Ezredvég, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - OLVASÓLÁMPA - Csűrös Miklós: Két Jókai, egy Mikszáth

* CSŰRÖS MIKLÓS Két Jókai, egy Mikszáth Jókai Mór: A Damokosok (Unikomis Kiadó), Jókai Mór: Szomorú napok (Unikomis Kiadó), Mikszáth Kálmán: Boldog Nógrád vár­megyeiek! (Mikszáth Kiadói Kft.) Az életmű gyűjteményes díszkiadásá­nak Lukácsy Sándor szerkesztette soro­zatában ez a 14. kötet. 1883-ban kelet­kezett a regény; Jókainak Erdély és a székelység iránti tartós érdeklődését példázza, folytatása és kiegészítése töb­bek között az Erdély aranykora, a Török világ Magyarországon, az Egy az Isten, a Bálványosvár alkotta laza ciklusnak. Cselekménye a 17. századi erdélyi történelemhez kapcsolódik, a II. Rákó­czi György elhamarkodott lengyelorszá­gi hadjárata utáni években játszódik (1657 és 1660 között). A végső vereség előtt a fejedelem eliszkol. Kemény Já­nosra bízza csapatait, azokat a tatár kán elfogja, Krímiába hajtja őket gyalog, a „legaljasabb rabszolgamunkára” fogja, „etetve moslékkal, traktálva korbáccsal, s iszonyú váltságdíjat követelve értük”. A szamosújvári „diaetán” seregestül fel­vonulnak az asszonyok is, követelve, hogy a fejedelem váltsa ki rabszolgaság­ba miatta került férjüket. Az önző feje­delem ezt megtagadja, sőt más rábízott vagyont is megpróbál eltulajdonítani, ezért a rendek leváltják, és a jó Rhédey Ferencet választják meg helyébe. Jókai A magyar nemzet történetében bő­vebben, de nagyjából így írja le annak a történetnek a hátterét és magvát, amelyet A Damokosok­ban regényesít és legendásít. A regény egyik főhőse Da­­mokos Tamás székely főkapitány, aki a krími tatárrabságban emberpróbáló szerelmi kísértéssel küzd meg: rabtar­tójának felesége, Kalme úgy akarja el­csábítani, mint Putifárné Józsefet. Ami­kor kiváltják, párbajban megöli a nála jóval nagyobb termetű, otromba Buz­durgánt, a párbajt eldöntő kardcsapást azóta is Damokos-vágásnak hívják. Legalább ilyen emlékezetes regény­hős Czirják Boldizsár hadnagy, a „cser­­nátoni ezermester”, aki a gyapotter­mesztés magyarországi csődjét meg a jak­tenyésztés nehézségeit ábrázoló, swifti gúnyra emlékeztető példákkal él: „Mit kell tenni? Desztilláltatni a kútvi­­zet, s aztán egy angollal (Mr. V.) jégké­szítő gépet állíttatni fel, s akként min­dennap lepárolt és jégbe hűtött vízzel traktálni meg a jakokat, hogy százréte­gű pacal­ aszályt ne kapjanak.” Úgy tű­nik föl, hogy Jókai akár Kemény Zsig­­mondnál, akár későbbi követőinél messzebbre jutott el a különféle „ködké­pek” felismerésében és leleplezésében. Jókainak kevéssé ismert fiatal­kori re­génye a gyűjteményes díszkiadás 47. kötete. A Szomorú napok az 1831 tava­szán támadt kolerajárvány emberi ta­nulságairól, társadalomlélektani követ­kezményeiről szól. 1856-ban jelent meg először, de Jókai évekkel előbb kezdte írni. Monográfiájában Nagy Miklós azt a változást emeli ki, hogy a sokáig és nehezen megszületett regény szerzője 1848 és 1856 között Eugene Sue és Victor Hugo hatásával gyürkőzött, egy­korú (1857) névtelen kritika szerint: „A különféle haláljósló vénasszonyok, gyermektolvajok, házasságtörő nők, négyéves testvérgyilkosok, lelkiismere­tüktől furdalt hóhérok, szökevények, bujtogatók, félvad emberszörnyetegek oly kedélyesen tarka vegyületben vált­

Next