Bihari Napló, 1991. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1991-12-01 / 283. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselésnek találtaték a Szent Lélektől. József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: imé, az Úrnak angyala álomban megjelenek néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szül pedig fiat, és nevezed annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. Máté Ev. 1. 18—21. II. évfolyam, 283. szám Nagyvárad, 1991. december 1., vasárnap 8 oldal, 6 lej magánmegváltás: „így iramlanak örök éjben kivilágított nappalok, s én állok minden fülke fényiben, én könyöklök és hallgatok.“ (JÓZSEF ATTILA) Zsebemben bő egy héttel korábban megváltott, teljesen szabályos és érvényes, az illető dátumra szóló vasúti menetjeggyel vártam a Mangalia és Prága között közlekedő gyorsvonatot a Baneasa állomáson, szeptember tizenhetedikén. Túl korán jöttem — állapítottam meg, órámra nézve, enyhe bosszúsággal. Sebaj, inkább én várjak, minthogy lekéssem a járatot. Utánam ugyanis nem várnak, elvégre nem vagyok én a Megváltó. Eltelt egy félóra. — Jeleztek késést a prágai gyorsnál? — kérdeztem az üvegtábla mögött makramézó unott arcú hölgytől. — Nm! .— jött a válasz és majdnem lecsípte az orromat az ingerülten helyére tolt ablakkal. Hát akkor minden percben jönnie kell — mondtam újult reménnyel, és vártam tovább türelmesen. Egy múzeumba illő tömzsi gőzmozdony néhány üres tehervagont lökdösött ide-oda, lomhán, mintha a masiniszta már beleunt volna a játékba, de még nem határozta el végleg, hogy abbahagyja. — Mikor jön a prágai gyors, főnök úr? — szántam rá magam az ismételt tudakozásra. A borostás, piszkos egyenruhájú tolató alig leplezett kárörömmel arcomba vigyorogva megadta a pontos választ: — Legközelebb jövő év május huszonkilencedikén, tíz óra negyvenhétkor. — Megvárom — vigyorogtam én is a képébe. Nekem nem sietős ... Nem vártam meg, persze, hanem, • miután különös kegyetlenséggel darabokra cibáltam a semmire nem jó vonatjegyet, kiálltam az országútra, valami alkalmi járműben reménykedve. Üres limuzinok húztak el mellettem , vezetők hol úgy tettek, mintha figyelmüket teljesen lekötné a gépjármű kezelése, hol fityiszt mutatva tovább hajtottak. Akadt olyan is, akit készségesen lefékezett, és valami számomra ismeretlen közeli falu nevét kiáltotta ki a leengedett ablakon. Egy túlzsúfolt Dacia vezetője végre valami biztatót mondott: , — Ploiesti. Szálljon be! Száz lej! De előre! Beszálltam, fizettem. Egy kézikosárba kötözött pulyka került az ölembe, bordáim közé egy katonakoffer vasalt sarka hatolt be, féligmeddig egy dúshajú fiatal barna lány ölében ültem. De haladtunk, mégpedig Észak-nyugati irányban. Vagyis hazafelé. ! Amikor a lány combja elzsibbadt, helyet cseréltünk: ő ült az én ölembe. Bal csuklóján *§ vastag gézpólya. Tüntető érdeklődésemet megsokallva felvilágosított. „Pótfelvételi... Ez sem sikerült... Meg akartam halni... De ebben is peches voltam... Banesz-Prahova: kiszállok.“ Utat engedve neki előbb én szálltam ki. A könnycseppek gyémántszikrái mögött akkor fedeztem fel a reménykedés, a szinte könyörgő bizakodás egy tétbva, parányi didergő pislákolását. A fáslival kosárba kötözött pulykát visszatettem a megüresedett ülésre. A leszerelt baka kényelmesen elterpeszkedett, hálásan vigyorgott és sokat sejtetően rámkacsintott cigányos szemével. A lány bátortalanul elmosolyodott, végtelenül szomorú tekintetében gyertyányi fényt rebbent, jéghideg, enyhén remegő kis kezét a markomba csúsztatta és suttogva csak egy szót mondott: MULTUMESC. Vele maradtam. Akkor már tudtam, hogy nem csak a csuklóján fog begyógyulni a zsilejpenge nyoma, hanem beheged a lélek sebe is. BOKOR ANDRÁS Advent első vasárnapján (MARIAN ANTAL felvétele) -M9- Imre Flóra: ADVENT Ezek az égnek fordult arcok, ezek az elmeredt szemek! Hová néz ez a húsba rajzolt ív, ez a torz igyekezet? Milyen tömény lángú jelenlét! Mi ez a vad várakozás? Egy tömbbé olvad a csoportkép, barnás tónusok, semmi más. Csak ez a görcsös ívű forma, ez a néma, torz feszülés, mintha minden test összefolyna, csak a lélek, mely égre néz. Csak a szomjtól gyötört barázdák. Maga a föld, mely látni vágy. A talaj porszemeséi várják, lassan testté feszül a tárgy. Ó, az a betlehemi gyermek, a csillag alatt születő! Az anyaméhből mily szerelmek kényszere igézi elő? De a gyermek szemébe nézni ki bír szégyenkezéstelen? Visszanéz tükréből a férfi: a fájdalom s a félelem. (Sólyom Lajos rajza) FRONTSZAKADÁS, FÖLDINDULÁS... Az alkotmány vitájának lezárása és a kiírt népszavazás előtt már megkezdődött a politikai harc, amely a helyhatósági és törvényhozási választások közeledtét jelzi. Ez az időszak a pártokon belül dúló frakcióháborúk jegyében telik, ■ mivel egy „szalonképes“ pártnak illik a választási kampánykezdete előtt, saját házalóján is rendet teremteni. A népszavazást az ellenzék nem tekinti erőfelmérésnek, tisztában lévén azzal, hogy ez csupán a hatalmi erők átlátszó húzása, mellyel az antidemokratikus kitételekkel teletűzdelt alaptörvényt kívánják szentesíteni és az állampolgárok elkótyavetyélt bizalmát óhajtják visszanyerni. Most, a tapogatózás korszaka után, a tárgyalások időszakának küszöbére érkeztünk. A kisebb pártok berkeiben már megkezdődött az erőgyűjtés: több választási koalíció és szövetség alakult az ütőképesség növelése érdekében. A nagyobb pártok esetén fordított folyamat figyelhető meg: a mellőzöttebb, vagy esetleg félreállított frakciók mindent megtesznek a párt fölötti ellenőrzés átvétele érdekében. A leghevesebb összecsapások a még mindig legnagyobb politikai erőnek tekinthető Front berkeiben zajlanak. A hatalmi pártban három irányzat néz farkasszemet egymással: az államfő pártján álló reformkommunisták, a volt kormányfő félradikális hívei és a szenátusi elnök köré tömörülő konzervatívok. Bár elegen akadnak, akik jóslatokba bocsátkoznak a Nemzeti Megmentési Front szétesését illetőleg, de a választási kampány heve, a nézeteltérések ellenére valószínűleg még össze fogja tartani az ellentétes érdekű áramlatokat. A szétforgácsolódás csupán akkor fog bekövetkezni, amikor a hatalom kicsúszik a kezükből. Még nem tudni, hogy merre billen a közvélemény mérlegének a nyelve. Az ellenzék és az NMF, amely maga mögött tudhat egy sor csatlóst, még a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa idején (Front körüli) pályára bocsátott pszeudoellenzéki szervezeteket — küzdelme a jelen pillanatban döntetlenre áll, de az életszínvonal-csökkenés miatt fokozódó társadalmi elégedetlenség mindenképp az ellenzéki koalíció malmára hajtja a vizet, amely minden bizonnyal megnyeri a helyhatósági választásokat. Ezzel a mozzanattal azonban helyrebllen az egyensúly is, mivel a törvényi hazád választásaikig fennmaradó két-három hónap az önkormányzati szervek szándékos lejáratása jegyében fog telni. A mindent eldöntő parlamenti választások előtt a pártok nagy része már nem azért fog küzdeni, hogy minél több szavazót nyerjen meg ügyének, hanem, hogy minél inkább lejárassa ellenfelét, csökkentse annak hitelét Így megtörténhet, hogy kétkamarás parlamentünk a lengyelországi és bulgáriai minta alapján több tucat pártnak fog helyet adni. A politikai szétforgácsolódás azonban súlyos következményekkel járhat: periodikus kormányválsággal, szinte állandó jellegű döntésképtelenséggel, növekvő társadalmi elégedetlenséggel. Eljött az az időszak, amikor valóban meg kell tanulnunk a demokráciát, azt az elvrendszert, amelyet nem lehet hangzatos szópuffogtatásokkal gyakorlatba ültetni. Meg kell tanulnunk nemet mondani a demagógiára, hazugságra, csalásra — és a balkanizmusra. Ne feledjük, hogy minden szavunk, megnyilvánulásunk, gesztusunk által mi is tehetünk valamit sorsunk jobbra fordulása érdekében. KRALIK LÖRÁND