Bihari Napló, 1991. március (2. évfolyam, 49-75. szám)
1991-03-06 / 53. szám
Jgy II. ÉVFOLYAM 53. szám Nagyvárad 1991. március 6. szerda 8 oldal, 5 lej k__________________ ASURRANÓ mém Idő: hétfő, hajnal. Helyszín: távolsági autóbuszállomás. A bejáratnál feltört útburkolaton egykedvűen zötykölődő buszok. A reggeli kábultságban vánszorgó ingázókat egy zsákba varrt kutya fogadja. A feje már kinn van a kivágott lyukon. Szomorú bizalmatlansággal figyeli az előtte elhaladókat. Két férfi megáll előtte. Tanakodnak, kiszabadítsák-e. Aztán belerúgnak és otthagyják. Kivilágítatlan, jelzés nélküli buszok surrannak a homályban. Elszórt embercsoportok várakoznak. Néha egy-egy csoport meglódul és faggatja az állomásozó busz sofőrjét. A forgalomirányító nem tud semmi biztosat, de biztosít: lesz busz. Csak még nincs gázolaj, nincs sofőr ... így busz sincs. Egyelőre. Akinek nem tetszik, az várhat a főnökre, vagy elmehet tüntetni. A szállítási vállalat az úr, az utazóközönség megköszönheti, ha kiszolgálják. A buszok a változatosság kedvéért minden nap máshonnan indulnak, néha hamarább, néha később. A menetrend nem mérvadó. Mindenki fejvesztve keresi buszát. Ha lemarad, hát lemarad. Hangszóró van ugyan, de a kutya se használja (K. L.) M0I.NAPI LAPSZÁMUNKBAN: ÚJÍTANI AKARNAK A DOMBVIDÉKEN IS . Nem ülünk ölbe tett kezekkel, hisz minden nap fontos. • A Mezőgazdasági Gépállomás? Kereskedelmi társasággá alakul. • Nemrég települtem ide, természetesen nincs itt földem. Még sok a kérdőjel, hiányzik a törvény értelmezésének a kidolgozása. Mi nem vártuk meg a földtörvény megjelenését. megsértették az államfőt A SAJTÓIRODA NEM CÁFOL Felháborodott közleményt hozott nyilvánosságra hétfőn az ország elnökének sajtóirodája. Egyáltalán nem meglepő, hogy a tiltakozás ismét egy ellenzéki újság számlájára kerül, mert súlyos vádakat hozott fel Ion Iliescu ellen. Megnéztük az ominózus cikket (Románia libera, március 1.), ahol többek között az alábbiakat olvastuk: „Kire szavaztunk május 20- án? A securitate bűntársaira, közönséges, mosolygó arcú bábukra? A rákos daganatot, amit decemberben kiirthattak volna, éppen ellenkezőleg, háromszínű kötéssel takargatták. Tekintetbe véve az 1989. december 17. és 22., de főleg december 22. és 28. között elkövetett embertelen bűntények leplezésére fordított erőfeszítéseket, törvényesnek te k O. (Folytatása a 2. oldalon) Jobb későn, mint soha filMtmiTIK A BÁTOR MUNKÁSOKAT Régóta esedékes döntést hozott a Legfelsőbb Törvényszék: rehabilitálta az 1987. november 15-i diktatúraellenes akcióban részt vevő hatvanegy brassói munkást. A kérdés először akkor került napirendre, amikor tavaly, ünnepi külsőségek között emlékeztek meg a Ceausescu-féle rendszerrel bátran szembeforduló dolgozók lázadásáról. A következő lépést a főügyész tette: a jogszabály egyedül neki ad lehetőséget a végleges törvényszéki döntés megkérdőjelezésére. A törvényességi óvás beterjesztése nyomán ültek össze a Legfelsőbb Törvényszék bírái, akiknek arra a kérdésre kellett választ adniuk, miszerint tényleg köztörvényes bűnözők-e a brassóiak, amint a kommunista bíróság annak idején megállapította? Természetesen az új ítélet nem lehetett kétséges. A törvényszék kimondta, hogy a munkások akciója nem közerkölcs és közrend ellen elkövetett bűncselekménynek, hanem a diktatúrát leleplező propagandának számít, és mint ilyen, nem ütközik jelenlegi jogrendünkkel. A március 4-i döntést a Legfelsőbb Törvényszék épülete előtt várakozó sokaság fogadta és ünnepelte meg, az esemény azonban alkalmat adott arra, hogy nemcsak a kommunizmust, hanem a jelenlegi vezetést elítélő jelszavak is elhangozzanak. A karhatalomnak nem kellett beavatkoznia, a tüntetés incidensek nélkül ért véget. JON K A PAPA Í NAGYVÁRADRA ? JOHN BUKOM SKY VATIKÁNI NUNCIUS VÁLASZOL KÉRDÉSEINKRE Szombat délelőtt John Bukovski vatikáni nuncius Dászkál István nyugalmazott Ordinarius urat pápai prelátussá nevezte ki. Felhasználva az alkalmat, megkérdeztem Öméltóságától, milyen érzéssel jött újra városunkba? — Eddig is mindig szívesen jöttem, de most fokozott örömmel teszem ezt, mert elf. Dászkál István barátomnak. — múlt Folytatása a 2. oldalpip*' NEMZETKÖZI ÉLET HOVA LETTEK A MILLIÁRDOK? Csak legyintettek a vádakra Mint a Közel-Keleten sok minden más, az Öböl-háború befejeztével Kuvait helyzete is átértékelődik. A valóban dúsgazdag miniállam irigylésre méltó stabilitása a jelek szerint kételyek martalékává válik, ugyanis ami jól működött egy lépésről lépésre felépített viszonylatban, az nem biztos, hogy megfelel egy olyan kényszerhelyzetben is, mint amilyen elé az Öböl-háború állította az országot. S mint ahogy — szokás szerint — a társadalmi feszültségeket a gazdasági nehézségek hozzák a leg- LEGMANN RONALD (Folytatása a 2. oldalon) „ÁTÉRTÉKELT" FEGYVEREK? Furcsa húrokat pendített meg a minap Vagyim Zaglagyin, a szovjet külügyi bizottság tagja: nézete szerint az Öböl-háború bebizonyította, hogy a hagyományos fegyverekről eddig érvényben lévő elképzelések igencsak felborultak, besorolásuk, értékelésük, hatékonyság-prognózisuk jóval eltér az Öböl-háborúban tapasztalt valós helyzettől. Konkrétan nem tért ki egy fegyvernemre vagy típusra sem, de nem nehéz kitalálni, hogy elsősorban a páncélosokra, és nem utolsósorban a csúfosan levizsgázott légvédelmi fegyverekre gondolt. Az eszmefuttatás nem bírna különösebb jelentőséggel, ha nem állna küszöbön a már egyszer elhalasztott, a hagyományos fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai, egyezmény aláírása. A START néven emlegetett leszerelési dokumentum fő tétele (legalábbis szovjet oldaról) az a roppant harckocsi-potenciál, amivel a Szovjetunió rendelkezik, és ami NATO-felfogásban igen komoly tényezője lehet egy esetleges európai szárazföldi összecsapásnak. Nem kizárt, hogy az Öbölben tapasztaltak után, a szovjetek revízió alá vonják ezt a nézetet, és új tárgyalási alapokat fognak javasolni — fegyverzetfelértékelési téren — az amerikai félnek. Ha ez bekövetkezik, akkor várhatóan a közeljövőben nemigen üdvözölhetjük a START-egyezmény ratifikálását. Feltevődik még a kérdés: ha így állnak a dolgok, akkor mire volt jó tankok ezreit az Urálon túlra „csempészni“? — ott ugyanis már nem számítanak bele a START-egyezmény tételeibe. AZ ORSZÁGHATÁR NEM AKADÁLY A MEGYÉK KÖZÖTTI GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS LEHET A JÖVŐ Amint már tegnapi lapszámunkban beszámoltunk róla, múlt héten megyénk öttagú küldöttsége látogatást tett a szomszédos Hajdú-Bihar megyében. A kétnapos magyarországi út során Blaga Vasile prefektus arcát fürkészve észrevettem, hogy örömmel töltötte el a vendéglátók elismerése, amint kicsit irigykedve nyugtázták, hogy mi a földtörvénnyel megelőztük őket, hogy ha nem is kellő mértékben, de állami lakások építésével még lehetőség nyílik a társadalmi gondok orvoslására. De elkomorodott az arca, amikor az üzletek túlzsúfolt polcait, és a bő választékot látta, vagy amikor a privatizálás előrehaladott állapotáról tájékoztatták. S mialatt Debrecen város tisztaságát figyelte, alig hallhatóan megjegyezte: „Hm, néhány éve még ilyen tiszta város volt Nagyvárad is ...“ Hazatérésünk után néhány perccel készült az alábbi interjú: — Prefektus úr. Ön tavaly is ott volt az Európa-napon. Most járt másodszor Magyarországon? — Nem. Negyedszer, de ez volt a leghosszabb látogatásom. Legelőször ’83 május elsején jártam Debrecenben. Emlékszem, mennyire meglepődtem a sok szovjet zászló láttán... A mostani zsúfolt, nagyon jól megszervezett látogatás volt. Sajnálom, hogy nem tudtuk magunkkal vinni a Cri^ana és a Bihari Napló egy-egy munkatársát, hogy velünk együtt lássák Magyarország jelenét, és betekintést nyerhessenek közigazgatásába. Mert mi is elsősorban ezért fogadtuk el szomszédaink meghívását, és azért is, hogy elősegítsük a két megye gazdasági együttműködését. Elmondhatom, hogy a kezdet nagyon sokat ígér. Ha sikerül megoldani a tejszállítás körüli bonyodalmakat, napi egymillió forintos cserét fogunk lebonyolítani a szomszédos megyével. át? — Szívesen látott vendégek voltunk Magyarországon. Vendéglátóink barátságát már a határnál tapasztalhattuk. Otttartózkodásunk alatt egyetlenegyszer sem esett szó a politikáról. Egyszerűen nem volt időnk árpolitikai filozofálgatásokra! — Milyen tapasztalatokkal tért haza? — Sokat mesélhetnék ... A közigazgatásban nagyon nagy különbségek vannak. Meglepő, hogy náluk a megye és a kormány között létezik még (Folytatása a 2. oldalon) — Hogyan érezte magát oda