Bihari Napló, 1990. november (1. évfolyam, 255-280. szám)
1990-11-01 / 255. szám
1990. november 1. FÜGGETLEN NAPILAP j jT"m .................‘"N I ÉVFOLYAM 255. szám Nagyvárad csütörtök 8 oldal, 2 lej DŐL A PÉNZ liléivé dőlne, ha tehetné. De nem teszi, mert nincs miért... . Ha a boltok polcai roskadoznának az árutól, bőséges lenne a kínálat és a keresletnek megfelelő a választék, akkor talán igen. Addig viszont nem! Hiánycikdk a lábbeli, az alsó- és felsőnemű, nincs gyerekholmi, zokni, harisnyanadrág és nincs bútor. Nincs ez, nincs az sem. És egyáltalán, semmi sincs ... Pedig hogy dőlne a pénz! Ha volna miért. .. Hogy a fentieket így, tiszta lelkiismerettel le merem írni? Sajnos, igen. Mert sok ezer tárgyi bizonyíték, meg személyes is van a birtokomban — nekünk, vásárlóknak köszönhetően, hisz ott tülekedtünk, verekedtünk a minap is összecsukható székekért, kempingasztalért, olcsó tányérokért, holott semmi szükségünk nem volt ezekre. De vettük! Vettünk volna mást is, drága perzsabundát, ékszereket kilószám. Akármit. Csak szabaduljunk a mai nappal kezdődően erősen higulásnak induló lejtől. De nem sikerült! Az áraknak azonban igen. Azok elszabadultak, úgy istenigazából és feltartóztathatatlanul. Immár törvényesen és végérvényesen... szántó Sándor --------------------------------------------------------------------------------------------------- MAI SZÁMUNKBAN: « A FŐUTCA KELLŐS KÖZEPÉN (3. oldal) ® JÖNNEK A SZABAD ÁRAK! (4. oldal) # VIGYÁZÓ KÖVEK (5. oldal) ® VÁRADIAK (6. oldal) -----------------------------------------------------------------------------------------------------------j ATOMSTOP ÉS ÁLLÁSHALMOZÁS Románia szenátusa nyilatkozatban üdvözölte a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetjének a világ országaihoz intézett felhívását az atomfegyver-kísérletek teljes felfüggesztéséért A román törvényhozás „felsőháza“ reméli, hogy a világ közvéleményének nyomására az atomhatalmak megteszik ezt a jelentős lépést a teljes leszerelés útján. Szerdán a szenátus elfogadott még egy, többeket érintő, törvényt: e jogszabály lehetővé teszi az „álláshalmozást“. Ezentúl minden fizikai személy — szakképzettségének megfelelően — több tisztséget is betölthet, és teljes munkabért vehet fel valamennyiért. Így már csak a dolgozók munkabírásán múlik, hogy milyen vastagok lesznek a borítékok? SZTRÁJK ELLENES INTÉZKEDÉSEK A kormány jogtalannak minősítette a STAR szakszervezeti szövetséghez tartozó autószállítási vállalatoknál hétfő óta tartó sztrájkot. A sajtóirodán keresztül nyilvánosságra hozott közlemény szerint, a gépkocsisok anyagi követeléseinek egy részét (fizetésemelés, a pihenőszabadságok meghosszabbítása) már teljesítették, a többi elvárás pedig egy későbbi törvénytervezet tárgyát képezi majd. Ami az anyagellátás nehézségeit illeti, ezek az ország rossz gazdasági helyzetéből adódnak, de novembertől — import segítségével — a kormány megkezdi orvoslásukat. A munkabeszüntetés okozta károkat fel fogják mérni, az anyagi felelősségrevonás pedig nem maradhat el. Ugyanakkor a kormány elhatározta: ha a katonai egységeket felkérik, hogy — pénzbeli ellenszolgáltatásért — az élelmiszerek, nyersanyagok és „egyéb áruk“ szállítását átvállalják, megtehetik ezt. A „civil“ szállításoknak nem szabad károsan befolyásolniuk az egységek harci készültségét. A rendelkezést sztrájktörési felhívásnak is tekinthetnénk, ha — például — az élelmiszerek eljuttatása az üzletekbe nem lenne valamennyiünk elsőrendű érdeke. AZONOSÍTOTTÁK AZ EGYE GYILKOST? A március 2. óta folyó temesvári per során, ahol több volt állambiztonsági- és milícistatiszt részvételét tárgyalják a decemberi eseményekben, mostanáig körülbelül ötszáz szemtanút hallgattak ki. E hét elején újrakezdték a tárgyalást és az egyik tanú Bucur Viorel volt milícistatisztben felismerte azt a személyt, aki december 17-én egy ARO gépkocsiból tüzet nyitott a tüntető tömegre. Az állítást néhány más vallomás is megerősítette, úgy, hogy ebben az esetben a vádirat állítása bizonyítottnak látszik. NEUMANN OTTÓ MARGITTA TEGNAP IS MADECEMBER ÓTA Verőfényes őszi délelőttön érkeztem Margittára, az immáron húszezer lelket számláló több nemzetiségű, takaros városkába. A főtér kihalt, alig látni embert a Városháza melletti elkerített parkból gyerekzsivaj szűrődik ki. Óvoda van ott. Szüleik a város ki tudja, melyik vállalatában dolgoznak. Mert Margittán öt országos érdekeltségű gyár is van. Legalább 3 ezer dolgozót foglalkoztat az ismert Készruhagyár. Termékeinek 90 százaléka elhagyja országunk határait. A harisnya Franciaország, az ingek Német- és Oroszország felé veszik útjukat. Cipőgyár, gépgyár, cserealkatrészgyár, kisipari szövetkezet, kőolaj- és gézkitermelő egység, mezőgazdasági vállalatok nyerik el a város és környékének munkaerejét. A város vezetőségének élén Demeter Gheorgihe polgármester áll. — Mióta is? — Úgymond hazafias munkából, fizetés nélkül június 1 és zeptember 1 között... Fizetett állásban szeptember 1-től. Én ugyanis tanárember vagyok és a nyári szünidőmet töltöttem itt, a Városházán, megválasztott, majd kinevezett minőségben. Hogy miért vállaltam el? Margittal vagyok, s mivel régen a Néptanács Végrehajtó Bizottságban is dolgoztam, ismertem a város gondjait, az embereket... Ők is ismertek engem és felkértek, hogy vállaljam el... — Milyen gondaidnál küszködött akkor és milyenekkel küszködik most a város? — Akkor? ... A város általános képe riasztó volt. Sze- BOGDAN ILDIKÓ (Folytatása a 3. oldalon) __ismerem a város gondjait, az embereket... NEMZET&ÖXI ÉLET LEGMANN RONALD ROVATA HÁBORÚ DECEMBERBEN? Ez év decemberében kitörhet a háború — vélte az Öböl menő országok együttműködési szervezetének a főtitkára. A The Los Angeles Times azt írja, hogy Baker amerikai külügyminiszter pénteken kezdődő térségbeli útján már a hadműveleti terveket egyezteti az Irakkal szemben álló országokkal. Bagdadi jelentés szerint, riadókészültséget rendeltek el az iraki hadseregben. Hivatalos indoklás szerint erre egy esetleges amerikai támadás miatt van szükség. Kuvaitban a megszálló erők városi hadviselésre készülnek fel. Az izraeli kormányfő ismételten figyelmeztette Husszeint, hogy „szörnyű árat kell fizetni azért, ha egy ujjal is hozzányúl Izraelhez.“ Egyúttal kijelentette, hogy eleve kudarcra van ítélve minden olyan kísérlet, mely Izraelt bele akarná vonni az Öböl menti konfliktusba. Az iraki elnök viszont Izraelt okolja az Egyesült Államok és Anglia hallatlanul kemény, Irak-ellenes kiállásáért. VÉLEMÉNYEK A MAGYAR „TAXIS"-SZTRÁJKRÓL Még az Antall-kormánnyal szimpatizáló francia körök is úgy vélik, hogy elkerülhetetlen a magyar kormány alapos átalakítása, összegezte a „taxis“-sztrájk nyomán kialakult helyzetet a Liberation című francia lap. Az írás úgy vélekedik, hogy a kormány végül is meghátrálásra kényszerült az „utca“ előtt, a benzinár kérdésében. Bár sikerült elkerülni a szociális robbanást, a sztrájkolók megfékezték az indokolatlanul magas áremelést, ami óhatatlanul a minisztertanács helyzetének erőteljes gyengüléséhez vezetett, véli a francia lap. A Konszomolszkaja Pravda úgy véli, hogy az elmúlt napok magyar eseményei „messze túllépték az áremelésekkor szokásos elégedetlenség kifejeződésének a határait“. (Nem tudni, hogy ők mit tartanak „szokásosnak“ az ilyen esetekben). A Trud című szovjet lap külön kiemeli a Parlament előtt lezajlott ellentüntetést, majd beszámol a blokád „felszámolásáról“. A lap fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Göncz Árpád hadseregparancsnoki minőségében határozottan elhatárolta magát a helyzet katonaság bevonásával történő megoldásától. KINEK VILÁGÍT A GYERTYALÁNG? Szokás? Hagyomány? Kegyelet? Elindul az élők halottak napi zarándokmenete. Minden időben. Ha árgus szemek figyelték is a temetőt. Vihar dúlt. Köd nehezedett. Ha megfogyatkoztak a gyertyák is, a világosság, meg a remény, hogy ahol írva vagyon: béke poraira, legalább ott nyugalom van. Nem maradt sértetlenül ez a kegyhely sem. Meggyalázott hamvak mementója riogat az örök halállal. Nem ijesztőbb már az sem a meggyalázott életnél. A zarándokmenet elindul mégis minden november kezdő napon, virággal díszíti a sírokat, és gyertyát gyújt. És feldereng a rögök és virágok fölött egy szakasznyi élet, előzménye a jelennek, benépesítve emberalakokkal, akikhez hozzátartoztunk, akiket folytatni rendelt a sorsunk. Nem diadalát ez a folytatás! Sokszor elmondtuk már az elődöknek, ilyen halottasünnep csendességében elsoroltuk, miért jó nekik ott a föld alatt. De a hiányt, azt nem lehet megfogalmazni. Pótolni sem az oltalmazó szülői kezet, az aggódó hangot: „fáradt vagy, fiam?“ Kedves alakok köré visszaépül a környezet egy darabkája. A volt otthon. Homállyal feleselő lámpafényben. Ki nem hiányzik már onnan. Hosszú a sora az árnyalakoknak. Mennek egymás után. Minden lépés közelít hozzájuk. Gyermek szunnyad a fehér párnán, többé fel se nyitja szemét a világra. Gyertya világít a szeme helyett... Egyszemélyes történelem minden jelenlét a halottak napi temetőben. A hiány, a rengeteg hiány ott sötétlik a gyertyafényes alkonyban.Neve volt valamennyinek. És otthon volt, házban, városban, ismertősségben, összetartozásban. Hogy is eltűntek! Egy részüket ide hozták, más részük elsodródott a feltérképezhetetlen huszadik századi népvándorlási hullámokkal. Elmosódott kép búcsúzásokról, negyven éve, húsz éve — aztán a bizonyosság: soha többé. Vajon él-e még? Vagy neki is világíthat a gyertya? És aki tegnap indult el, s tudjuk, a távolságot nincs mód áthidalni? És aki itt van a közelben, csak éppen jeges íir feszül ember és ember között? Hiába tartjuk a tenyerünk óvóit az apró láng köré, nem lehet ébren tartani, ha a közöny fuvallata rá a válasz.’ S ha nem is a közöny, hanem az indulat támad? ... Glóriás hősök kevesen vannak itt a föld alatt, áldozatok annál többen. Hogy talpon többen lennének? Legyenek! Csak ne akarják egymás fejét a glóriagyűjtő igyekezetben. Vigyázzunk a gyertyalángra! Világítson, ha megszólal a rekviem. A sokasodó holtakért. Emberekért, akiknek otthona már a múlt. Világítson legyalult utcák volt otthonaiért, ahol születtek, de ahol már nem mindeniküknek lehetett meghalnia. A falak kihűltek, akár a holtak csontjai, elvegyültek a földdel, a hangok szétszéledtek, az álmokkal együtt, amiket reggelente elmondták egymásnak. A házőrző lánca is bepréselődött a földbe. Amit a túlélő visel, az láthatatlan. Akár a meggyfa tavaszi csokrai, ott túl az emlékezés felfénylő kertjében. Nyugodjanak békében — könyörög a rekviem. Emlékezzünk nyugalomban — áhítja a gyertyagyújtó. Őrizzük egymást — parancsolja a riadalom az örök halál zord árnyától. A halottak napi zarándokmenet nem fogyhat el. Virág, gyertya nélkül is keresnünk kell egymást, kapaszkodnunk kell egymásba. Így sugalmazza a lelkiismeret, novemberi kegyelet idején. De ha elhamvadtak a gyertyák, mivé foszlik az őrző szándék? S merre keressük az őrzőket? Elfeledett, sötétbe hullt sírhantolt rádión néznek vissza. Sokan. Egyre többen IMI* LÓN ÍREN