Bihari Napló, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-01 / 230. szám

POLITIKA NAPRÓL NAPRA VÉGET ÉRT A BÁNYÁSZHADJÁRAT Bár a bányászok nagy része már a péntek esti órákban el­hagyta Bukarestet, néhány szá­zan mégis az Egyetem téri tüntetőkhöz csatlakoztak. Az éjjeli órákban a tüntetők ba­rikádokat emeltek, sáncokat ástak. Heves összecsapások zajlottak le az elégedetlenke­dők és a rohamrendőrök kö­zött. A rendfenntartó erők hajnali öt órakor támadást intéztek a barikádok mögött állók ellen, az Egyetem teret mintegy húsz perc alatt kiürí­tették. A bányászokat bekerí­tették, majd néhány autóbus­­­szal a baneasai állomásra szál­lították. Az utolsó bányász­szerelvény szombaton 8 óra 50 perckor gördült ki a ba­neasai állomásról. Ezzel az e­­pizóddal véget ért a legvére­sebb bukaresti bányászmeg­­mozdulás. A szombat délelőtti órákban Iliescu fogadta a parla­menti pártok képviselőit. Há­romféle javaslat hangzott el az új kormány megalakítása ér­dekében: a nemzeti nyitás kor­mánya (a parlamenti pártok részvételével) Petre Roman ve­zetésével (NMF-javaslat), po­litikusokból álló kormány pár­ton kívüli miniszterelnökkel (az NLP részéről) és szakem­berekből álló átmeneti kor­mány, technokrata miniszter­­elnökkel (KDNP­-javaslat). Szombat délután az Egyetem téren több ezer bukaresti tün­tető gyűlt össze. A tüntetést, amelyről csupán a külföldi hírforrások számoltak be, a rohamrendőrök több mint egy­órás véres „ütközet“ után szét­verték. Hétfőn a parlament két há­zának együttes ülésén a bá­nyászok bukaresti hadjáratá­nak „eredményeit“ értékelték ki. A bevezetőben Doru Vio­rel Ursu belügyminiszter ter­jesztett be egy kevéssé meg­győző tájékoztatót. A belügy­miniszter beszédét Nicolae Spiroiu hadügyminiszter és Virgil Magureanu SRI-vezér­­igazgató felszólalása követ­te. A képviselők és a szenáto­rok interpellációit az indula­tok jellemezték. Este Gelu Voican Voicules­­cu (NMF-szenátor) megnevez­te az augusztusra tervezett ál­lamcsíny, és a múltheti bá­nyászmegmozdulás irányítóit: a Románia Maré Pártot és a Szocialista Munkapártot. (králik) „Rendet csináltunk. Most már mehetünk bányászni." (KÁLLAI LÁSZLÓ felvétele) PETRE ROMAN MEGMAGYARÁZTA Egészen pontosan a még hivatalában maradt kormányfő visszaverte a vádakat és ellentáma­dásokat indított. A Televízió munkatársainak adott válaszaiból ugyanis kiderült, hogy a kor­mány lemondott, de az égadta világon semmi­ben sem érzi magát hibásnak. „Mondja meg nekem valaki — pattogott Petre Roman —, hogy a tavaly nyáron meghirdetett és a parla­ment által szinte egyhangúlag elfogadott kor­mányprogramból mit nem teljesítettünk?" Az­tán ő maga adott választ: a lej konvertibilitá­sának beteljesítésén kívül (amire már kész munkatervük volt) minden pontban teljesítették vállalásaikat. Miért kellett akkor lemondani? Erre a kérdésre nem kaptunk világos feleletet: a kor­mányfő csak célozgatott arra, hogy a bányász­­akcióról kiszivárgott információk nagymérték­ben befolyásolták döntését. Továbbá éles vádak hangzottak el a sajtó és a Televízió tevékeny­ségével kapcsolatban, mivel az újságírók azon túl, hogy nem magyarázzák meg a kormány döntéseit a lakosságnak, állandóan támadják a vezetést és így születhetnek a bányászokéhoz hasonló szélsőséges akciók. Igen kedvezőtlen Petre Roman véleménye a szenátus elnökéről, Alexandru Birlodeanuról is. Az idős politikus nem tud elszakadni a kommunista gazdaságpo­litika sémáitól — hangzott az ítélet. Petre Roman szerint a napnál is világo­sabb, hogy a bányászokat egy szélsőbaloldali államcsínykísérlet eszközeivé alacsonyították le. Ami pedig a jövőt illeti: villámgyorsan be kell fejezni az alkotmányt, új választásokat kell ki­írni, hogy megmentsük a velünk szemben most újra bizalmatlan Nyugat előtt demokráciánk képét. Addig egy ideiglenes kormány szükségel­tetik, de ő (mármint Petre Roman) egy ilyen gyenge tömegbázisú szervben nem hajlandó részt venni. Egyébként optimista alkat­­ je­lentette be, vagyis a választásokon nagy Front­győzelemre számít és (bár ezt nem mondta ki szó szerint) előfordulhat, hogy lesz még Petre Roman miniszterelnök Romániában! N. O. z érdektelenség és meg nem értés miatt jobblétre szen­de­rült Létünk egyik szerkesz­tőjeként a lap 1990. december 18-i számában beszámoltam az RMDSZ szőlős­­körzetének fris­sen vásárolt székházáról, a tervekről, melyeket az elnök, Barabás Imre ismertetett a liszt Ferenc utcai épület jö­vőjével, a körzet fellendítésé­nek programjával kapcsolat­b­an. Amikor most elmentem a tisztújító közgyűlésre, azt hi­szem, érthető volt a várakozá­som, vajon mit sikerült meg­valósítani a közel egy évvel ezelőtti felajánlásokból, a perspektívát ígérő célkitűzések­ből? Milyen mértékben erősö­dött, izmosodott a szőlősi kör­zet, hogyan szolgálja a székház a szervezeti élet összefogását, színesítését, gazdagítását? A­­mikor az ember belép az é­­pületbe, bizony meg kell mon­danom, a benyomások eléggé lehangolóak. Látszik, nagyon készültek az összejövetelre, ta­karítottak, csinosítottak, ám mind­ez igyekezet sem tudja elfedni az alapvető hiányokat: a kisebb helyiségek kihaszná­latlanok, nincs elfogadható bú­torzat, nincs a klubtevékeny­séghez fölszerelés... De még jobban szemet szúr, hogy a múlt évben tervbe vett csa­tornázás, távfűtés, sőt, a víz­vezeték bevezetése­­ ma is csak vágyálom, s újra szere­pelhet majd, mint megvaló­sítandó beruházás, a most megválasztott új vezetőség programjában. Minderről részletesen szólt az elnök által előterjesztett be­számoló, valamint a meglepő­en kis létszámban megjelent tagság is. Az, hogy az RMDSZ-t, úgy is mint orszá­gos, úgy is mint megyei szer­vezetet egyfajta bizalmi válság rázta meg az utóbbi időben, köztudott. A megyei vezetőség megjelent képviselői kifejtet­ték: ennek oka felfogásbeli különbségekben rejlik, hogy ti. előbb gazdaságilag erősítsük meg a szervezetet, hogy haté­konyabb érdekvédelmet tud­junk kifejteni; mások szerint az ideológiai, politikai munká­ra fektessük a hangsúlyt, s ez esetben könnyebb lesz megva­lósítani az anyagi föllendülést. Mindkét irányzatnak meg­van a maga igazsága, de va­jon nem lehetne a kettőt ös­­­szekapcsolva mind a két fron­ton párhumamosan tevékeny­kedni, hogy közelebb hozzuk a napi gondok megoldását? Ami a közgyűlés érdemi ré­szét illeti, elmondhatjuk, jó­szándékú, tenni akaró, a prob­lémákat kritikusan szemlélő emberek szenvedélyes vitáját hozta. Felvetődtek itt a ma­gyarságot érintő megkülön­böztető beiskolázási intézke­dések csak­úgy, mint a tagsá­gi díjak beszedésének, a ta­gokkal való kapcsolattartás­nak kényes ügye, vagy a kö­zelgő helyhatósági választá­sokon való részvétel straté­giája stb. Bár a hozzászólók egy része kissé vehemensen, a vita hevében sarkítottan fo­galmazott, a szándék világos és egyértelmű volt: ne várjuk, hogy feladatainkat más végez­ze el helyettünk, ne várjunk invitációra, sem arra, hogy he­lyettünk gondolkodjanak. Tény, hogy a passzivitás egyenlő a szervezet halálával! Végezetül megválasztották az új tisztségviselőket, kül­dötteket, akiknek személye, reméljük, garancia a szőlősi körzet RMDSZ tevékenységé­nek új életre keltésére. FEKETE ATTILA A vita hevében KATONAI KONVOJJAL A BÉKE ELLEN A legutóbbi és egyben legígéretesebb tűzszüneti megállapodás ellenére tovább folyik a horvátországi háború. Noha kiterjedése és intenzitása valamelyest csökkent, Vukováron, Eszéken és Észak-Dalmáciában újabb összecsapások voltak. A Belgrádi Ka­tonai Parancsnokság szerint újból a horvátok sértették meg Szi­­benik és Zadar kikötővárosok környékén a fegyverszünetet. Belgrádból viszont kétszáz katonai járműből álló, sok páncélo­zott csapatszállítóval és nehéz harckocsival tarkított konvoj in­dult meg hétfőn Horvátország felé. Természetesen ez is szögesen ellentmond annak a megegyezésnek, miszerint a szövetségi csa­patok visszavonulnak laktanyáikba. A saját szakállára háborúzó néphadsereghez hasonlóan a szerb politikusok sem szorgalmazzák a békét. Branko Kosztics, az államelnökség alelnöke kijelentette, hogy először össze kell törni a horvát erőket, és csak azután lehet tárgyalásokba kez­deni. Pattanásig feszült a helyzet Bosznia-Hercegovinában is, a­­hol a Banja Luka-i körzeti parancsnok a húsz és hatvan év kö­zötti férfiak általános mozgósítását rendelte el. A napokban csa­patösszevonásokra került sor Macedóniában is, ahol furcsamód bolgár támadásoktól tartanak. Úgy néz ki, hogy a Belgrád és Szófia közötti nézeteltérést a két fél katonai diplomáciája meg­oldja. (w. i.) KOREA ATOMERNYŐI Szöuli újságírók értesülése sze­rint egy hónap leforgása alatt immár másodszor volt kor­mányellenes tüntetés a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságban. Augusztus végén állító­lag négyezren tüntettek a kí­nai határ közelében, a múlt hét végén viszont ugyanabban a helységben sokkal többen gyűltek össze Kim Ir Szen el­leni haragjuk kifejezésére. A szocialista köztársaságot negy­venhárom éve vezető és a né­hai Ceausescu „szűk baráti kö­réhez" tartozó elnök diktátori emelvénye a jelek szerint kezd meginogni. A Nemzetközi Atomenergia­ügyi Bizottság nyomására vi­szont Kim Ir Szen is kénytelen volt beleegyezni abba, hogy országa atom­létesítményeit nyugati szakértő­ csoport ellen­őrizze; mindezt azzal a feltétel­lel, hogy az Egyesült Államok vonja ki nukleáris fegyvereit Dél-Koreából. Ro Te Vu szöuli elnök gyorsan reagált erre a hírre és kijelentette, hogy or­szága akkor is az amerikai „atomernyő" védelmében ma­rad, ha az Államok kivonja innen taktikai atomfegyvereit. Dél-Korea vezetője ezt azzal indokolta, hogy az északi szomszéd nukleáris létesítmé­nyei nem kizárólagosan békés célúak, hanem atomfegyver gyártását is célozzák. Mi törté­nik viszont akkor, ha a félszi­get feletti két atomernyő fed­ni fogja egymást? Nem lenne egyszerűbb mindkettőt felszá­molni? ÜNNEPÉLYES ÉVNYITÓ AZ EGYETEMEN! Hétfőn 10 órakor a színházban dr. Teodor Maghiar, a Nagyváradi Egyetem rektora megnyitotta a tanévet. Az el­nökségben a város közismert elöljáróin kívül jelen volt Orosz István, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem prorektora és dr. Joe Chiles egyetemi tanár, az Amerikai Egyesült Államokból. Beszédében a rektor méltatta azt a tényt, hogy Nagy­váradot most már egyetemi városként tartják nyilván, s ezt megyénk legnagyobb megvalósításának minősítette. Az idén két új fakultással — orvostudományi és teológia — bővült az intézmény, ahol 132 tanár ad elő 1500 hallgató­nak. Reméli, hogy alaptalanok azok a szkeptikus vélemé­nyek, melyek szerint a tanári kar nem tud eleget tenni a magas szintű követelményeknek, és a korszerűsödő, fejlődő egyetem eléri a megkívánt szintet. A továbbiakban dr. Vasile Coman ortodox püspök Isten áldásával eredményes tanulmányi évet kívánt, majd Filip Petru polgármester ki­emelte a tehetség, a rátermettség szükségességét, mert a jövőben a diploma önmagában nem lesz elegendő, az em­ber képessége a fontos. Orosz István debreceni prorektor rámutatott, hogy az egyetemek kapcsolata a tudományok kapcsolatát kell, hogy jelentse a két ország között. Dr. Joe Chiles a nagyváradi egyetemen fog tanítani, és szeretné mihamarabb elsajátítani a román nyelvet, hogy közvetlen emberi kapcsolatokat építhessen ki. Az ünnepség az egyetem udvarán folytatódott, majd ökumenikus istentisztelettel zárult. (Kép és szöveg: MARIÁN ANTAL)

Next