Bihari Napló, 1991. március (2. évfolyam, 49-75. szám)

1991-03-06 / 53. szám

2 SAJTÓIRODA m CÁFOL (Folytatás a 21. oldalról) kinőhetők a május 20-i választások? Azok a választások, ahol a felkészületlen ... szavazók előtt a securitate valódi bűntársai jelentek meg? ... Sokszor hivatkoznak a szavazásra és arra, hogy Iliescu úr választott elnök. De vajon "tudta a lakosság 80 százaléka, hogy mit rejt a jól ismert mosoly?“ Az elnöki sajtóiroda nyilatkozata megjegyzi, hogy az ilyen anyag visszaélés a szólás- és sajtószabadsággal, de még így sem tartanák válaszra méltónak, ám a cikk — úgymond — nem az elnök személyét, hanem az elnöki intézményt támadja, és ez tulajdonképpen az ország egész lakosságára sértő. A dolog érdekessége az, hogy az elnöki sajtóiroda egyáltalán nem próbálja cáfolni a Románia libera cikkében felhozott vádakat, nevezetesen azt, hogy a megválasztott államfő az ország életének minden területére befurakodó securitate hűséges kiszolgálója. A nyilatkozat azonban aláhúzza, hogy a sértő megjegyzésekért nem csak a cikk szerzője, de a főszerkesztő és a kiadó egyaránt felelős. NEMZETKÖZI ÉLET KOVA LETTEK A MILLIÁRDOK? (Folytatás az 1. oldalról) hamarabb a felszínre, így nem lesz meglepő, ha a közeljövőben" a régi rendszerrel szemben támasztott belső elégedetlenségekről érkeznek hírek Kuvaitból. Főleg, ha majd feltevődik a kérdés: Hol vannak a dollármilliárdok? Nem vitás, a Kuvaitban uralkodó rendszer sem volt más, mint diktatúra. Még akkor is, ha azt a szakértők „jó szándékú diktatúrának“ nevezték — gyorsan hozzáfűzvén, hogy az az úgynevezett „jó szándék" nem annyira haladó társadalmi gondolkodásból, mint inkább az elképesztő olajbevételből származó egy főre eső jólétből fakadt. Igen ám, de a háború okozta mérhetetlen pusztítás új helyzet elé állítja a kuvaiti gazdaságot; nem titok, hogy még az öböl-válságot megelőzően is két komoly vád érte az emírségben érvényben lévő sajátos pénzügyi berendezkedést, ám ezeket — az általános jólét miatt — nemigen vették komolyan. Az egyik az volt, hogy nem túl egészséges dolog egy ország — közismerten hatalmas — bevételét egyetlen család — az uralkodó család — kezében összpontosítani. A másik vád a beruházási struktúrákat érte, mert az igen jelentős fogyasztási cikk importon kívül szinte elhanyagolhatóak voltak a kuvaiti belső beruházások. így aztán a kuvaiti szabad tőke döntő hányada európai és egyéb külföldi vállalkozásokba lett befektetve, aminek most hasznára igen, de lényegére nem számíthat a küszöbön álló kuvaiti rekonstrukció. Mindehhez tegyük hozzá a szövetségesek (és az ENSZ) „toleranciáját“, mely valamiféle háborús jóvátételi moratóriumot (?) ígér Iraknak, amennyiben Szaddam Huszein rezsimje megdőlne. Igaz, ez is inkább csak elvi jelentőségű, mert... Irak is fizetésképtelen. A kuvaiti rekonstrukciónak azonban nincs alternatívája, és ehhez csak olajára és külföldi beruházásai jövedelmére számíthat. Ez mai felfogásban nem több mint 100 milliárd dollár, viszont csak az olajkutak helyreállítása felemészthet 50 milliárdot. Legalább 5 milliárd szükséges az olajmezők tüzeinek az eloltására, 10 milliárd a finomítók újjáépítésére. A legnagyobb teher mégis az a 40 milliárd, amit a kiesett olajbevételek pótlására kell szánnia (a mai napig működő külföldi viszonylatok kielégítésére), és akkor még szóba sem jöttek az ország infrastruktúrájának és egyéb károknak a helyreállítási költségei- EGYÉVES A VÁRADI VATRA 1991. március elsején ünnepelte egyéves születésnapját a nagyváradi Vatra Româneasca szervezet. A Viorel Faur vezette gyűlésen kolozsvári, marosvásárhelyi vendégek is jelen voltak. Először is tisztázták, hogy minden rosszhiszemű híresztelés ellenére a Vatra csak egy kulturális szervezet, nem pedig politikai párt. Bizonyos bomlasztó tendenciák elleni védőfalul alakult, célja a román nemzet jogainak védelme, a nemzeti hagyományok megőrzése. Hazafias, kulturális tevékenységet folytat, és nem fasiszta, nacionalista mozgalom. Ezek után Sorin Maier kolozsvári professzor szólalt fel, aki kifogásolta a fiatalok hazafias nevelésének hiányát. Mintegy mellékesen megemlítette, a Vatra egyik fő feladata a magyar nemzetiség diverzionista tevékenységének ellensúlyozása. A Vatra nem bujtogat, az egyensúlyt akarja fenntartani, a nemzetiségek közötti megbékélést szolgálja, sőt még abban is benne van, hogy a nemzetiségi jogokat biztosítsa ... egy bizonyos határig. Senki sem hibáztatja a — bizonyos határon túli, revizionista körök által félreinformált — magyarokat; megfelelő felvilágosító tevékenységgel rá lehetne őket ébreszteni tévelygéseikre. Az meg éppenséggel érthetetlen, miért harcolnak még egyesek magyar egyetemekért, mikor tudni való, hogy Kolozsvárt létezik magyar nyelvű fizika, kémia, biológia s még sok más szak; minek ezek után még külön egyetem? A gyűlés végén javaslatok hangzottak el, mint pl. kényszeríteni az RMDSZ-t egy templom építésére Marosvásárhelyen, a márciusi eseményekkor meggyilkolt románok emlékére; az RMDSZ tájékoztassa a jóhiszemű embereket; Marosvásárhelyen románok, s nem magyarok estek áldozatul; indítsanak eljárást azon magyarok ellen, akik hibásak a székelyföldi románok elüldözésében stb. A gyűlést egy igencsak érzelmes átokkal fejezte be az egyik lánglelkű hazafi. Idézem: „Átkozott legyen az a Magyarországon égő fáklya, melynek bűzös füstje Tőkést Váradra irányította.( <K K.) Victor lánca A VATRA ROMÄNEASCÄ IGAZI ARCA (i.) Meggyőződésem, hogy elérkezett az idő, amikor nyílt szókimondással elemzés alá kell venni ezt a szervezetet, amely parlamenti pártjával együtt immár központi szerepet játszik az ország politikai életében. Valójában immár egyetlen fontos döntés sem születhet a Vatra Romäneasca (V.R.) és a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) tudta és beleegyezése nélkül. SOKFEJŰ ÉS SOKLELKŰ MESEBELI LÉNY Nagyon nehezen megválaszolható kérdés, hogy mi is hát tulajdonképpen a Vatra Româneasca, mert nem egyszerű (kulturális vagy más jellegű) szervezet, hanem egy rendkívül bonyolult és összetett politikai, társadalmi, kulturális és pszichológiai jelenség. Akár egy sokfejű és soklelkű mesebeli lény, amelynek cselekvéseit több szándék és több akarat vezérli. Már a Vatrával kapcsolatos legelső tapasztalatom is nagyon konfúz volt és kételyeim — amelyek a továbbiakban csak erősödtek — már az első találkozáskor megszülettek. 1990. január közepe táján a helyi rendőrség egyik fontos személyisége keresett fel (akit sok éve ismerek és becsülök). Két dokumentumot nyújtott át: a frissen megalakult Vatra Romaneascu statútumának egy példányát és az alapító tagok által Ion Iliescuhoz intézett levél másolatát. Egyúttal felkért, hogy patronáljam a Vatra Máramaros megyei tagozatának létrehozását és vállaljam el annak elnöki tisztét. Az ajánlat valószínűleg annak a tekintélynek szólt, amit íróként és a román nyelv kutatójaként szereztem, de közrejátszhatott benne az is, hogy tagja voltam a Front megyei tanácsának és vezetője az új megyei lapnak. Az ajánlat egyidejűleg volt hízelgő és nyugtalanító. Hogy miért volt hízelgő, azt könnyű megérteni. Nyugtalanságom és értetlenségem a felkérés körülményeiből származott. „Miért a rendőrség?“ — kérdeztem magamban. Ismétlem, tiszteltem azt az embert és még néhány más személyt is az általa képviselt intézményből. Innen azonban odáig, hogy a rendőrség patronáljon egy kulturális szervezetet, óriási a távolság. Számomra legalábbis áthidalhatatlanul nagy. KULTURÁLIS VAGY POLITIKAI CÉLKITŰZÉSEK? A statútumban a Vatra Româneasca politikamentes kulturális szervezetként határozta meg magát, amely a kommunista rezsim által tönkretett román falu helyreállítását, az ősi hagyományok és szokások újraélesztését, a keresztényi erkölcsnek és a paraszti jóérzésnek mint alapvető nemzeti értékeknek a felelevenítését tűzte ki célul. A továbbiakban a coala Ardeleana és az Astra örökösének nevezi magát, aki harcolni fog a román állam területi épségének megőrzéséért és a román kontinuitás bizonyításáért. Vannak a statútumnak más pontjai is, de a lényeg ez. Az okmányt végigolvasva kínos és kínzó tanácstalanság vett erőt rajtam. Ugyanis mint a Nyugati-Havasokban született, az említett mozgalmak legjobb hagyományain nevelkedett értelmiségire, aki ráadásul egy emberéleten keresztül a román nyelv történetét kutatta, lelkesítően hatnak a benne foglalt valóban kulturális célkitűzések. De mihez kezdhetnék ért és egy kulturális egyesület az ország területi integritásával? Ez kifejezetten politikai, illetve katona-doktrínai kérdés, nem pedig művelődési. Mégis központi helyet foglal el egy kulturális szervezet célrendszerében! (Folytatjuk) BN 1991. III. 6. JÖN E A PÁPA NAGYVÁRADRA? (Folytatás a a 1. Oldalról) bell érdemei elismeréséül — feladatom átadni a Szentatya megtiszteltetését. — Milyen tapasztalatokat szerzett a jelenlegi romániai egyházpolitikai életről? — A politikai helyzet gyökeresen megváltozott Romániában is, hasonlóan a többi közép-európai országhoz. Nagyobb a demokratizálódás lehetősége, állampolgári, kulturális és vallási téren egyaránt. A katolikus egyháznak is bővültek a lehetőségei a fejlődésre, a szerveződésre, a jövő megtervezésére. Foglalkozunk a parókiák, egyházmegyék átszervezésével, a vallásos neveléssel, a szerzetesrendek visszaállításával, az ifjúság nevelésével, a keresztény családdal. Romániában az egyház az eddiginél nagyobb szerepet óhajt vállalni a társadalomnevelési, egészségügyi és szociális gondozási tevékenységben. — Mi a véleménye a romániai demokratizálódási folyamatról? — A Vatikán figyelemmel kíséri a világ országait, de most különösen a romániai helyzetet. Reméljük, hogy a demokrácia kiteljesítésével tiszteletben tartják majd a lelkiismeret szabadságot, a vallásszabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát. — Milyen erőfeszítéseket tesz a Vatikán az egyházvagyon visszaszerzéséért? — A világ több más országához hasonlóan, Romániában is, az egyház majdnem teljes vagyonát elvette a pártállam. Most természetesen mindent elkövetünk, hogy visszakapjuk az anyagi javak tulajdonjogait. E javak elengedhetetlenül szükségesek a vallásgyakorlathoz, a karitatív, szociális tevékenységek folytatásához. Mindez a helyi adottságok összefüggésében valósul meg, a helyi hierarchia feladata lépéseket tenni ez irányban. — Excellencies uram, ismeri-e ön a pápa romániai látogatásának programját? Lehetséges-e, hogy a Szentatya Váradra is ellátogat? — Ez a kérdés még kissé korai, mert a Szentatya kapott ugyan meghívást a román illetékesek részéről, de időbe telik ezt megszervezni. Ennek igen sok vetülete van, egyrészt a lelki felkészülés, másrészt a látogatás megszervezése vonatkozásában. Remélem, hogy ha a Szentatya Romániába jön, meglátogatja a nagyváradi egyházmegyét is. — Köszönöm az interjút, és visszavárjuk Váradra, excellenciás úr. Lejegyezte: MARIÁN ANTAL AZ ORSZÁGHATÁR NEM AKADÁLY (Folytatás az 1. oldalról) egy összekötő láncszem: a köztársasági megbízott, őt az elnök nevezi ki a miniszterelnök javaslata alapján, és feladata a törvényesség ellenőrzése is. Ha nálunk ilyesmi történne, azt hiszem, a parlament felrobbanna! Mert nálunk a törvényhozó hatalom ellenőrzése alatt akarja tartani a végrehajtó hatalmat. Ez a különbség lehet, hogy abból fakad, hogy odaát nem volt olyan erős a diktatúra, hiszen köztudott, hogy Kádár Ceausescuhoz képest kezes bárány volt! Egy másik, számomra érthetetlen dolog: hogyan lehetséges az, hogy Magyarországon a polgármesteri hivatal nem rendelkezik újonnan épített állami lakásokkal. A sok jó dolog mellett ez egy elhanyagolt kérdés. Tetszett, hogy a polgármester felhívta a figyelmünket; vigyázzunk, nehogy mi is ugyanebbe a hibába essünk! Remélem, hogy nálunk erre sohasem kerül sor. A lakásgondok megoldását én a polgármesteri hivatalok elsődleges feladatának tartom. Nálunk a kormány pénzalapot is biztosít (még) állami lakások építésére. Debrecenben vendéglátóinkkal folytatott tárgyalásaink során eldönthettük, hogy mit nem szabad úgy tennünk, mint ők, de nagyon sokat tanulhattunk tőlük. Főleg azt, ahogyan az önkormányzat pénzalapját biztosítják. A debreceni polgármesteri hivatal például az üzlethelyiségek bérleti díjából évente egymilliárd forint nyereségre tesz szert. Mi pedig .. hadakozunk a kereskedelmi igazgatókkal! —• Ön meghívta hozzánk Hajdú-Bihar megye vezetőségét ... — Igen, elsősorban őket, de a kárpátaljai vezetőséget is, akikkel a véletlen hozott össze bennünket Debrecenben. Igaz, hogy velük kicsit problémásabb lesz a kereskedelmi együttműködés, de ha sikerülne, a SZU-ból jelentős alapanyag-behozatalra számíthatnánk. — Milyennek látja a román—magyar kapcsolatok jövőjét? — Reméljük, hogy sok ilyen találkozó lesz, s ezek konkrét eredményekhez vezetnek. A gazdasági együttműködéssel, a kereskedelmi cserével mindenki nyerhet! Társadalmi gondokat oldhatunk meg, hozzájárulhatunk az életszínvonal növeléséhez, s ezzel enyhítenénk a még létező feszültségeket. Mert ha az emberek tapasztalják, hogy ha egymáson segítenek, mindenkinek jobb lesz, össze is fognak barátkozni. S akkor a jelenlegi légkör, a bizalmatlanság ... — mert miért ne legyünk őszinték önmagunkkal szemben —, amely még fellelhető a román—magyar kapcsolatokban, enyhülni fog. Mert az emberek többségének semmi baja nincs a másik nemzettel. Még annak ellenére sem, hogy egyes forrófejűek, jobb dolguk híján, megtalálják a módját, hogy feszültségeket keltsenek. Lejegyezte: BOGDÁN ILDIKÓ