkel is társíthatjuk. A teahibrid rózsák foltjába odaillő igényű és növekedésű élő virágok ültethetők. Ültetési távolságukat az 1 négyzetméterre jutó tőszámukkal lehet meghatározni. Az átlagos méretűekből 1 négyzetméterre 9—15 db kerülhet. A nagyobbakból, mint amilyen a pünkösdirózsa is, 4 db-nál többet ne ültessünk. Kőfalak hézagaiba és sziklakerti részek kövei közé 1 négyzetméterre 6—10 db-ot számíthatunk az odaillőkből, de csak elszórt foltokban. VIRÁGOK A kert ékességének tekinthető, egy nyáron át viruló virágokat magábafogadó virágágy vonala mindig határozott, egyenes vagy ívelt határolású legyen. Ne emelkedjen ki a környezetből, viszont lehetőleg gyepben álljon. A beültetésük után homorú felületekként tűnjenek a szemlélőnek, az alapsíkból indulva, a magasabb térhatároló felé. Cserjetömeg, esetleg falfelület elé kerülő virágágy közvetlenül csatlakozzék a cserjékhez, illetve a falhoz, ne legyen közöttük gyepes „lyuk". Nagyobb virágágyás növényanyagát több színből, mintegy mozaikként állíthatjuk össze, de az egyes egységeket elválasztó utak nélkül. Az egyes foltok ebben az esetben is legalább egy-két négyzetméteresek legyenek, hogy az egymás mellé kerülő virágok jó összhatást keltsenek. A teljesen vegyes, úgynevezett millefleur kiültetés 5—10 féle egynyáriból ma is kedvelt. Az ültetési távolság a nagyságuktól függ. Egy négyzetméterre 100—36—25—20 db kerülhet. Vagyis az apróbbak szőnyegszerűen, sűrűn ültethetők, egymástól 10 cm-re. A közepes nagyságúak 15 cm-re, a nagyobbak 20—25 cm-re és az igen terebélyessé válók elszórtan, egyedileg helyezhetők el. PÁZSIT Kedvező megoldás, ha a díszkert nagyobb részét gyep foglalja el, mintegy alapsíkot képezve. Legalább egyik oldalán a házhoz kapcsolódjon a gyep, így biztosan nem fordul elő, hogy a házat minden oldalról növényekkel körülvéve azok „nyomják” a házat. A gyep biztosítja a „levegőt”, és forró nyári napokon öntözve, a levegőt is hűvösebbé tehetjük. Ha a gyepesítést pázsitfűmag vetésével kívánjuk megoldani, felújítani, illetve a kikopott részeket pótolni, az előzetes trágyázás után mély ásással, gondos gereblyézéssel és letapogatással jól előkészített földfelület minden négyzetméterére 40—50 gramm jó minőségű fűmagkeveréket szórjunk ki egyenletesen, gereblye fokával nyomkodjuk be, majd tapogassuk le. A kertépítéshez segítséget nyújt kert-tervrajzunk. Az ültetési távolság meghatározását, illetve leolvasását könnyítő léptékhálózat minden négyzete egy négyzetméternek felel meg. Ugyanis az ilyen módon beültetett növények a kertszerű hatást csak évek múlva adják. K. L.