Bihari Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 203-228. szám)
1990-09-26 / 224. szám
5 BN 1990. IX. 26. Péntek délután a megyeházán az ellátásért felelős igazgatók, megyénk vezetői és parlamenti képviselők sajtóértekezletet tartottak. A téma: Felkészültünk-e a télre? Az értekezlet a szokásos módon indult. A TÉLI ZÖLDSÉG - ellátásért felelős igazgatók megnyugtatták, hogy zöHség lesz elég... a káposzta kivételével, mert hát ritkán láttak esőt a káposztaföldek. S a baj az, hogy nemcsak megyénkben, hanem másutt is. Így a zöldségesüzleteink hiányáruja lesz a töltött káposzta egyik alapanyaga. Alma van elég. A krumpli sem hiánycikk. Egyelőre! A kérdés az, hogy meddig? ... Mert a krumpli beszerzéséért felelős négy igazgató a számokkal bizonyít (mindent megtesz) és az árakkal indokol (mégsem lesz elég krumpli). Az AGROCOOP már öt lejért vásárolja a téeszektől a krumpli kilóját, és ugyanannyiért kerül a vásárlók szatyrába is. Tehát míg egy bánii sem nyer az üzleten, addig a piacon néhol már tíz lejért árulják... Az igazgatók reménykednek, és reménykedjünk mi is, hogy beszerzőink szerencsével járnak a krumplitermő megyékben ... mert csekély 6000 tonna krumpli hiányzik (csupán) a szükséges 7000-ből! A LISZT- helyzet, első hallásra úgy tűnik, javult... Aradról, Gyulafehérvárról érkezik szállítmány. S mivel hallom a számokat is, már osztok-szorzok, és tudom is az eredményt: végre jut üzleteink polcaira is belőle..., amikor hirtelen földet ér a lábam. Azért jön annyi liszt „külhonból“, mert leáll a váradi malom. Javítások miatt! S nem csak az üzletek polcaira nem jut liszt, de még a cukrászdák „laboratóriumaiba“ küldött mennyiségek sorsa is kockán forog ... S még egy apróságot hoznak a tudomásunkra: a decemberi fordulat előtt megyénk a jelenlegi malmok őrlési kapacitása mellett havi 1200—1500 tonna lisztbehozatalra szorult az ország más megyéiből ... és ettől a mennyiségtől estünk el (mert csak nagy nehezen szán meg minket egy-egy megye). És ennek ellenére, állítólag még most is vannak megyénkben olyan malmok, amelyek nem dolgoznak állandó jelleggel... csak heti két-három napot. Ezt a luxust! S az emberek búzája gyakran két-három hetet is vár türelemmel a malomban ... Arról is beszélnék, hogy a téesz-tagok padlásain már zsizsik költözik a búzába. De a búza nem eladó. Csak azért sem! Még akkor sem, ha az állam már a dupláját kínálja egy kilóért... Ha felvitték a padlásra, ott is marad! Sajnos falun a pékségek sem nyitogatják kapuikat, így a városról viszik falura a kenyeret, s őrzik a búzát! Talán ösztönözhetnénk a kenyérsütést, ha lenne az üzletekben élesztő... De nincs! A kenyérgyárnak sincs elég!... A HÚSELLÁTÁS kerül terítékre. Lám itt is ér meglepetés... A legutóbbi ülésen arról próbáltak meggyőzni mindenkit az igazgató urak, hogy hús, az van elég!... s mos kiderül, hogy még sincs! Legalábbis disznóhús ... Az nincs! Marha van, csak győzze a vágóhíd!.... De nem győzi! Mondják, a télen elkerülhetetlen lesz a disznóhús-behozatal. A tejgyár igazgatója a naponta beérkező TEJ mennyiségének csökkenéséről tájékoztat bennünket. Hiába, közeleg a tél... A mezőgazdászok nehezen viselik el a kapott „pofont“. Néhány perces „számok csatája“ következik. Nem számít, hogy ki győz, a vesztesek úgy is mi vagyunk: a vásárlók! A tejgyár igazgatója, akárcsak a múltkor, a tejellátás javulását ígéri (jó lenne elhinni!) ugyanis megérkezett, vagy a napokban érkezik meg a beígért két vagon tejesüveg. Sőt, a Viitorul gyár is szállítja már a műanyag tejeskannákat, tejfeles poharakat és joghurtosüveg fedőket is. (Hát hogyne szállítaná, ha a tejgyár szerezte be az alapanyagot... Megáll az ész!) Arról is meggyőződhetünk, hogy nem eszik olyan forrón a kását: a tejet tasakoló gép, amelyről három hete szó volt, mégsem érkezik... az árából hiányzik ugyanis kerek 95 000 dollár. Ha netán valamelyik vállalat kölcsönözni tudná, sokan megköszönnék... VÉGRE A________ SZAKSZERVEZETEK IS HALLATJÁK HANGUKAT Nem is akárhogy! Mindenki tudtára hozzák, hogy elegük volt a számokból. — A legutolsó gyűlésen arról győztek meg bennünket, hogy minden van, s most mindenki ennek ellenkezőjét bizonyítja ... — Uraim, ha a feleségem arra kér, hogy menjek le vásárolni, egyszerűen nem megyek! Értik uraim, nem megyek, mert csak mérgelődnék! — A tejgyárban nincs üveg? Hát akkor miért nem veszik át az üzletekben? S ha véletlenül átveszik, a tejgyár autói miért nem szállítják el? ... — Mi arra vagyunk kíváncsiak, hogy a vállalati étkezdék ezután is megkapják-e két tejért a krumpli kilóját? — Azt mondják, mindent kivisznek az országból? Ha kapnának valutát, senki sem vinné ki... — Az üzletekben úgy néznek rád az eladók, mintha az „égből pottyantál“ volna ... már nem is tudnak eladókhoz méltóan viselkedni... — Igazgató urak, önök nem diszpécserek a vállalatoknál, miért nem teremtenek kapcsolatokat a külföldi cégekkel? — Miért csak panaszkodnak, hogy a gyár területéről lopnak? Hát tegyenek ellene ... — össze kell fognunk mindazokkal, akik dolgozni akarnak, s akik erre nem képesek, inkább adják át a helyüket másoknak ... — Az üzletek üresek! Hús nincs! De van!... Nincs! ... Igennem szócsata indul. A vége: HELYSZÍNELÉS LESZ! A vágóhíd igazgatója és a szakszervezetiek egy része kocsiba száll, hogy még az ülés végéig beszámolhassanak az üzletek ellátottságáról. Amint a „küldöttség“ elhagyja a termet, a PECO igazgatója jut szóhoz. LÁSSUK, HOGY ÁLLUNK A BENZINELLÁTÁSSAL — Az üzemanyagfogyasztás havi átlaga 80—150 liter benzin személygépkocsinként. Elképesztő! — mondja az igazgató. — Igaz, hogy éjjel-nappal a benzinkutak ellátásával vagyunk elfoglalva, de eddig álltuk a sarat. Szerencsére benzin van elég. Szó sincs a benzinjegy bevezetéséről! Továbbra is baj van a gázellátással (tehát a gázjegyek maradnak,!) Jelen pillanatban is a tervezett mennyiség 70 százalékát kaptuk meg... Mialatt a hozzászólásokat hallgatom, a tekintetekből egyre csak ezt olvasom: a jelen helyzet rózsásnak egyáltalán nem mondható... ... ÉS A JÖVŐ? — Felkészültünk-e a jövőre? — szegzi a kérdést az igazgató uraknak Mosoc loan alprefektus. A mezőgazdaságiak mondják, mesélik a helyzetet: dolgozunk. Dolgozunk. Kínlódva. Küszködünk. Szántunk, vetünk... De! Ez nincs. Az nincs. Ha privatizálódunk ... Megpróbáljuk. És ha lesz ... Ha biztosítják ... Akkor. Lehet. Mert ha nem ... ... és elhangzik a bűvös szó: műtrágya! Ha lesz, ha lenne (és most tessék figyelni!) 200 ezer tonnával több műtrágyánk, mint a tavaly, akkor talán jövőre 1000 kilogrammos többlettermést remélhetnénk . .. — Kétszázezer tonna, több mint az egész évi búzatermelésünk! Be tudjuk szerezni? Mert ha nem, jövőre nem lesz, amit a disznók egyenek, nem lesz több hús, és több búza sem — kérdezi Mofocloan alprefektus. Íme a válasz: — Hozhatunk, többet mint a tavaly, de 200 ezer tonnát nem! A műtrágyagyárak is képtelenek ilyen méretű többlettermelésre. ... és szóba jönnek a kistermelők, a privatizálás, a vetőmag, a vetőgépek, a szántás, a vetés ... Mindenkinek van véleménye vagy ellenvéleménye. Aztán szót kér Mot Augustin, az Állami Mezőgazdasági Tröszt igazgatója és PONT KERÜL AZ I-RE „Uraim, én a régi rendszerben is igazgató voltam. Jártam gyűlésekre is. Amikor összejöttünk egy problémát megoldani, elindultunk valahonnan, de be is fejeztük valahol... Most megkezdjük, de sehol sem fejezzük be! Elmegyünk megnézni, hogy van-e hús az üzletekben ... Tudják miért megyünk keresni? Mert ha nincs, s van még mit levágni! De vajon jövőre lesz mit levágni? Nem szeretnék próféta lenni... húsz éve dolgozom a mezőgazdaságban, és megtanultam, hogy a parlament és a kormány nem hanyagolhatja a mezőgazdaságot, mert mindannyian éhen halunk! Higgyyék el, én járom a megyét, és látom, hogy nem dolgoznak ... Mi nem fogjuk Ceausescu búzájának a felét sem elvetni, mert nincs kivel! Egy hónap múlva vége a vetési időszaknak. És jövőre mit eszünk? A mi vállalatunk október 25 vagy 28-án befejezi a 10 ezer hektár bevetését, igaz, hogy nem október tizedikére, mert tizedikére sohasem fejeztük be a vetést! Ezt önöknek is tudniuk kell! Mi akkor kezdtük a vetést, amikor az optimális vetési időszak befejeződött. Ma szeptember 21. van. Azt hiszik önök, hogy az idén Bihar megyében 65 ezer hektár búzát fogunk elvetni? Kizárt dolog! Megyénk hét mezőgazdasági gépállomása nem tudja, mihez kezdjen, és jelen pillanatban senkitől sem kaphat választ... Hát ebben az országban nincs egy kompetens ember, aki megmondaná, hogy mit kell tegyenek? Vannak vezetőink, egy elnökünk, egy kormányunk, miért nem ad ki egy törvényt? S a kormány miért hoz olyan rendelkezéseket az állami gazdaságok részére egyik héten, amelyeket a másik héten érvénytelenít? Ki véd meg engem, állami mezőgazdaságot ebben az országban? Én! És tudják hogyan? Ahogy tudom! Mert, hogy ma nincs tejesüveg és holnap van, nem oldja meg az igazán nagy problémákat. Amit én látok, azt látják önök is. Jövőre nem lesz miből kenyeret sütni! S akkor mit fogunk csinálni? Kit fogunk okolni? Jelen pillanatban nem tudunk mit kezdeni azokkal a szabályzó rendelkezésekkel, amelyek után a mezőgazdaságban tájékozódnunk kellene, mert nincsenek! Önök tudnak arról, hogy Telegdtől a megye keleti határáig egy tenyérnyi föld sincs felszántva? Ott felszámolták az mtsz-eket! Az állatokat meg elvitték a vágóhídra! A tejelő állatokat is! És majd csodálkozni fogunk azon, hogy nem lesz tej! A mezőgazdasági gépállomás pedig a földeket nem akarja felszántani .. Elképedt arccal hallgatta végig mindenki Mo igazgató szavait. Szerettem volna, ha valaki meghazudtolja.... azt mondja, hogy nem igaz .. . De senki sem akadt... Ez tehát a keserű igazság ... SŐT! Elhangzik az is a teremben, hogy a szóban forgó területek, amelyekkel a jelek szerint nem törődik senki, a megye szántóföldjének 40 százalékát teszik ki. Mi lesz vele? — Erre a kérdésre nekünk kell megtalálnunk a választ, és olyan választ, amelyet nem foglal magába egyetlen törvény sem — mondja az alprefektus. Jó, hogy itt voltak a szakszervezetek képviselői is. Most elmondhatják a munkatársaiknak, hogy szegénység vár ránk a tavasszal. Nem lesz állat, amit levágtunk, disznó sem lesz, a tyúkok még nem kezdenek el tojni, s ha még az ipar sem dolgozik és nem tud semmit eladni külföldön, akkor mi lesz? Kölcsönkérünk? 20—25 százalékos kamattal? Hát ébredjünk fel! Ez az igazság! És időközben MEGÉRKEZNEK AZ „ELLENŐRÖK“ Lessyik, mit találtak? „Hús volt. Hol kinn, hol benn a raktárban. Például a 15-ös egységben benn gyönyörű félmarhák combostól, kinn juhhús, aprólék és valamilyen inkább csontnak mondható marhahús. A Decebal úti 4-es egységben kolbász, harmincöt lejes marhahús, kinn. Benn a hűtőszekrényben nagyon szép növendék karaj (azzal indokolták, hogy nincs hentesük) és négy láda tej! (Kinn egy gramm se!) A Perla üzlet tényleg jól el volt látva: disznóhús is volt! A következtetésünk: a Rogerius lakónegyed kicsit régóta nem kapott disznóhúst, most a Perla kapott. 1040 kilót! Csak az a kérdés, hogy elég-e a negyed 80 ezer lakosának ... Mindössze két üzletben van hentes.“ » Az utolsó szó jogán A PREFEKTUS KÉR SZÓT „Szomorú a helyzet a mezőgazdaságban, de az iparban is. Sajnos egy ember, egy igazgató nem tudja megoldani még a mi segítségünkkel sem ... Bocsássanak meg, egy kicsit ideges vagyok, mert az előbb kaptam a hírt, hogy a közszállítási vállalat ismét sztrájkkal fenyegetőzik, s még csak a tudtomra sem hozták! A mezőgazdaság mellett a téli szén- és gumiabroncs-ellátással vannak nagy bajok. A gumiabroncshiány a szénellátást is akadályozza. Kérem a képviselőket, járjanak közre a kormánynál, hogy vonják felelősségre a vegyipari minisztert a gumiabroncshiány miatt, mert így egyszerűen nem lehet tovább dolgozni! Mi próbálkozunk behozatallal, de a törvények az árucserében megkötik kezünket. A gumiabroncsért cserébe kért árukat nem lehet kivinni az országból. Hiába van meg a jószándék! Lássuk, hogyan látja a probléma orvoslását a felelős miniszter! Arra szeretném kérni a mezőgazdaságért felelős vezetőket, hogy szántsanak fel minden felszántható területet, függetlenül attól, kinek a tulajdonában vannak. A téli ellátásért felelős embereket pedig arra kérem, hogy tegyenek meg mindent a jobb ellátásért. A kereskedelmi igazgatóság figyeljen jobban oda az üzemi élelmiszer-elárusító egységekre! S most engedjék meg, hogy bezárjam az ülést. Köszönöm, hogy eljöttek!“ ÉS ELINDULUNK A KIJÁRAT FEL E Figyelem az arcokat és fülelek. Érdekes, csak elvétve látok mosolyt átsuhanni az arcokon. Ahá, igazgató úr, önt nem vonták kérdőre... A lépcsőn lefelé nem mondhatnám, hogy túl bőbeszédű a társaság. Úgy látszik, inkább hallgat mindenki. S mialatt kocsiba szállnak az igazgató urak, azon tűnődöm, hogy egy ilyen gyűlés után mi járhat a fejükben útban hazafelé... • BOGDÁN ILDIKÓ •• TELKÖZELBEN KEZDÜNK A FÖLDÖN JÁRNI•••