Bihari Napló, 1990. február (1. évfolyam, 25-48. szám)

1990-02-01 / 25. szám

Munkásleveleink Stílusuk után ítélve lehet, hogy nem azok. Tollak ko­pása nem feltétlenül faliúj­ságra irkafirkált cikken­­tyűkre vall, inkább bértoll­­nokságra. A közelmúlt iszonyú er­kölcsi terhe, és sokáig, na­gyon sokáig el nem tüntet­hető foltja az a kampány­szerűen, vezényszóra megin­dított szennyáradat, amelyet tavaly­­ még úgy hívtak, hogy: „a dolgozók felhábo­rodásának (tiltakozásának) adtak hangot (kifejezést) stb.“ Vegyük csak elő az öt uj­­jacskánkat: „ez elment va­dászni, ez megparancsolta, ez megírta, ez nevét adta, ez az ieiri-preiri nem ette meg.“ Ha a fent említett, mai le­vélírók valódi munkások, a­­kik őszinte érzelmektől füt­ve ragadtak tollat, akkor még nagyobb a baj. Mert közmegnyilvánulásaikban a­­ közelmúlt szellemisége '(­“­szellemtelensége)­ kísért.' Levelező munkásaink, úgy­mond, teljességgel elvetik a történelmi pártok­­ újraalaku­­lását. Szerintünk: pártja válo­gatja, nacionalisták­­ kímél­jenek. Ugyanezek a levélírók, úgymond, vissza akarják kergetni az emigrációból ha­­zaszállingózókat. Szerintünk­­ tékozló fiúja válogatja, hi­szen nem egy és nem két eu­rópai jelentőségű értékte­remtőnk ette a száműzetés fehér, de sanyarú kenyerét. Ugyancsak a fentebb emlí­tettek kitiltanák az országból a privatizációt, a kül- és bel­földi magántőke megjelené­sét. Szerintünk­ a modern piacgazdaság, bár nem ró­zsaszín , leányszoba, de­ nem is a Joszif Viszarionovics ál­tal elképzelt Western-kocs­­ma, ahol mindenki lő min­denkire, se ez, se az, csu­pán az egyetlen járható út. Aki jobbat tud , sajtóle­velezzen. ­---------------- ^­­------------------------------------------------------------------------------------------------------------------a— 1990. ­•ÉVFOLYAM mai SZÁMUNKBAN 25. szám --------­---------------------------­ * BN IFJÚSÁGI OLDAL Február OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Megható — de annál több! —, megindító volt tapasztal- Csütörtök n* 3 Apunkhoz hű olvasók bátorító támogatását, hogy a nyolcoldalas lap elindításához az anyagi alapot megteremt­­ő oldal hessü­k. A Megyei Posta Igazgatósága a mai naptól (február 1-től) kezdődően a régi s az új lap közötti árkülönbözetet a kör­­n­­es­zeti postások, s a városi, községi postahivatalok révén min­den előfizetőnktől elfogadja. ----------------­k-----------------------------------------------------------------a­ ÚJRA AZ ÚTLEVÉLRŐL A rendőrség épületében, Nicolae Balaci őrnagy, az út­levélosztály főnöke, és Ioan Puia alezredes úr, a buka­resti útlevélosztály igazgató­­sági tagja fogad, aki nemré­gen érkezett megyeszékhe­lyünkre negyedmagával, hogy segítsen a munkálatok jobb megszervezésében, hogy az ügyfelek kiszolgálása gör­dülékenyebb legyen. Az út­levelek kérdésében az 1990. január 12/10-ei törvény ér­telmében új módosításokat (Folytatása a 4. oldalon) Sor a kanonok soron... J­o­g a re­p­l­i­k­á­h­o­z Az~ egyetlen és oszthatatlan jognak van egy ága, amelyet közjog néven ismerünk s a­­mely az államok születésének, fejlődésének és elhalásának kö­rülményeit­­ tanulmányozza. A közjog a legkülönbözőbb esz­közöket vizsgálja az állam szer­vezésére vonatkozóan, hogy a­­zok segítségével betölthesse sze­repét. Az idők folyamán állan­dó harc folyt a legjobb kor­mány­zási formák megtalálásá­ért. Elegendő megállapodnunk a közjog eme jellegzetességeinél, hogy felkeltsük a figyelmet, hogy megértessük a közjog fon­tosságát. Mert tudományról van szó. A törvényes tényezők figyel­mes tanulmányozása révén ha­(Folytatása a 6. oldalon) MIT VÁRHATUNK A TÁRSULATTÓL? Kérdésünkre Hajdú Géza, a Szigligeti Társulat vezetője vá­laszol: — Időszerű a kérdés, hiszen az elmúlt napokban sokan ér­­­­deklődtek eziránt levélben vagy telefonon. Eddigi előadásaink­kal is bizonyítottuk, hogy egy percig sem pihentünk, nagy e­­rőfeszítések árán újítottuk fel Sütő András Vidám siratóját, a­­mit három alkalommal nagyon szép sikerrel adtunk elő. Ezen­kívül felújítottuk a Róka meg a szőlőt és A bajusz című da­rabokat , és azért nevezem ezt felújításnak, mert bizony sok próbát igényeltek. • A forrada­lom hőseinek emlékére állítot­ták színpadra a Bátrak voltak, akik mertek című requiem-mű­(Folytatása a 4. oldalon) Kovács Lajos riportja­­­­ ^ HATHÓNAPOS KÉNYSZERMUNKA - A grandomania 1985 májusában indult el az első transzport. Tudom gyászos emlékű ez a szó­­használat, de jobbat nem le­hetett rá találni, hiszen nem önként mentek, vitték őket, családtagok, jóbarátok bú­csúkönnyeitől kísérve. Az u­­tolsó 1989 decemberében, a forradalom előestéjén érke­ szolgálatában­­ tett vissza Nagyváradra. Bi­har megyéből hat hónapos váltásonként több mint ezer építő dolgozott a nagy mű építésén, a Köztársaság Há­­zán, amiről mindenki tud­ta, hogy lényegében egyet­len személy tulajdona. (Folytatása a 3. oldalon) Rendelet a mezőgazdasági kistermelés növelésére • Hosszú távú használatra kiadott földterületek • Termények értékesítése szabadpiaci áron • .. . kölcsönös előnyök alapján szakosított egységek­ben • Térítés ellenében vállalt szolgáltatások A Romániai Szabad Parasztok Demokratikus Szervezetének kez­deményezésére Petre Roman mi­niszterelnök találkozott a szerve­zet képviselőivel és a mezőgaz­daság átszervezése, a termelés fellendítése és korszerűsítése ér­dekében fontos határozatokat hoztak. Az intézkedés vonatko­zik a termelőszövetkezetekre, az állami egységekre, a magángaz­daságokra, a földművelők jöve­delmére, a szakemberek státu­sára. Időszerű volt ennek a kér­désnek a rendezése, mert köze­ledik a tavasz, meg kell kezdeni a földeken a munkát, mert az élelmiszerre ezután is nagy szük­­­­ség lesz. Nézzük röviden, a fentiekkel kapcsolatosan miként rendelke­zik a törvény. A rendelet a mezőgazdaságot két övezetre osztja: domb- és hegyvidék, valamint síkvidéki egységekre. A hegy- és dombvi­déki egységek közgyűlései hos­­­szú távú használatra szántóföl­det, kaszálót, szőlő- és gyümöl­csös területeket adhatnak tag­jaiknak azzal a kötelezettséggel,­ hogy a földet hatékonyan mű­velik és jó termést érnek el. A területek kiosztása előtt biz­tosítani kell az egységben ma­radt állatállomány takarmányá­nak megtermeléséhez szükséges (Folytatása a 4. oldalon) „Egy 28 éves »gyermek« anyja vagyok, aki egyéves kora óta teljesen megbénult, képtelen minden mozgásra, az önálló cselekedetre. Így hát huszonhét éven keresztül a férjemmel e­­gyü­tt, erőnket és lehetőségein­ket meghaladó erőfeszítések á­­rán biztosítottuk azokat a felté­teleket,­­ melyek elviselhetővé tették ennek a szegény maga­tehetetlennek a napjait." Ez a levélrészlet tíz éves. A címzett Nicolae Ceaușescu. A feladó: Giteáné Pribék Klára nyugdíjas bábművésznő. A le­velet egy vaskos, dokumentu­­­mokkai teli dossziéból­ emelte ki. Az aktacsomó „tárgya". Ku­­ki, jelenleg 38 éves leány, 37 éve szpasztikus tetraporózisban szenved. A szülők 1967-ben el­vitték Magyarországra a Pető Intézetbe, ahol, bár a 16 éves lányka jelentkezését igen ké­seinek tartották, megígérték, hogy 8—10 hónapos időnkénti kezeléssel 60—70 százalékban visszaállítják a gyermek­hez­(Folytatása a 4. oldalon) Borjúhalál — két változatban A pörkölt kedvelői a világ legtermészetesebb dolgának tart­ják a bocihalált. Másként ho­gyan juthatnának kedvenc éte­lükhöz. Ám a diktatúra idején úgy pusztultak százszámra az ártatlan jószágok, hogy abban az ínyencek sem találhattak örömöt. Az — enyhén szólva — rosszemlékű vezér nem csak számunkra találta ki a tudo­mányos étkezést. Kidolgoztatta az állatok takarmányozásának írott törvénybe iktatott sza­bályait is. Az abrakot például (nagy tápértékű koncentrált ta­karmány) leírnunk sem volt szabad, pedig igénye a borjak­nál, az éppen cseperedő te­­nyész- valamint húsállatoknál létszükségletként jelentkezett. Nem kaphattak belőle, mert az abrak alkotóelemeinek útja — kukorica, árpa, zab, olajpogá­csa, borsó, szójabab, korpa stb. — a konstancai kikötőig veze­tett. Maradt volna borjúneve­­lőnek az édes anyatej, azaz­hogy tehéntej. Csakhogy a tu­dományos takarmányozás kori­feusai ez esetben is közbelép­tek. Hadd ne szopjon az a bor­jú! — jelszó­­ alatt hirdették meg mesterséges táplálásukat. Fölözött tejjel, különböző tá­pokkal kellett etetni a kis ü­­szőket, bikákat. Már amikor volt miből, illetve mivel.... Nyilván azért, hogy a tejet­­ a lakosság szűkösre szabott igé­nyeinek kielégítésére fordítsák. A rosszul táplált tehenek hálát­lanoknak bizonyultak. A tej nem folydogált, csupán csordo­gált, azazhogy csepegett. Sok magánszemély kecskéje „dicse- ANTAL FERENC (Folytatása a 4. oldalon)

Next