Bihari Napló, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-01 / 230. szám
POLITIKA NAPRÓL NAPRA VÉGET ÉRT A BÁNYÁSZHADJÁRAT Bár a bányászok nagy része már a péntek esti órákban elhagyta Bukarestet, néhány százan mégis az Egyetem téri tüntetőkhöz csatlakoztak. Az éjjeli órákban a tüntetők barikádokat emeltek, sáncokat ástak. Heves összecsapások zajlottak le az elégedetlenkedők és a rohamrendőrök között. A rendfenntartó erők hajnali öt órakor támadást intéztek a barikádok mögött állók ellen, az Egyetem teret mintegy húsz perc alatt kiürítették. A bányászokat bekerítették, majd néhány autóbusszal a baneasai állomásra szállították. Az utolsó bányászszerelvény szombaton 8 óra 50 perckor gördült ki a baneasai állomásról. Ezzel az epizóddal véget ért a legvéresebb bukaresti bányászmegmozdulás. A szombat délelőtti órákban Iliescu fogadta a parlamenti pártok képviselőit. Háromféle javaslat hangzott el az új kormány megalakítása érdekében: a nemzeti nyitás kormánya (a parlamenti pártok részvételével) Petre Roman vezetésével (NMF-javaslat), politikusokból álló kormány párton kívüli miniszterelnökkel (az NLP részéről) és szakemberekből álló átmeneti kormány, technokrata miniszterelnökkel (KDNP-javaslat). Szombat délután az Egyetem téren több ezer bukaresti tüntető gyűlt össze. A tüntetést, amelyről csupán a külföldi hírforrások számoltak be, a rohamrendőrök több mint egyórás véres „ütközet“ után szétverték. Hétfőn a parlament két házának együttes ülésén a bányászok bukaresti hadjáratának „eredményeit“ értékelték ki. A bevezetőben Doru Viorel Ursu belügyminiszter terjesztett be egy kevéssé meggyőző tájékoztatót. A belügyminiszter beszédét Nicolae Spiroiu hadügyminiszter és Virgil Magureanu SRI-vezérigazgató felszólalása követte. A képviselők és a szenátorok interpellációit az indulatok jellemezték. Este Gelu Voican Voiculescu (NMF-szenátor) megnevezte az augusztusra tervezett államcsíny, és a múltheti bányászmegmozdulás irányítóit: a Románia Maré Pártot és a Szocialista Munkapártot. (králik) „Rendet csináltunk. Most már mehetünk bányászni." (KÁLLAI LÁSZLÓ felvétele) PETRE ROMAN MEGMAGYARÁZTA Egészen pontosan a még hivatalában maradt kormányfő visszaverte a vádakat és ellentámadásokat indított. A Televízió munkatársainak adott válaszaiból ugyanis kiderült, hogy a kormány lemondott, de az égadta világon semmiben sem érzi magát hibásnak. „Mondja meg nekem valaki — pattogott Petre Roman —, hogy a tavaly nyáron meghirdetett és a parlament által szinte egyhangúlag elfogadott kormányprogramból mit nem teljesítettünk?" Aztán ő maga adott választ: a lej konvertibilitásának beteljesítésén kívül (amire már kész munkatervük volt) minden pontban teljesítették vállalásaikat. Miért kellett akkor lemondani? Erre a kérdésre nem kaptunk világos feleletet: a kormányfő csak célozgatott arra, hogy a bányászakcióról kiszivárgott információk nagymértékben befolyásolták döntését. Továbbá éles vádak hangzottak el a sajtó és a Televízió tevékenységével kapcsolatban, mivel az újságírók azon túl, hogy nem magyarázzák meg a kormány döntéseit a lakosságnak, állandóan támadják a vezetést és így születhetnek a bányászokéhoz hasonló szélsőséges akciók. Igen kedvezőtlen Petre Roman véleménye a szenátus elnökéről, Alexandru Birlodeanuról is. Az idős politikus nem tud elszakadni a kommunista gazdaságpolitika sémáitól — hangzott az ítélet. Petre Roman szerint a napnál is világosabb, hogy a bányászokat egy szélsőbaloldali államcsínykísérlet eszközeivé alacsonyították le. Ami pedig a jövőt illeti: villámgyorsan be kell fejezni az alkotmányt, új választásokat kell kiírni, hogy megmentsük a velünk szemben most újra bizalmatlan Nyugat előtt demokráciánk képét. Addig egy ideiglenes kormány szükségeltetik, de ő (mármint Petre Roman) egy ilyen gyenge tömegbázisú szervben nem hajlandó részt venni. Egyébként optimista alkat jelentette be, vagyis a választásokon nagy Frontgyőzelemre számít és (bár ezt nem mondta ki szó szerint) előfordulhat, hogy lesz még Petre Roman miniszterelnök Romániában! N. O. z érdektelenség és meg nem értés miatt jobblétre szenderült Létünk egyik szerkesztőjeként a lap 1990. december 18-i számában beszámoltam az RMDSZ szőlőskörzetének frissen vásárolt székházáról, a tervekről, melyeket az elnök, Barabás Imre ismertetett a liszt Ferenc utcai épület jövőjével, a körzet fellendítésének programjával kapcsolatban. Amikor most elmentem a tisztújító közgyűlésre, azt hiszem, érthető volt a várakozásom, vajon mit sikerült megvalósítani a közel egy évvel ezelőtti felajánlásokból, a perspektívát ígérő célkitűzésekből? Milyen mértékben erősödött, izmosodott a szőlősi körzet, hogyan szolgálja a székház a szervezeti élet összefogását, színesítését, gazdagítását? Amikor az ember belép az épületbe, bizony meg kell mondanom, a benyomások eléggé lehangolóak. Látszik, nagyon készültek az összejövetelre, takarítottak, csinosítottak, ám mindez igyekezet sem tudja elfedni az alapvető hiányokat: a kisebb helyiségek kihasználatlanok, nincs elfogadható bútorzat, nincs a klubtevékenységhez fölszerelés... De még jobban szemet szúr, hogy a múlt évben tervbe vett csatornázás, távfűtés, sőt, a vízvezeték bevezetése ma is csak vágyálom, s újra szerepelhet majd, mint megvalósítandó beruházás, a most megválasztott új vezetőség programjában. Minderről részletesen szólt az elnök által előterjesztett beszámoló, valamint a meglepően kis létszámban megjelent tagság is. Az, hogy az RMDSZ-t, úgy is mint országos, úgy is mint megyei szervezetet egyfajta bizalmi válság rázta meg az utóbbi időben, köztudott. A megyei vezetőség megjelent képviselői kifejtették: ennek oka felfogásbeli különbségekben rejlik, hogy ti. előbb gazdaságilag erősítsük meg a szervezetet, hogy hatékonyabb érdekvédelmet tudjunk kifejteni; mások szerint az ideológiai, politikai munkára fektessük a hangsúlyt, s ez esetben könnyebb lesz megvalósítani az anyagi föllendülést. Mindkét irányzatnak megvan a maga igazsága, de vajon nem lehetne a kettőt összekapcsolva mind a két fronton párhumamosan tevékenykedni, hogy közelebb hozzuk a napi gondok megoldását? Ami a közgyűlés érdemi részét illeti, elmondhatjuk, jószándékú, tenni akaró, a problémákat kritikusan szemlélő emberek szenvedélyes vitáját hozta. Felvetődtek itt a magyarságot érintő megkülönböztető beiskolázási intézkedések csakúgy, mint a tagsági díjak beszedésének, a tagokkal való kapcsolattartásnak kényes ügye, vagy a közelgő helyhatósági választásokon való részvétel stratégiája stb. Bár a hozzászólók egy része kissé vehemensen, a vita hevében sarkítottan fogalmazott, a szándék világos és egyértelmű volt: ne várjuk, hogy feladatainkat más végezze el helyettünk, ne várjunk invitációra, sem arra, hogy helyettünk gondolkodjanak. Tény, hogy a passzivitás egyenlő a szervezet halálával! Végezetül megválasztották az új tisztségviselőket, küldötteket, akiknek személye, reméljük, garancia a szőlősi körzet RMDSZ tevékenységének új életre keltésére. FEKETE ATTILA A vita hevében KATONAI KONVOJJAL A BÉKE ELLEN A legutóbbi és egyben legígéretesebb tűzszüneti megállapodás ellenére tovább folyik a horvátországi háború. Noha kiterjedése és intenzitása valamelyest csökkent, Vukováron, Eszéken és Észak-Dalmáciában újabb összecsapások voltak. A Belgrádi Katonai Parancsnokság szerint újból a horvátok sértették meg Szibenik és Zadar kikötővárosok környékén a fegyverszünetet. Belgrádból viszont kétszáz katonai járműből álló, sok páncélozott csapatszállítóval és nehéz harckocsival tarkított konvoj indult meg hétfőn Horvátország felé. Természetesen ez is szögesen ellentmond annak a megegyezésnek, miszerint a szövetségi csapatok visszavonulnak laktanyáikba. A saját szakállára háborúzó néphadsereghez hasonlóan a szerb politikusok sem szorgalmazzák a békét. Branko Kosztics, az államelnökség alelnöke kijelentette, hogy először össze kell törni a horvát erőket, és csak azután lehet tárgyalásokba kezdeni. Pattanásig feszült a helyzet Bosznia-Hercegovinában is, ahol a Banja Luka-i körzeti parancsnok a húsz és hatvan év közötti férfiak általános mozgósítását rendelte el. A napokban csapatösszevonásokra került sor Macedóniában is, ahol furcsamód bolgár támadásoktól tartanak. Úgy néz ki, hogy a Belgrád és Szófia közötti nézeteltérést a két fél katonai diplomáciája megoldja. (w. i.) KOREA ATOMERNYŐI Szöuli újságírók értesülése szerint egy hónap leforgása alatt immár másodszor volt kormányellenes tüntetés a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. Augusztus végén állítólag négyezren tüntettek a kínai határ közelében, a múlt hét végén viszont ugyanabban a helységben sokkal többen gyűltek össze Kim Ir Szen elleni haragjuk kifejezésére. A szocialista köztársaságot negyvenhárom éve vezető és a néhai Ceausescu „szűk baráti köréhez" tartozó elnök diktátori emelvénye a jelek szerint kezd meginogni. A Nemzetközi Atomenergiaügyi Bizottság nyomására viszont Kim Ir Szen is kénytelen volt beleegyezni abba, hogy országa atomlétesítményeit nyugati szakértő csoport ellenőrizze; mindezt azzal a feltétellel, hogy az Egyesült Államok vonja ki nukleáris fegyvereit Dél-Koreából. Ro Te Vu szöuli elnök gyorsan reagált erre a hírre és kijelentette, hogy országa akkor is az amerikai „atomernyő" védelmében marad, ha az Államok kivonja innen taktikai atomfegyvereit. Dél-Korea vezetője ezt azzal indokolta, hogy az északi szomszéd nukleáris létesítményei nem kizárólagosan békés célúak, hanem atomfegyver gyártását is célozzák. Mi történik viszont akkor, ha a félsziget feletti két atomernyő fedni fogja egymást? Nem lenne egyszerűbb mindkettőt felszámolni? ÜNNEPÉLYES ÉVNYITÓ AZ EGYETEMEN! Hétfőn 10 órakor a színházban dr. Teodor Maghiar, a Nagyváradi Egyetem rektora megnyitotta a tanévet. Az elnökségben a város közismert elöljáróin kívül jelen volt Orosz István, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem prorektora és dr. Joe Chiles egyetemi tanár, az Amerikai Egyesült Államokból. Beszédében a rektor méltatta azt a tényt, hogy Nagyváradot most már egyetemi városként tartják nyilván, s ezt megyénk legnagyobb megvalósításának minősítette. Az idén két új fakultással — orvostudományi és teológia — bővült az intézmény, ahol 132 tanár ad elő 1500 hallgatónak. Reméli, hogy alaptalanok azok a szkeptikus vélemények, melyek szerint a tanári kar nem tud eleget tenni a magas szintű követelményeknek, és a korszerűsödő, fejlődő egyetem eléri a megkívánt szintet. A továbbiakban dr. Vasile Coman ortodox püspök Isten áldásával eredményes tanulmányi évet kívánt, majd Filip Petru polgármester kiemelte a tehetség, a rátermettség szükségességét, mert a jövőben a diploma önmagában nem lesz elegendő, az ember képessége a fontos. Orosz István debreceni prorektor rámutatott, hogy az egyetemek kapcsolata a tudományok kapcsolatát kell, hogy jelentse a két ország között. Dr. Joe Chiles a nagyváradi egyetemen fog tanítani, és szeretné mihamarabb elsajátítani a román nyelvet, hogy közvetlen emberi kapcsolatokat építhessen ki. Az ünnepség az egyetem udvarán folytatódott, majd ökumenikus istentisztelettel zárult. (Kép és szöveg: MARIÁN ANTAL)