Ezredvég, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3. szám - MŰHELY - Csabai Tibor: A Shakespeare-fordító Kossuth
MŰHELY CSABAI TIBOR A Shakespeare-fordító Kossuth Részlet a „Kossuth Lajos és az irodalom” című tanulmányból Már börtönéből írt első levelében, 1837. május 10-én, Kossuth angol nyelvtant, szótárt és Shakespeare-t kér, s nagy szorgalommal kezd hozzá az angol nyelv tanulásához, majd mintegy erőpróbaként lefordítja a Machtbet első hat jelenetét. Amikor azonban az Eötvös szerkesztette Árvízkönyv I. kötetének (1839) könyvjegyzékéből megtudja, hogy már évekkel ezelőtt - 1831-ben - megjelent a Döbrentei Gábor fordítása, abbahagyja a munkát, mivel - úgymond - „haszontalanság volna fordításomat folytatnom, mert habár még a Döbrenteyét nem olvastam is, meg vagyok mégis győződve, hogy ő százszorta jobban dolgozott, mint én tehetném. Tehát manum de tabula! Öregkorában egyik látogatójának, Királyi Pálnak elmondotta, mily hallatlan gonddal boncolta, ízlelte a Shakespeare-kötet első sorait. „Hat hónapig dolgoztam az első 16 soron - idézi Királyi Kossuth szavait -, mert a világért sem mentem volna át egyik szóról a másikra addig, míg az előbbinek minden ízét s minden ízének az okát ki nem fürkésztem. Hanem félév múlva tudtam is aztán angolul." És ez nem szerénytelen dicsekvés; az ilyesmi egyébként is teljességgel idegen Kossuth egyéniségétől. Shakespeare-szövegen tanulta meg az angol nyelvet, mégpedig páratlan tökéletességgel, s később Angliában és az Egyesült Államokban elmondott angol nyelvű beszédei éppen erősen érezhető shakespeare-i ízeikkel és színeikkel ejtették bámulatba a kossuthi forradalmi szabadságeszmékért különben egyáltalán nem lelkesedő angolszász uralkodó köröket. Kossuth angolságán mindvégig ott a nyoma valami ódon patinának, mely Shakespeare nyelvének elmélyült tanulmányozásáról, a shakespeare-i stílus felszívásáról, szerves elsajátításáról árulkodik. A fordítás munkája kitűnő stílusfejlesztő iskola volt Kossuth számára. Eddigi, többnyire zsúfolt és szövevényes latinos mondatszerkezeteit most határok közé szorította, és világos, pontos tagolásra kényszerítette a fordítót megkötő szöveg, száguldó jambusi sorainak meghatározott szótagszámával, a boszorkányok vaskosan groteszk beszélgetéseinek népi ízeivel, rövid, trochaikus soraival. Bár az átültetésben itt-ott nehézkes szóhasználattal találkozunk (például vedlet, vakmerészlet, természettúli, dudorék, függeteg ágy stb.), a gyakorlott fordítót is erős próbára tevő szöveggel való megbirkózás egészében sikeresnek mondható, különösen a szertelenül kavargó szenvedélyeket kifejező részletekben. Ahogy Kossuth például Macbeth és felesége monológjait visszaadja, a stílus szempontjából ezek a részletek egyenesen Vörösmarty Lear-fordításának komor erejét idézik. A boszorkányok által Candor thani címmel és a királyi korona elnyerésével kecsegtetett Macbeth így elmélkedik: Eme Természet renden túli nógatás Magában sem rossz, sem jó nem lehet. Ha rossz, igazzal mért kezdődik? Mért Nyújt a sikerre zálogfoglalót? Ha jó, miért vesz egy irtózatos Gondolat erőt rajtam, aminek immár borzalmas képére hajam Bezzeng s keblemben ez a férfi szív Oldalbordámhoz kocog hangosan? A jelen bárgyú félelem nem oly Gonosz, mint minő iszonyúk a bősz Képzelet szörnyű rém alakjai. Gondolataim még csak ábrándilag Gyilkosak, s már is ez a gondolat Egész valómat meg reszketted. Minden erőm egy sejdítésbe fúl , ami van, mind nincs, csak az van, mi nincs. A ritmus itt-ott még döcög, szótagszám-hibák is előfordulnak néhol, de a nyelvi-stilisztikai forma az eredeti közelében jár. A képzelet felfo