Faipari Kutatások, 1970

FORGÁCSLAP GYÁRTÁSÁRA ALKALMAS - FENOL-FORMALDEHID ALAPÚ­­ KONDENZÁCIÓS MŰGYANTA FELHASZNÁLHATÓSÁGI ÉS TÁROLHATÓSÁGI PROBLÉMÁI DR. KOVÁCS LÁSZLÓ oki. vegyészmérnök, tudományos osztályvezető BEVEZETÉS Kutatási témánk keretein belül megvizsgáltuk a lúgos közegben kondenzált fenol-formal­dehid típusú rezolok közül a Rezofén S márkajelű változatot. A következőkben a fenol-rezol tárolhatósági, illetve tárolási problémakörét tekintjük át, kiemelve a műgyanta tulajdonsá­gainak változását a tárolási körülmények hatására. A feladat annak a ténynek tisztázása volt, hogy a fenol­rezorok alapvető tulajdonságait figyelembe véve — milyen körülmények között, — milyen mennyiségben tárolhatók ezek az anyagok biztonságosan anélkül, hogy tulajdonságaik változása mind technológiai, mind tárolási akadályokat jelentenének. A feladatkörrel kapcsolatban — elemeztük a fenol-rezolok alapvető tulajdonságait, — megvizsgáltuk a tulajdonságok változását a tárolási hőmérséklet és a tárolt mennyiség függvényében. 1. FENOL-FORMALDEHID­REZOLOK SZERKEZETE ÉS ALAPVETŐ TULAJDONSÁGAI Fenol és formaldehid — alkalikus közegben történő — kondenzációja útján ún. fenol­­rezolok képződnek. A fenol­rezolokra az jellemző, hogy az ortó- vagy parahelyzetben metilol csoportokat tartalmazó egyes fenolegységeket metilén, illetve metiléter hidak kapcsolják össze. A kondenzációs reakciók természetéből adódóan a rendszerben a kiindulási anyagok — a fenol és a formaldehid — szabad állapotban is megtalálhatók. Forgácslap gyártására azok a fenol-rezolok alkalmasak, melyek a vizes közegben oldódnak, tehát a kondenzációs fokuk meglehetősen alacsony (mársúly­­tartományuk 300—600 között van), — további reakcióra — a préselés hőmérsékletének hatására — képesek, biztosítva a térhálós szerkezet kialakulását, ill. a ragasztás bekövetkezését. — Bizonyos határok között a termékek állandóaknak tekinthetők. Az előzőekben felsoroltakból következik az, hogy a rendszer magában hordja instabili­tását.

Next