Ezredvég, 2008 (18. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - MÚLTUNK - Babits Mihály: Az első pillanatban
hivatalos helyiségek reménytelen légkörében a szigort, a halált és a pusztulást hirdetik, itt pedig - művészet és ízlés híján - a szellemi szegénységet. Kértem egy ilyen képet. A segéd zavartan az irodába ment, hívta a boltost, a tulajdonos újra megkérdezte, mit parancsolok, azzal eltűnt, és a leányát küldte, aki szinte fülembe súgta, hogy sajnálatukra nem szolgálhatnak vele, mert mind elfogyott. Azt kell hinnem, hogy a forradalmárok vásárolták össze, az utolsó huszonnégy óra alatt. Mikor a kezem a kilincsre tettem, a boltos, a leánya és a segéd, ijedten tekintettek utánam. Bizonyára azt gondolták, hogy titkosrendőr vagyok, vagy őrült. * Sohase siessetek, írók. Egyik kedves, okos és művelt barátom 1918. október 29- én elutazott Zürichbe, hogy - mint mondta - „élményeket szerezzen". Október 31-én sokat gondoltam rá, a puskaropogásban, a budapesti tömeg mámoros diadalordításában. Szegényke!... BABITS MIHÁLY Az első pillanatban Ha valaki azt mondta volna - mint ahogy a mesében mondja a fogoly királyfinak a varázsló király: „Szárítsd föl ma éjjel ezt a nagy mocsarat, építs a helyére gyönyörű palotát aranytetővel, száz meg száz szobával, bútorozd be királyok lakásához illően, ültess melléje gyönyörű kertet, magas fasorokat, körös-körül búza teremjen, szőlők zöldelljenek és vidám falak ragyogjanak, ott ahol mostan még mocsár van, és reggel mikor kinézek az ablakon, lássam a palota aranytetejét ragyogni és a búzát a szélben hajlongani, akkor megkapod a lányom és fele országom, különben pedig fejedet vétetem!" - ha valaki azt mondta volna szerdán este: „Csináljatok azon a helyen ahol ez a mai, Ausztriába ékelt, feudális, félholt, militarista, Tisza István-féle Magyarország hever hagyományos királyhűségében, gyűlölve minden szomszédjától, holnap reggelre egy önálló, független, radikális magyar köztársaságot, mely minden militarizmust megtagad és minden nemzetnek barátja, és reggel aki kimegy az utcára, minden katona sipkáján a K betű helyén egy virágot lásson, és mindezt harcok és vérontás nélkül", ha ezt parancsolta volna valami Hatalom és hozzátette volna az ígéretet: „Béke és szabadság!" és a fenyegetést: „Pusztulás és halál máskülönben!" - aligha akadt volna köztünk, aki ne éppoly csüggedt szívvel hallotta volna e nehéz feltételt, mint a mesebeli királyfi a varázsló király lehetetlen parancsát. De a királyfinak segített az egész természet, a föld erői megindultak és betemették a mocsárt, a kövek maguktól ugráltak egymásra palotaformára, a búza felszökött a földből mint a nyíl, a szőlő kanyarogva eredt neki, mint egy kígyó. Valahogy így volt a magyar forradalommal is. Minden magától ment, szinte anélkül, hogy az emberek akarták vagy csinálták volna, a földben, a köveken. 53