Bihari Napló, 1991. február (2. évfolyam, 25-48. szám)

1991-02-01 / 25. szám

2 EGY „JÓL SIKERÜLT” TÜNTETÉS­ ­ Folytatás az I. oldalról­ indult, persze a szükséges kel­lékekkel egyetemben, néhány lyukas zászlóval és feliratos táblával. Az első turisztikai objektumnak a Parlament épü­letét találták, majd követke­zett a Palota tér. Itt már rendőri védelemre szorultak (legalább kétszer annyi rend­őr védte őket, mint amennyien voltak), mert a felháborodott bukarestiek nemhogy támogat­ták volna a tüntetést, hanem kifütyülték őket. Az össze­gyűlt félezernyi őslakos spon­tán ellentüntetésbe kezdett. A megszeppent vall­ások csak ak­kor ocsúdtak fel és kezdtek el üvöltözni, amikor megérke­zett a Magyar Televízió mun­katársa, Járay Judit, akit az ott ácsorgó romifenntartó erők­nek szemmel láthatólag nem állt szándékukban megvédeni az őrjöngő „tüntetők" rohamai­tól. Míg a téren zajlott az élet, addig 26-an a Vatra vezető­ségéből bent tárgyaltak, hogy kivel, és­ hogy mit, azt nem lehet tudni, mivel a Román Televízió munkatársain kívül egyetlen sajtóképviselő sem tehette be a fába­, az épület­be. Mindenesetre nagy volt a meglepetése Geontea úrnak és társainak, amikor a titokzatos tárgyalásról •— amely délután 4 órakor ért véget­­— előke­rült és egyetlen embere nem volt a Palota előtt. A „tünte­tők" szétszéledtek, mert. . mert elkezdett havazni! A tüntetés szervezőinek csak nagy nehezen sikerült vagy kéttucatnyi tüntetőt összete­relni, akiknek aztán a Nagy­vezér épületes beszédet tartott a hazafiságról és arról, hogy ezentúl Romániára nemcsak magyar veszély leselkedik, ha­nem az országot vezető Front is. ROMÁN—MAGYAR AZ OKTATÁSÜGY Szerdán aláírták azt a román—magyar okta­tásügyi együttműködésről szóló dokumentumot, amellyel kapcsolatban a magyar miniszter vé­leményét lapunk már közölte. A megállapo­dásról Gheorghe Stefan román oktatásügyi mi­niszternek is igen jó véleménye van. A rög­zített elvek alapján a következő hónapokban új, a részleteket is tisztázó egyezményeket le­het majd tető alá hozni. Gheorghe Stefan a­­láhúzta a tantervek és a tankönyvek összehan­golásának jelentőségét. Mint mondta, azokban a történelmi kérdésekben, amelyekben a két ország kutatói nem jutnak közös nevezőre, az események értékelésében, a száraz tényeken kívül más nem jelenhet meg a tankönyvben. (A kívülállók nem is sejtik, hogy ez a meg­jegyzés milyen fontos, hisz az utóbbi évtize­dekben megjelent román és magyar történe­lemkönyvek sok kérdésben egymással homlok­­egyenest ellenkező állításokat árasztottak az iskolásokra.) A magyar rádió riporterének adott inter­jújában Gheorghe Stefan a két ország közötti EGYETÉRTÉS KÉRDÉSEIBEN könyvszállításokra is kitért. Tagadta, hogy Romániában léteznek olyan hivatalos szervek, amelyeknek jogukban állna korlátozni a Ma­gyarországról érkező könyvek behozatalát. Er­re a nyilatkozatra valószínűleg sok utalás tör­ténik majd a jövőben, mint ahogy emlékeze­tünkbe véstük a román miniszternek azt az állítását is, miszerint nálunk a magyar isko­lákban és osztályokban a román nyelv és iro­dalom oktatásán kívül minden tantárgyat a­­nyanyelven adnak elő. Az egyezmény megkötése minden szem­pontból példamutató. Kiderült, hogy a két or­szág között normális hangon és építő jelleggel is lehet párbeszédet folytatni — a létező el­lentétek megkerülése nélkül. Egyes értékelések szerint a hadseregek jó együttműködésének ki­alakítása után, az oktatásügyi minisztériumok között most megteremtődő kapcsolatok utat mutatnak a román—magyar viszony további fejlesztését illetően. NEMZETKÖZI ÉLET Öböl-háború (Folytatás az 1. oldalról) hol Húszévi hadserege némi fölényt élvez a szövetséges csapatokkal szemben. Nem véletlen, hogy Iraknak érdeke minél előbb kierősza­kolni a gyalogsági összecsa­pást — számítva az ezáltal várható (számára) minden­képp kedvező lélektani követ­kezményekre is. Ennek jegyé­ben foganhatott az az iraki hadművelet, mely a szaúd-a­­rábiai határmenti település — Hafdzsi — ellen irányult — természetesen szárazföldi csa­patok bevetésével. Az inkább áldozatnak szánt iraki gépesí­tett zászlóalj provokatív ak­ciója révén — mely szerda éjjel kezdődött és csütörtökön további csapatok „átdobásá­val“ folytatódott — Bagdad (talán jogosan) remélhette, hogy a szövetségesek — ere­deti elképzeléseikkel ellentét­ben — előrehozzák szárazföl­di offenzívájukat. Schwarzkopf tábornok szokatlanul részletes­­ saj­tótájékoztatóján azonban vi­lágosan kifejtette, hogy a szö­vetséges hadvezetés nem hagy­ja magát belerángatni egy (most legalábbis) számára e­­lőnytelen szárazföldi össze­csapásba, nem változtatván az eredeti elképzelésen, vagyis a kiterjedt és rendkívül inten­zív légi csapás mérés — az ésszerűség határáig való — folytatásán. A tábornok ugyanakkor je­lentős sikerekről számolt be; ezek közül­­ talán a legjelentő­sebb az a jelentés, mely a bunkerekben tárolt iraki re­pülők elleni sikeres támadá­sokról számol be. Szaddam „rejtett tartalékai“ ugyanis nagy kérdőjelként álltak úgy a szövetséges hadvezetés, mint a közvélemény szemében. A Szovjetunió határozottan cáfolta azt az állítást, mely szerint az iraki vegyifegyver­arzenál létrehozásában része lett volna. Nem tudni, ponto­san honnan röppent fel a hír, az viszont tény, hogy a szov­jet vegyi hadviselésért felelős tábornok óva intett az iraki vegyifegyver-bázisok bombá­zásától; szerinte ugyanis—­ ta­lálat esetén — több száz négy­zetkilométerre kiterjedő kör­nyezeti katasztrófa is bekö­vetkezhet. Ezek szerint csak tudhat valamit. A „VÁLTÁS” (Folytatás az I. oldalról) legfeljebb aláírja ezt meg azt, mert csak nem ő fog járni minden után.“ „Tanít az egyetemen, de nem ő az egyetlen, aki esd teszi.“ „A bihari malmot valójában 2,8 millióért árverezték el.“ „Túl jó lélek és néha a jó­sága befolyásolta döntéseit is. Hidegvérűbb kellene legyen. Nincsenek megalapozott vádak, ami alapján leváltanák." „Villája sincs. Egy tömbház háromszobás földszinti lakásá­ban lakik.“ „Nagyon felháborodtam a­­miatt, amit a parlamenti cso­port tett.“ „Melyik megye nevében dön­töttek úgy, hogy leváltják a prefektust? Ki szavazott erre? Ők döntötték el a prefektus leváltását egy egész megye nevében? Nem tudom, nem kellett volna-e ezeket a dol­gokat megtárgyalni és azután felmenni a javaslattal.“ „Meglep, hogy bábuként ke­zelnek minket. Miért nem vet­ték fel a kapcsolatot velünk a képviselők? Baráti megbe­szélés volt? Gondolják, hogy az ellenzék megbocsátja ezt nekünk? Miért félünk azoktól az emberektől, akik l­lkül­d­­ték azt a bizonyos anyagot? Szégyelltek velünk beszélni? Hát nekik van, vagy nincs kék, frontos igazolványuk, fizetik, vagy nem a tagdíjat? Én azt hiszem, hogy fizetik. Akkor így kellett eljárjanak?" „Jönnek a szenátorok, a kép­viselők és kérdőre vonnak minket?" „Miért hívták titokban az ellenőrző bizottságot is?“ „Ez harc a hatalomért. Ahol a prefektus bábu!" „Jó lenne tudni, hol rejlik a szélhámosság.“ „Csodálkozom, hogy azokat a képviselőket a prefektus öl­tönyei érdeklik, de Vulturar­­ral szemben nem tettek sem­mit. Most is az arcunkba ne­vet“ „Hogy engedhették meg ma­guknak, hogy képviseljenek bennünket, ha nem korrektek? Javaslom, hogy ne szavazzunk tovább bizalmat nekik." „Közbe kellene lépni a kor­mánynál, hogy állítsák le az egészet. Ha most változtatunk, csak vizet hajtunk az ellen­zék malmára.“ „Hogy fog a jövő választá­son győzni a Front?" „Nem tartom helyénvalónak a prefektus leváltását, mert nem használna sem a megyé­nek, sem a Frontnak, amely­nek vezető tanácsát meg is kerülték a döntésben. Akár­hogy is, a parlamenti csoport lépése, amely megalapozatlan vádak alapján, saját érdekek által hajtva, a szóban forgó változást erőlteti, a Frontban valóságos pártszakadást, bizal­matlanságot idézett elő.“ „Úgy tartom, hogy a parla­menti csoport — a törvényho­zó hatalom — beavatkozása a prefektúra — a végrehajtó ha­talom — dolgaiba, megkérdő­jelezi a demokrácia valós óha­ját Romániában.“ „Nem tudom, hogy meg le­het-e állítani az egészet, mert a kormány kezében van a ki­nevezés joga.“ „Sírunk, hogy nem tudunk _ leváltani egy igazgatót, — az ’ egyik vádpont is ez — Kön­­­nyebb leváltani egy prefek­tust?" „Azt hiszik hogy a kormány csak úgy váltogatja a prefek­tusokat?“ .. KULISSZATITKAIBÓL [11.1 BN 1991. BL L ROHAN ÍIR HEODÖDKINI azon, hogy — az egyébként igen sikeres, Strasbourg­ Eu­rópa Tanács parlamenti gyűlésén való szereplése után — az újságírók még mindig faggatták arról is, hogy miféle sérelmek, bántalmak érték Tőkés L­ászlót Romániában. Felvilágosította a tájékozatlan tudósítókat arról, hogy a püspöknek semmi bántódása nincs, sőt, biztonságára az állam pénzével fizetett emberek vigyáznak! Nem vonjuk, nem is vonhatjuk kétségbe a miniszterelnök úr szavahi­hetőségét, csupán csak azon döbbenünk meg, hogy a kor­mányfő döbbenete eddig­ terjed... Mert szerintünk na­ponta meg kellene döbbennie azon, hogy bő egy eszten­dővel a diktatúra bukása után, egy parlamentáris demok­ráciára berendezkedett országban még mindig vigyázni kell a fent említett személyiség biztonságára! Persze, fizi­kai biztonsága úgymond biztosíttatott, a többi pedig szóra sem érdemes... Szerintünk a fent említetten kívül is sok­sok megdöbbenni valója akadhat még a miniszterelnöknek. Hogy a legutóbbiak közül csak egyetlenegyet említsünk: meg kellene döbbennie, föl kellene háborodnia, sőt, tilta­koznia kellene az ellen, hogy január 30-án egy, a Vatra Româneasca és a Román Nemzeti Egységpárt (PÚNR) kép­viseletében a televízió nyilvánossága előtt szövegelő fér­fiú szemrebbenés nélkül terrorszervezetnek nevezte az RMDSZ-t. Ha a kormányfő nem döbben meg, nem háboro­dik fel és nem tiltakozik ez ellen a minősíthetetlen mi­nősítés ellen, akkor ez azt jelenti, hogy egyetért a megál­lapítással, ha pedig egyetért vele, akkor annak úgy is kell lennie, hiszen a miniszterelnök az egyik legtévedhe­tetlenebb ember az országban — elvégre azért került a kormánykerékhez. Ha pedig igaz, hogy az RMDSZ egy terrorszervezet, akkor csekélységem mint az RMDSZ egy­szerű tagja nem tagadhathatja: nem vagyok más, mint egy egyszerű RMDSZ-terrorista. Akkor­ viszont rajtam a sor: meg kell döbbennem saját kiváltomon! SZILAGYI aladar VESZÉLYBEN A BUKARESTI TELEVÍZIÓ MAGYAR NYELVŰ ADÁSA! (fő­­ más az ! Oldana , órától este 24 óráig tartana. (A területi stúdiók örömére. De mert tetemesen megdrágul a Posta birtokában lévő re­léhálózat használati díja, ettől fog fájni a területi stúdiók „feje“. Bizonyos műsorok Megszűnnek!) Ami bennünket érint: az 1-es műsoron sugárzott 3 órás magyar nyelvű műsoridő másfél órára csökkentését tervezik, a szombat délelőtti adást pedig megszüntetik! Igaz ugyan, hogy a kettesen kapnánk egy órás műsoridőt, de ezt legfeljebb Pitesti-en lehet fogni, össz-Erdély nem fér hozzá... Bár csak tervezetet emlegetnek, de a megfogalmazás azt a viccet juttatja eszembe a megboldogult diktatúra idejéből, miszerint „törvény az a rémhír, ami megjárja a Parla­mentet". Tekintetbe véve az ország nemzetiségi százalékarányát — merthogy a központi televíziót az előfizetési díjak or­szágos összege tartja el — a magyar lakosságnak legalább heti 12 órás műsorhoz lett volna joga! Személy szerint' rendkívül örvendek annak, hogy csomagolhatom a bútort, már készülök váradi lakossá lenni, de a fizikai megterhelés mellett nemcsak a tudósítói létbizonytalanság nehezékével küszködöm, hanem ennek a kínkeservesen létrehozott bu­karesti magyar tévészerkesztőségnek a sorsa is módfelett aggaszt. Mellékesen jegyzem meg, hogy csak Maros megyéből több mint 700 főnyi családi tűzhely-fűtötte legénység vo­nult ma a parlament elé, tiltakozni egy és másért. A szer­kesztőségből beszélek, a IX. emeletről, itt, Bukarestben gyönyörűen hull a hó és csőre töltött videokamerákkal várjuk az esetleges tévélátogatást. Teljes riadókészültségbe helyezték az őrséget, vasúti sínekből hegesztett X-ekre ki­húzott szögesdrót barikádok közt járunk-kelünk, köröskö­rül figyelmeztető táblákkal teletűzdelve „Katonai objek­tum" felirattal. Bányászlátogatásokon edzett kedélyünkön ez mit sem változtat. Csak a rend kedvéért üzenem, hogy a nagyváradi tévés kollégák kérésére elkészítettem egy exkluzív interjút Dumitru Iugaval... — Ha már megkérdeztem: HOGY VAGY, azt is meg­kérdem: HOGY LESZEL, Aradics László? — Nem tudom. Nagyon rosszul leszek, ha felére zsu­gorítják a műsoridőnket, azáltal eleve kizárják annak a lehetőségét, hogy színházi előadásokat tűzzünk műsorra. Hat színházunk van, mindegyiknek van két olyan előadá­sa, amely színháztörténeti esemény. Rendkívül fontos len­ne, hogy román nézőink egyre népesebb tábora is értse, ismerje meg Katona József Bánk bánját, Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapját, hiszen az eszmei értékek közzététele híd a közeledéshez. Arról nem is beszélve, hogy a televízió az egyetlen olyan technikai eszköz amely lehetővé teszi a szellemi értékek eljuttatását a legeldugot­tabb falvakba is. A másfél órás keret nem engedi meg az ilyen elképzelések megvalósítását. Arról a szemenszedett igazságról nem is beszélve, hogy alig­ egyesztendős, nehe­zen kivívott nemzetiségi jogunkról van szó, annak megfe­­lezéséről, sőt, harmadolásáról, hiszen a szombati műsor el­maradását be se számítottam ... — László, mondd, ez nem egy infarktusveszélyes hely­zet számotokra? —’De az! Nagyon is ráéreztél: két nappal ezelőtt, a tervezett műsoridő-csökkentés bejelentésének napján el­hunyt Adelmann Alfréd operatőr kollégánk — szívinfark­tusban ...

Next