Ezredvég, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - MÉRLEG - Tóth Gyula: Minden gondolatában humanista író : (Bor Ambrus, 1921-1995)
TÓTH GYULA Minden gondolatában humanista író Bor Ambrus (1921-1995) „...a helyi hatóságok úgy intézik a deportálást, hogy a nyomorultak már az első nyolcnapi menetelés alatt belepusztulnak vagy beleőrülnek az éhségbe, a szomjúságba, a betegségekbe..." (Franz Werfel: A Musza Dag negyven napja) Úgy áll előttem szikár termetével, okosságtól csillogó szemével, ahogyan az 1938-39-es tanévben, amikor a középiskolában Bor Ambrus a nyolcadik, én pedig az első gimnáziumi osztályt végeztem. Azután 1961 tavaszán a Magvető Könyvkiadó Nádor utcai helyiségében beszélgettem vele első könyvéről, a A nagykorúság órájáról. Ennek az évnek második napján kerültem a Kiadói Főigazgatóságra mint a szépirodalmi kiadók főelőadója, s egyik első feladatom volt a Magvetőnél jelentkező fiatal írók kéziratainak elolvasása. Vadász György igazgató készségesen küldte a Szalay utcába a kéziratokat, s én a kiadó lektorának jelenlétében mondhattam el a szerzőknek esetleges észrevételeimet. Nos Bár Ambrusnak nem sok okosat mondhattam, mivel a negyven éves korában fiatal írónak titulált szerző Pallasz Athéné módjára teljes vértezetben lépett a küzdőtérre. Az évek múlásával magamban Johannes Lepsius doktorhoz, Franz Werfel hőséhez szerettem hasonlítani. Furcsállottam a nevét beszélgetésünk során, amire valami olyasmit mondott, hogy Lukács Jánosnak is hívhatnák. A KF vezetőinek beszélgetésünk után a következő feljegyzést írtam: „Eddig ismeretlen író indul útjára a Fiatal írók sorozatában megjelent kötetével. Még a legszkeptikusabb kritika is örömmel regisztrálhatja majd, hogy a fiatalok között egy nagytehetségű, bátor fantáziájú és művészi tollú író jelentkezik. A kötet tematikailag közel húsz évet ölel fel, első elbeszélése az 1943-as Magyarország úri köreibe törekvő egyetemistáról szól. Bár sokhelyütt érződik még a nagy elbeszélők formahatása, a reminiszcencia feloldódik, mert az író sajátjává tesz minden, irodalmunkból követendő hagyományt. Az elbeszélések legfőbb érdeme az, hogy szinte valamennyi tud újat mondani a régi témákról. A nagy romantikusokat idézi A vörös Gruber szomorú története. A címadó elbeszélésben egy furcsa jellemű édesapa fejlődését mutatja be, mélyen karakterisztikus ismeretekkel. A legnagyobb sikerre a fasizmus különböző mozzanatait megrajzoló elbeszélések számíthatnak (Tanár és tanítvány, Emberek a határon, A Marseillaise és a Szolgálati Szabályzat.) Az utolsó novella végére kár volt odaírni az „Emberek, Vigyázzatok!" sokszor elhangzott tiltakozást, mert az elbeszélés mondanivalójából azonnal közérthető a tanulság. Az emberi együttérzés szép példája a Nyertes című elbeszélés témája. A huligánokról mond halálos ítéletet Vera történetében. MÉRLEG 53