Bihari Napló, 1991. február (2. évfolyam, 25-48. szám)
1991-02-01 / 25. szám
2 EGY „JÓL SIKERÜLT” TÜNTETÉS Folytatás az I. oldalról indult, persze a szükséges kellékekkel egyetemben, néhány lyukas zászlóval és feliratos táblával. Az első turisztikai objektumnak a Parlament épületét találták, majd következett a Palota tér. Itt már rendőri védelemre szorultak (legalább kétszer annyi rendőr védte őket, mint amennyien voltak), mert a felháborodott bukarestiek nemhogy támogatták volna a tüntetést, hanem kifütyülték őket. Az összegyűlt félezernyi őslakos spontán ellentüntetésbe kezdett. A megszeppent vallások csak akkor ocsúdtak fel és kezdtek el üvöltözni, amikor megérkezett a Magyar Televízió munkatársa, Járay Judit, akit az ott ácsorgó romifenntartó erőknek szemmel láthatólag nem állt szándékukban megvédeni az őrjöngő „tüntetők" rohamaitól. Míg a téren zajlott az élet, addig 26-an a Vatra vezetőségéből bent tárgyaltak, hogy kivel, és hogy mit, azt nem lehet tudni, mivel a Román Televízió munkatársain kívül egyetlen sajtóképviselő sem tehette be a fába, az épületbe. Mindenesetre nagy volt a meglepetése Geontea úrnak és társainak, amikor a titokzatos tárgyalásról •— amely délután 4 órakor ért véget— előkerült és egyetlen embere nem volt a Palota előtt. A „tüntetők" szétszéledtek, mert. . mert elkezdett havazni! A tüntetés szervezőinek csak nagy nehezen sikerült vagy kéttucatnyi tüntetőt összeterelni, akiknek aztán a Nagyvezér épületes beszédet tartott a hazafiságról és arról, hogy ezentúl Romániára nemcsak magyar veszély leselkedik, hanem az országot vezető Front is. ROMÁN—MAGYAR AZ OKTATÁSÜGY Szerdán aláírták azt a román—magyar oktatásügyi együttműködésről szóló dokumentumot, amellyel kapcsolatban a magyar miniszter véleményét lapunk már közölte. A megállapodásról Gheorghe Stefan román oktatásügyi miniszternek is igen jó véleménye van. A rögzített elvek alapján a következő hónapokban új, a részleteket is tisztázó egyezményeket lehet majd tető alá hozni. Gheorghe Stefan aláhúzta a tantervek és a tankönyvek összehangolásának jelentőségét. Mint mondta, azokban a történelmi kérdésekben, amelyekben a két ország kutatói nem jutnak közös nevezőre, az események értékelésében, a száraz tényeken kívül más nem jelenhet meg a tankönyvben. (A kívülállók nem is sejtik, hogy ez a megjegyzés milyen fontos, hisz az utóbbi évtizedekben megjelent román és magyar történelemkönyvek sok kérdésben egymással homlokegyenest ellenkező állításokat árasztottak az iskolásokra.) A magyar rádió riporterének adott interjújában Gheorghe Stefan a két ország közötti EGYETÉRTÉS KÉRDÉSEIBEN könyvszállításokra is kitért. Tagadta, hogy Romániában léteznek olyan hivatalos szervek, amelyeknek jogukban állna korlátozni a Magyarországról érkező könyvek behozatalát. Erre a nyilatkozatra valószínűleg sok utalás történik majd a jövőben, mint ahogy emlékezetünkbe véstük a román miniszternek azt az állítását is, miszerint nálunk a magyar iskolákban és osztályokban a román nyelv és irodalom oktatásán kívül minden tantárgyat anyanyelven adnak elő. Az egyezmény megkötése minden szempontból példamutató. Kiderült, hogy a két ország között normális hangon és építő jelleggel is lehet párbeszédet folytatni — a létező ellentétek megkerülése nélkül. Egyes értékelések szerint a hadseregek jó együttműködésének kialakítása után, az oktatásügyi minisztériumok között most megteremtődő kapcsolatok utat mutatnak a román—magyar viszony további fejlesztését illetően. NEMZETKÖZI ÉLET Öböl-háború (Folytatás az 1. oldalról) hol Húszévi hadserege némi fölényt élvez a szövetséges csapatokkal szemben. Nem véletlen, hogy Iraknak érdeke minél előbb kierőszakolni a gyalogsági összecsapást — számítva az ezáltal várható (számára) mindenképp kedvező lélektani következményekre is. Ennek jegyében foganhatott az az iraki hadművelet, mely a szaúd-arábiai határmenti település — Hafdzsi — ellen irányult — természetesen szárazföldi csapatok bevetésével. Az inkább áldozatnak szánt iraki gépesített zászlóalj provokatív akciója révén — mely szerda éjjel kezdődött és csütörtökön további csapatok „átdobásával“ folytatódott — Bagdad (talán jogosan) remélhette, hogy a szövetségesek — eredeti elképzeléseikkel ellentétben — előrehozzák szárazföldi offenzívájukat. Schwarzkopf tábornok szokatlanul részletes sajtótájékoztatóján azonban világosan kifejtette, hogy a szövetséges hadvezetés nem hagyja magát belerángatni egy (most legalábbis) számára előnytelen szárazföldi összecsapásba, nem változtatván az eredeti elképzelésen, vagyis a kiterjedt és rendkívül intenzív légi csapás mérés — az ésszerűség határáig való — folytatásán. A tábornok ugyanakkor jelentős sikerekről számolt be; ezek közül talán a legjelentősebb az a jelentés, mely a bunkerekben tárolt iraki repülők elleni sikeres támadásokról számol be. Szaddam „rejtett tartalékai“ ugyanis nagy kérdőjelként álltak úgy a szövetséges hadvezetés, mint a közvélemény szemében. A Szovjetunió határozottan cáfolta azt az állítást, mely szerint az iraki vegyifegyverarzenál létrehozásában része lett volna. Nem tudni, pontosan honnan röppent fel a hír, az viszont tény, hogy a szovjet vegyi hadviselésért felelős tábornok óva intett az iraki vegyifegyver-bázisok bombázásától; szerinte ugyanis— találat esetén — több száz négyzetkilométerre kiterjedő környezeti katasztrófa is bekövetkezhet. Ezek szerint csak tudhat valamit. A „VÁLTÁS” (Folytatás az I. oldalról) legfeljebb aláírja ezt meg azt, mert csak nem ő fog járni minden után.“ „Tanít az egyetemen, de nem ő az egyetlen, aki esd teszi.“ „A bihari malmot valójában 2,8 millióért árverezték el.“ „Túl jó lélek és néha a jósága befolyásolta döntéseit is. Hidegvérűbb kellene legyen. Nincsenek megalapozott vádak, ami alapján leváltanák." „Villája sincs. Egy tömbház háromszobás földszinti lakásában lakik.“ „Nagyon felháborodtam amiatt, amit a parlamenti csoport tett.“ „Melyik megye nevében döntöttek úgy, hogy leváltják a prefektust? Ki szavazott erre? Ők döntötték el a prefektus leváltását egy egész megye nevében? Nem tudom, nem kellett volna-e ezeket a dolgokat megtárgyalni és azután felmenni a javaslattal.“ „Meglep, hogy bábuként kezelnek minket. Miért nem vették fel a kapcsolatot velünk a képviselők? Baráti megbeszélés volt? Gondolják, hogy az ellenzék megbocsátja ezt nekünk? Miért félünk azoktól az emberektől, akik llküldték azt a bizonyos anyagot? Szégyelltek velünk beszélni? Hát nekik van, vagy nincs kék, frontos igazolványuk, fizetik, vagy nem a tagdíjat? Én azt hiszem, hogy fizetik. Akkor így kellett eljárjanak?" „Jönnek a szenátorok, a képviselők és kérdőre vonnak minket?" „Miért hívták titokban az ellenőrző bizottságot is?“ „Ez harc a hatalomért. Ahol a prefektus bábu!" „Jó lenne tudni, hol rejlik a szélhámosság.“ „Csodálkozom, hogy azokat a képviselőket a prefektus öltönyei érdeklik, de Vulturarral szemben nem tettek semmit. Most is az arcunkba nevet“ „Hogy engedhették meg maguknak, hogy képviseljenek bennünket, ha nem korrektek? Javaslom, hogy ne szavazzunk tovább bizalmat nekik." „Közbe kellene lépni a kormánynál, hogy állítsák le az egészet. Ha most változtatunk, csak vizet hajtunk az ellenzék malmára.“ „Hogy fog a jövő választáson győzni a Front?" „Nem tartom helyénvalónak a prefektus leváltását, mert nem használna sem a megyének, sem a Frontnak, amelynek vezető tanácsát meg is kerülték a döntésben. Akárhogy is, a parlamenti csoport lépése, amely megalapozatlan vádak alapján, saját érdekek által hajtva, a szóban forgó változást erőlteti, a Frontban valóságos pártszakadást, bizalmatlanságot idézett elő.“ „Úgy tartom, hogy a parlamenti csoport — a törvényhozó hatalom — beavatkozása a prefektúra — a végrehajtó hatalom — dolgaiba, megkérdőjelezi a demokrácia valós óhaját Romániában.“ „Nem tudom, hogy meg lehet-e állítani az egészet, mert a kormány kezében van a kinevezés joga.“ „Sírunk, hogy nem tudunk _ leváltani egy igazgatót, — az ’ egyik vádpont is ez — Könnyebb leváltani egy prefektust?" „Azt hiszik hogy a kormány csak úgy váltogatja a prefektusokat?“ .. KULISSZATITKAIBÓL [11.1 BN 1991. BL L ROHAN ÍIR HEODÖDKINI azon, hogy — az egyébként igen sikeres, Strasbourg Európa Tanács parlamenti gyűlésén való szereplése után — az újságírók még mindig faggatták arról is, hogy miféle sérelmek, bántalmak érték Tőkés Lászlót Romániában. Felvilágosította a tájékozatlan tudósítókat arról, hogy a püspöknek semmi bántódása nincs, sőt, biztonságára az állam pénzével fizetett emberek vigyáznak! Nem vonjuk, nem is vonhatjuk kétségbe a miniszterelnök úr szavahihetőségét, csupán csak azon döbbenünk meg, hogy a kormányfő döbbenete eddig terjed... Mert szerintünk naponta meg kellene döbbennie azon, hogy bő egy esztendővel a diktatúra bukása után, egy parlamentáris demokráciára berendezkedett országban még mindig vigyázni kell a fent említett személyiség biztonságára! Persze, fizikai biztonsága úgymond biztosíttatott, a többi pedig szóra sem érdemes... Szerintünk a fent említetten kívül is soksok megdöbbenni valója akadhat még a miniszterelnöknek. Hogy a legutóbbiak közül csak egyetlenegyet említsünk: meg kellene döbbennie, föl kellene háborodnia, sőt, tiltakoznia kellene az ellen, hogy január 30-án egy, a Vatra Româneasca és a Román Nemzeti Egységpárt (PÚNR) képviseletében a televízió nyilvánossága előtt szövegelő férfiú szemrebbenés nélkül terrorszervezetnek nevezte az RMDSZ-t. Ha a kormányfő nem döbben meg, nem háborodik fel és nem tiltakozik ez ellen a minősíthetetlen minősítés ellen, akkor ez azt jelenti, hogy egyetért a megállapítással, ha pedig egyetért vele, akkor annak úgy is kell lennie, hiszen a miniszterelnök az egyik legtévedhetetlenebb ember az országban — elvégre azért került a kormánykerékhez. Ha pedig igaz, hogy az RMDSZ egy terrorszervezet, akkor csekélységem mint az RMDSZ egyszerű tagja nem tagadhathatja: nem vagyok más, mint egy egyszerű RMDSZ-terrorista. Akkor viszont rajtam a sor: meg kell döbbennem saját kiváltomon! SZILAGYI aladar VESZÉLYBEN A BUKARESTI TELEVÍZIÓ MAGYAR NYELVŰ ADÁSA! (fő más az ! Oldana , órától este 24 óráig tartana. (A területi stúdiók örömére. De mert tetemesen megdrágul a Posta birtokában lévő reléhálózat használati díja, ettől fog fájni a területi stúdiók „feje“. Bizonyos műsorok Megszűnnek!) Ami bennünket érint: az 1-es műsoron sugárzott 3 órás magyar nyelvű műsoridő másfél órára csökkentését tervezik, a szombat délelőtti adást pedig megszüntetik! Igaz ugyan, hogy a kettesen kapnánk egy órás műsoridőt, de ezt legfeljebb Pitesti-en lehet fogni, össz-Erdély nem fér hozzá... Bár csak tervezetet emlegetnek, de a megfogalmazás azt a viccet juttatja eszembe a megboldogult diktatúra idejéből, miszerint „törvény az a rémhír, ami megjárja a Parlamentet". Tekintetbe véve az ország nemzetiségi százalékarányát — merthogy a központi televíziót az előfizetési díjak országos összege tartja el — a magyar lakosságnak legalább heti 12 órás műsorhoz lett volna joga! Személy szerint' rendkívül örvendek annak, hogy csomagolhatom a bútort, már készülök váradi lakossá lenni, de a fizikai megterhelés mellett nemcsak a tudósítói létbizonytalanság nehezékével küszködöm, hanem ennek a kínkeservesen létrehozott bukaresti magyar tévészerkesztőségnek a sorsa is módfelett aggaszt. Mellékesen jegyzem meg, hogy csak Maros megyéből több mint 700 főnyi családi tűzhely-fűtötte legénység vonult ma a parlament elé, tiltakozni egy és másért. A szerkesztőségből beszélek, a IX. emeletről, itt, Bukarestben gyönyörűen hull a hó és csőre töltött videokamerákkal várjuk az esetleges tévélátogatást. Teljes riadókészültségbe helyezték az őrséget, vasúti sínekből hegesztett X-ekre kihúzott szögesdrót barikádok közt járunk-kelünk, köröskörül figyelmeztető táblákkal teletűzdelve „Katonai objektum" felirattal. Bányászlátogatásokon edzett kedélyünkön ez mit sem változtat. Csak a rend kedvéért üzenem, hogy a nagyváradi tévés kollégák kérésére elkészítettem egy exkluzív interjút Dumitru Iugaval... — Ha már megkérdeztem: HOGY VAGY, azt is megkérdem: HOGY LESZEL, Aradics László? — Nem tudom. Nagyon rosszul leszek, ha felére zsugorítják a műsoridőnket, azáltal eleve kizárják annak a lehetőségét, hogy színházi előadásokat tűzzünk műsorra. Hat színházunk van, mindegyiknek van két olyan előadása, amely színháztörténeti esemény. Rendkívül fontos lenne, hogy román nézőink egyre népesebb tábora is értse, ismerje meg Katona József Bánk bánját, Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapját, hiszen az eszmei értékek közzététele híd a közeledéshez. Arról nem is beszélve, hogy a televízió az egyetlen olyan technikai eszköz amely lehetővé teszi a szellemi értékek eljuttatását a legeldugottabb falvakba is. A másfél órás keret nem engedi meg az ilyen elképzelések megvalósítását. Arról a szemenszedett igazságról nem is beszélve, hogy alig egyesztendős, nehezen kivívott nemzetiségi jogunkról van szó, annak megfelezéséről, sőt, harmadolásáról, hiszen a szombati műsor elmaradását be se számítottam ... — László, mondd, ez nem egy infarktusveszélyes helyzet számotokra? —’De az! Nagyon is ráéreztél: két nappal ezelőtt, a tervezett műsoridő-csökkentés bejelentésének napján elhunyt Adelmann Alfréd operatőr kollégánk — szívinfarktusban ...