Bihari Napló, 1993. február (4. évfolyam, 21-40. szám)
1993-02-05 / 24. szám
t MÉG MINDIG CSERÉLGETNEK A vámellenőrzés megszgorításával próbálja a román kormány kiküszöbölni, hogy — a fertőzött kínai cukor példájára — ne kerüljön be az országba egészségre káros élelmiszer. Ennek érdekében a Vacaroiu-kormány eldöntötte: sürgősen kidolgoz egy olyan törvénytervezetet, amely a növény- és állategészségügyi előírások, valamint az ellenőrzés megszigorításáról rendelkezik. Szerdai ülésén a kormány határozatot hozott: az állami tőkével működő válalatok csak egyetlen banknál nyithatnak folyószámlát. Ezzel szerintük ki lehet küszöbölni, hogy eges cégek, bankszámlájuk zárolása esetén, kijátszhassák a pénzügyi előírásokat. A miniszterek kidolgozták azt a törvénytervezetet is, amely a szabálysértések esetén kivethető bírságok mértékét növeli meg, az bizonyos esetekben az egymillió lejt is elérheti. Igazán komoly, a parlament által sürgetett törvénytervezeteket ezúttal sem vitatták meg, a kormány az ülés hátralévő részében újabb prefektusokat nevezett ki. A jelen pillanatban 26 megye élén áll újonnan kinevezett, vagy hivatalában megrősített kormánymegbízott további 16 státusa még nem tisztázott. Ha a Vacaroiu-kabinet továbbra is ilyen lendülettel folytatja a tisztségviselő-cserélgetési „munkálatokat“, akkor bizony még a tavasz derekán is a megyefőnökök váltogatásától lesz hangos a sajtó. Addig, persze, a jogszabály-összeállítás és a végrehajtói munka csigalassúsággal fog haladni. (K.L.I.) Fokozoam a munkanélküliség, ezrek kerülnek utcára, bizonytalanság, kilátástalanság árnyékolja a biztos kenyér nélkül maradottak napjait. Átképzéseken vesznek részt, kapkodnak fahöz-fához, pénz kellene, gyereket eltartani, a legszükségesebbeket fedezni... És mégis’ Hivatalos adatok szerint az országban 200 ezer szabad munkahely van. Bizonyos munkaterületeken tárt karokkal várják a jelentkezőket És nem jön senki! Helyi vonatkozásban sem térünk el a fenti „rejtélytől“. Illetékes helyen suttogva előadott panasz: felesleges kísérletezés némelyeket új munkahelybre irányítani ,nem fogadják el, és kész. S ha érvényesíteni próbálnák a törvényt, mely szerint ez esetben a munkanélküli-segély meg ÉS MÉGIS... vonandó, akkor jön a fenyegetés. És az adott hivatalban dolgozóknak is van családja (amint a munkahellyel „megfenyegetettek" ékes szalmából kiderült anyukája is). A hivatalnokok félelmükben egyszerűen tehetetlenek. Hangsúlyoznám: tisztelet a kivételnek! De akadnak ám szép számmal olyanok, akiknek mennyei manna a munkanélküli státus! Melózni nem kell, a pénzecske jön, s ilyen-olyan, többnyire rendszeres külföldi kirándulásaik során sikerül annyi „mellékest" összeszedniük, amit hivatalos alkalmazottként esztendő alatt nem gyűjthetnének be. S ki fizeti mindennek az árát? Az alkalmazott, akitől kegyelem nélkül levonják a munkanélküli-segélyalaphoz való hozzájárulást, a munkáltató, akinek ugyancsak kötelessége részt fizetni. S közben vészesen apad maradék jóhírünk, mert ott „kint" csak bizniszelő hazánkfiai ágálnak, ügyeskednek, tisztességes vagy tisztességtelen úton igyekezvén hozzájutni minél több forinthoz, márkához, dollárhoz, s aztán szépen hazajönnek láttamoztatni a munkanélküli-könyvecskét, s ha van aki meghallgassa, annak sírdogálnak egy keveset rettenetes, nagy, sőt mérhetetlen gondjaikról T. SZABÓ EDIT POLITIKA NAPRÓL NAPRA KORDOKUMENTUM ( Folytatás a 2 l. oldalról) cikksorozat jelent meg a Phoenixben, melynek — feltehetően álnevet használó — szerzője szalagcímben fasisztázta le a püspököt. A megrágalmazott ’91 október 30-án panasszal fordult a helyi ügyészséghez, beadványában büntetőeljárást kérve a sorozat szerzője és a lap igazgatója ellen. A vádhatóság elutasító válasza ’93 januárjában született meg, közel huszonhét hónappal a panasz kelte után. Ezt a két kordokumentumot tesszük most közzé. Talán minden kommentár felesleges, hiszen mindkét dokumentum magáért beszél. De nem álljuk meg, hogy ne állapítsuk meg- enyhén szólva megdöbbentő a megyei ügyészség elutasító válasza. Nem csak a bűnvádi eljárás elutasításának ténye, hanem az indoklás maga is, amevényi remekmű. Igaz, a vádhatóság — akár továbbterjeszti, akár nem az ügyiratot a bíróság felé — nem köteles kérdését mgindokolni az érintett felé. De az „érvrendszer", amellyel felmentik a rágalmazókat, ayaglábakon áll a logiia, mellyel visszájára fordítják a tényállást, ugyancsak sántít. A nyomozó hatóság és az ügyészség szerint (is). Tőkés László viselkedésével mintegy ..kiprovokálta, hogy fasisztának minősítsék — s ugyancsak szerintük, nem is cáfolta meg az állításokat. Mi több: más lapok, azon kívül parlamenti tagok is hasonlóképpen nyilatkoztak róla — tehát az áülás nem rágalom! A két hatos g több mint kétévi nyomozás után levont következtetéseit, köznyelvre fordítva, ráem foglalhatnak össze: rágalmazás nem történt, mert nem igaz, hogy Tőkés László nem fasizta, nem románellenes, nem irredenta, nem taposta lábbal a román zászlót, nem ügynök, nem összeesküvő, nem Dücse Csaba utódja stb. stb. Az a csoda, hogy a panasztevő ellen nem indítottak bűnvádi eljárást! Bár Doina Compával mindez másutt, más összefüggésben már megesett... HAVEL SZIGORÚ Újra bebizonyosodott, hogy a tapasztalat a politikában is rengeteget számít. Havel cseh elnök is hasznosítani kezdte korábbi, szövetségi államfői ténykedési idején szerzett ismereteit, magyarul: tanult saját hibájából. Első „fölkenése“ után, 1990 januárjában Havel — mint minden friss elnök — amnesztiát gyakorolt az annak idején még szövetségi börtönökben sínylődő cseh és szlovák bűnözők szabadlábra helyezése érdekében — ám az akkori akció egy kicsit túlságosan is nagyvonalúra sikerült, így történhetett meg, hogy a bársonyos forradalomból, s annak következményeiből a legelvetemültebb gazfickók húzták a legnagyobb hasznot, s azonnal belepték a megváltozott országot, folytatva mindent ott, ahol fülöncsípésük előtt abbahagyták. Havel nagylelkű gesztusát azóta is felemlegetik ellenlábasa, de az akkori baki arra legalább jó volt, hogy most — cseh elnöknek való megválasztása után — a régi dsszidens már tudta, hogy miként nem szabad amnesztiát hirdetni. A váratlan szigor természetesen nagy csalódást okozott a cseh börtönök zárt társadalmában, ezúttal ugyanis csak az elítéltek egy százaléka szabadult. A nehézfiúk maradtak a hűvösön, csak a gondatlanságból elkövetett kisebb bűnök szerzői és néhány hatvan év fölötti, jó magaviseletű rab kapott kegyelmet (ner) ENYHÜL A FESZÜLTSÉG Belgrád kissé megenyhült a román kormány iránt a dunai hajók botránya után, és tegnapelőtt megígérte, hogy „szabadon engedi“ a jugoszláv felségvizeken feltartóztatott négy román hajóvontát. Bár a hajók megérkezéséről eddig még nem érkezett hír, a bukaresti vezetés a feszültség enyhülésére számít. Túlzott optimizmusra ugyan nincs ok, de már az a tény, hogy az ukránok és az oroszok megígérték: nem raknak meg kőolajjal több szerb felségjelű hajót, bizakodni engedi a román kormány illetékeseit. Ellenben Bulgária, a másik érintett ország, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa szintén megrótt a Dunán szabadon cirkáló jugoszláv hajók miatt, máris elhárította magáról az esetleges további fejlemények miatti felelősséget. Kijelentették: a Duna bulgáriai partszakaszán nincs kőolaj kirakodására alkalmas kötő, és így, ha valamelyik hajó parancsnoka hamis dokumentumokkal azt állítaná, hogy nekik szállít kőolajat, annak hajóját még a Duna alsó folyásán fel kell tartóztatni, mivel ők nem engedik be a bolgár felségvizekre. Magyarul: ha valami probléma merül fel, azt oldják meg a román illetékesek egymagukban. A szófiai kormánytól eltérően a ruszei kikötői hatóságok jelezték együttműködési szándékukat a giurgiuiakkal; az érkező hajók dokumentumait együtt ellenőrzik, és feltartóztatják azokat az uszályokat, amelyek megpróbálják kijátszani a Jugoszlávia ellen elrendelt embargót. Ebben a tevékenységben az amerikai kormány is segítséget nyújt nekik: bukaresti nagykövetségén keresztül ígéretet tett arra, hogy három folyami járőrhajót, valamint radarberendezéseket bocsát a gyengén felszerelt román és bolgár folyamőrség rendelkezésére. (králik) AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK RÉSZVÉNYESEIRŐL (foiimuus a* 1. Oldalról) vényben lévő törvényeket. Amennyiben béreltük volna a tulajdonosoktól a földet, mint az idén Érkeserüben történt, más lenne a helyzet. Ott minden hektár föld után 40 000 lejt (2000 kg árpa ellenértékét) fizettünk, mert ebben az esetben a törvény ezt lehetővé teszi. — Úgy tudom, hogy a részvényeseknek nyereségrészesedést is fognak fizetni. — Tgn. De az emberek itt se számítsanak valami nagy összegekre, a törvény értelmében minden, többségében állami tőkével működő vállalat nyereségének 45 százaléka adó. A 10 százalék prémiumként osztható ki az alkalmazottak között. A fennmaradt összeget a részvények arányában osztják szét, vagyis 91,7 százalék az államé, mint főrészvényesé, 8,3 százalék pedig az embereké. Megemlíteném, ahhoz, hogy cégíink tízezer lej nyereség-észesedést tudjon kifizetni részvényeseinek, hektáronként másfél milliós nyereséget kellene elérnünk. Ez jelenleg lehetetlen. — Mi a véleménye arról, hogy igyen sokan kérvényezik kilépésüket az állami gazdaság részvényeseinek sorából? — Én megértem az embereket, igazat is adok nekik. De kilépésük elbírálása meghaladja vezetőségünk hatáskörét. Ebben az esetben egyedüli illetékes szerv a bíróság. Az ő döntésük mindenkire nézve kötelező. A jelen körülmények között jobb volna, ha a földeké csak bérelnénk, mert így kétoldali szerződések alapján lényegesen többet tudnánk fizetni. Tudomásunk szerint már a parlament munkaasztalán van a földtörvény 36. szakaszának módosító tervezete. Reméljük, rövidesen törvény is lesz belőle, megszünteti az állami gazdaságoknál kialakult fonák helyzetet, és végre igazságot fogjak szolgáltatni a múlt rendszer üldözötteinek is. Az elhangzottak az igazgató véleményét ismertetik. A valóság ennél összetettebb. A témára még visszatérünk. A NAGYVÁRADI HELYI ÜGYÉSZSÉGNEK Alulírott Tőkés László, Nagyvárad, Libérium utca 42. szám alatti lakos — a Királyhág melléki Református Egyházkerület püspöke előzetes panaszt terjesztett elő a következő gyanúsítottakkal szemben: 1) Ioan Somesan, 2) Dr. Alexandra George Munteanu, sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége miatt, a Btk. 206. parag afusa alapján; az első: szerzői minőségben a Phoenix hetilap 1991. októberi 40., 4. és 42. számában Dücse Csaba huszártól a fasiszta Tőkés Lászlóig címmel közölt cikksorozatot, a második: a Phoenix nagyváradi hetilap igazgatója. Kérem, utalják át a Nagyváradi Bíróságnak az ügyet, az 1974/3-as sajtótörvény 95. paragrafusának első bekezdése által előírt büntető perrendtartás szerint, a gyanúsítottak elítéltetése céljából a Btk. előírásai alapján. Indoklás-A fent említett újságcikkekben olyan meghatározott tényeket tártak nyilvánosság elé a rovásomra, melyek, ha begazdláltak volna, engem a közmegvetés tárgyává tettek volna, sőt, büntetőjogi felelősségre vonásom is felvetődhetne. a) A hetilap 41. számában: B „Mialatt Désen szolgált, románellenességet hirdetett a szószékről és kirándulásokat szervezett fiataloknak a Szent Annáiéhoz, ahol arra késztette őket, hogy lábbal tapossák a román zászlót, és felesküdjenek a magyarra, miszerint Nagymagarország újraalakulásáig fognak harcolni. A reverendája alatt tiszti vánapokat hordó lelkipásztor a magyar kémhálózat ügynökeinek fészkévé, a fasiszta, szélsőségesen sovén nevelés otthonává változtatta mind Désen, mind Temesváron a templomot. Ahelyett, hogy az Úr tanításait prédikálta volna, a magyar himnuszt énekelte híveivel, a nemzeti felsőbbrendűség becsvágyát és a románok iránti gyűlöletet növelte bennük. Románellenes tevékenysége Dücse Csaba testamentumán alapul, melyben az igy hagyakozott: -Minden oláhot megülök, amelyik az utamba kerül. Mindenkit megölünk közülük, nincs kegyeem. Éjszaka felgyújtjuk a házaikat (...), megmérgezzük a kutakat, és akkor egyetlen nemzet fog létezni Erdély földjén: a magyar.» b) A hetilap 41. számában: „A magyar kémhálózat ügynöke...“ c) A hetilap 42. számában: „Nimbuszt alkottak Tőkés László ügynök körül...“ „Kendőzetlenül és előre megfontoltan merényletet követ el Románia egysége és területi integritása ellen ..." Véleményem szerint a felhozott tények vitathatatlanul kimerítik a rágalmazás ismérvét. Meggyőződésem, hogy az önök döntését nem fogják befolyásolni a jogállamisággal és a bírói hatalom függetlenségével összeférhetetlen vélemények. Kérem, hogy kellőképpen minősítsék ezen szövegek stílusát és nyelvezetét, vajon megfelelnek-e egy civilizált, demokratizálódó társadalom elvárásainak, a nem létező, célzatosan és visszataszító módon kitalált személyekkel való ízléstelen összehasonlításokról nem is beszélve. Valamennyi az együtt élő népeink közötti gyűlölet felszítását szolgálja. Bizonyítékok: A Phoenix hetilap megfelelő számai. Nagyvárad, 1991. október 30. Tisztelettel: TŐKÉS LÁSZLÓ Bihar Megyei ügyészség 1992/P/14 sz. TŐKÉS LÁSZLÓ ÚRNAK, Nagyvárad, Libertátis utca 42. sz. Közöltük, hogy az Ügyészség, 1993. január 11-i végzése által, a büntető perrendtartás 10. cikkelyének d) pontja, valamint 228. cikkelyének 6-os bekezdése alapján, elrendelte a Megyei Rendőrség nyomozó hatósága javaslatinak helybenhagyását, mrnv a bűnvádi eljárás visszautasítását kezdeményezi a nagyváradi Phoenix hetilap ellen benyújtott panasz tekintetében, mivel a nyomozati iratokból kitűnik, hogy azokat a kedvezőtlen jellemzéseket az ön különböző konferenciákon, bel- és küföldi kongresszusokon, valamint külföldi újságoknak tett, olykor ellentmondásos állításai váltották ki, melyeket nem cáfol meg. Megjegyzendő, hogy más lapok (a Románul, az Adevanul, a Democratia stb.), valamint a parlament 1991. május 6-i ülésén egyes parlamenti tagok is, kedvezőtlenül vélekedtek az Ön magatartásáról. GHEORGHE MOT POP PAVEL főügyész ügyész 1993. január 13.