Bihari Napló, 1993. február (4. évfolyam, 21-40. szám)

1993-02-05 / 24. szám

t MÉG MINDIG CSERÉLGETNEK A vámellenőrzés m­egszgorításával próbál­ja a román kormány kiküszöbölni, hogy — a fertőzött kínai cukor példájára — ne kerüljön be az országba egészségre káros élelmiszer. Ennek érdekében a Vacaroiu-kormány eldön­tötte: sürgősen kidolgoz egy olyan törvényter­vezetet, amely a növény- és állategészségügyi előírások, valamint az ellenőrzés megszigorí­tásáról rendelkezik. Szerdai ülésén a kormány határozatot ho­zott: az állami tőkével működő vál­alatok csak egyetlen banknál nyithatnak folyószám­lát. Ezzel szerintük ki lehet küszöbölni, hogy eg­­­es cégek, bankszámlájuk zárolása esetén, kijátszhassák a pénzügyi előírásokat. A miniszterek kidolgozták azt a törvény­­tervezetet is, amely a szabálysértések esetén kivethető bírságok mértékét növeli meg, az bizonyos esetekben az egymillió lejt is elér­­heti. Igazán komoly, a parlament által sürge­tett törvénytervezeteket ezúttal sem vitatták meg, a kormány az ülés hátralévő részében újabb prefektusokat nevezett ki. A jelen pil­lanatban 26 megye élén áll újonnan kineve­zett, vagy hivatalában meg­rősített kormány­­megbízott­ további 16 státusa még nem tisztá­zott. Ha a Vacaroiu-kabinet továbbra is ilyen lendülettel folytatja a tisztség­viselő-cserél­get­é­­si „munkálatokat“, akkor bizony még a ta­vasz derekán is a megyefőnökök váltogatásá­tól lesz hangos a sajtó. Addig, persze, a jog­szabály-összeállítás és a végrehajtói munka csigalassúsággal fog haladni. (K.L.I.) Fokozoam a munkanélküliség, ezrek kerülnek utcára, bizonytalanság, kilátást­alanság árnyékolja a biztos ke­nyér nélkül maradottak napjait. Átképzéseken vesznek részt, kapkodnak fah­öz-fához, pénz kellene, gyereket el­tartani, a legszükségesebbeket fedezni... És mégis’ Hiva­talos adatok szerint az országban 200 ezer szabad munka­hely van. Bizonyos munkaterületeken tárt karokkal várják a jelentkezőket És nem jön senki! Helyi vonatkozásban sem térünk el a fenti „rejtély­től“. Illetékes helyen suttogva előadott panasz: felesleges kísérletezés némelyeket új munkahelybre irányítani­ ,nem fogadják el, és kész. S ha érvényesíteni próbálnák a tör­vényt, mely szerint ez esetben a munkanélküli-segély meg­ ÉS M­É­G­I­S... vonandó, akkor jön a fenyegetés. És az adott hivatalban dolgozóknak is van családja (amint a munkahellyel „meg­fenyegetettek" ékes szalmából kiderült anyukája is). A hi­vatalnokok félelmükben egyszerűen tehetetlenek. Hangsúlyoznám: tisztelet a kivételnek! De akadnak ám szép számmal olyanok, akiknek mennyei manna a mun­kanélküli státus! Melózni nem kell, a pénzecske jön, s ilyen-olyan, többnyire rendszeres külföldi kirándulásaik során sikerül annyi „mellékest" összeszedniük, amit hiva­talos alkalmazottként esztendő alatt nem gyűjthetnének be. S ki fizeti mindennek az árát? Az alkalmazott, akitől kegyelem nélkül levonják a munkanélküli-segélyalaphoz való hozzájárulást, a munkáltató, akinek ugyancsak köte­lessége részt fizetni. S közben vészesen apad mara­dék jó­­hírünk, mert ott „kint" csak bizniszelő hazánkfiai ágál­nak, ügyeskednek, tisztességes vagy tisztességtelen úton igyekezvén hozzájutni minél több forinthoz, márkához, dollárhoz, s aztán szépen hazajönnek láttamoztatni a munkanélküli-könyvecskét, s ha van aki meghallgassa, annak sírdogálnak egy keveset rettenetes, nagy, sőt mér­hetetlen gondjaikról T. SZABÓ EDIT POLITIKA N­APRÓL N­APRA KORDOKUMENTUM ( Folytatás a 2 l. oldalról) cikksorozat jelent meg a Phoenixben, melynek — felte­hetően álnevet használó — szerzője szalagcímben fasisz­­tázta le a püspököt. A meg­rágalmazott ’91 október 30-án panasszal fordult a helyi ü­­gyészséghez, beadványában büntetőeljárást kérve a sorozat szerzője és a lap igazgatója el­len. A vádhatóság elutasító válasza ’93 januárjában szüle­tett meg, közel huszonhét hó­nappal a panasz kelte után. Ezt a két kordokumentumot tesszük most közzé. Talán minden kommentár felesleges, hiszen mindkét do­kumentum magáért beszél. De nem álljuk meg, hogy ne ál­lapítsuk meg- enyhén szólva megdöbbentő a megyei ügyész­­ség elutasító válasza. Nem csak a bűnvádi eljárás elutasításá­nak ténye, hanem az indoklás maga is, amev­ényi remekmű. Igaz, a vádhatóság — akár továbbterjeszti, akár nem az ügyiratot a bíróság felé — nem köteles kérdését m­gindo­­kolni az érintett felé. De az „érvrendszer", amellyel fel­mentik a rágalmazókat, ay­ag­­lábakon áll­ a logiia, mellyel visszájára fordítják a tény­állást, ugyancsak sántít. A nyomozó hatóság és az ügyész­ség szerint (is). Tőkés László viselkedésével mintegy ..ki­provokálta­, hogy fasisztának minősítsék — s ugyancsak szerintük, nem is cáfolta meg az állításokat. Mi több: más lapok, azon kívül parlamenti tagok is hasonlóképpen nyilat­koztak róla — tehát az áülás nem rágalom! A két hatos g több mint kétévi nyomozás u­­tán levont következtetéseit, köznyelvre fordítva, rá­em foglalhatnak össze: rágalmazás nem történt, mert nem igaz, hogy Tőkés László nem fas­iz­­ta, nem románellenes, nem irredenta, nem taposta lábbal a román zászlót, nem ügynök, nem összeesküvő, nem Dücse Csaba utódja stb. stb. Az a csoda, hogy a panasztevő ellen nem indítottak bűnvádi eljá­rást! Bár Doina Compával mindez másutt, más összefüg­gésben már megesett... HAVEL SZIGORÚ Újra bebizonyosodott, hogy a tapasztalat a politikában is rengeteget számít. Havel cseh elnök is hasznosítani kezdte korábbi, szövetségi államfői­­ ténykedési idején szerzett ismereteit, magya­rul: tanult saját hibájából. El­ső „fölkenése“ után, 1990 ja­nuárjában Havel — mint min­den friss elnök — amnesztiát gyakorolt az annak idején még szövetségi börtönökben sínylő­dő cseh­ és szlovák bűnözők szabadlábra helyezése érdeké­ben — ám az akkori akció egy kicsit t­úlságosan is nagyvona­­lúra sikerült, így történhetett meg, hogy a bársonyos forrada­lomból, s annak következmé­nyeiből a legelvetemültebb gaz­fickók húzták a legnagyobb hasznot, s azonnal belepték a megváltozott országot, folytatva mindent ott, ahol fülöncsípésük előtt abbahagyták. Havel nagy­lelkű gesztusát azóta is felem­legetik ellenlábasa, de az ak­kori baki arra legalább jó volt, hogy most — cseh elnöknek való megválasztása után — a régi d­sszidens már tudta, hogy miként nem szabad amnesztiát hirdetni. A váratlan szigor ter­mészetesen nagy csalódást oko­zott a cseh börtönök zárt tár­sadalmában, ezúttal ugyanis csak az elítéltek egy százaléka szabadult. A nehézfiúk marad­tak a hűvösön, csak a gondat­lanságból elkövetett kisebb bű­nök szerzői és néhány hatvan év fölötti, jó magaviseletű rab kapott kegyelmet (­ner) ENYHÜL A FESZÜLTSÉG Belgrád kissé megenyhült a román kormány iránt a dunai hajók botránya után, és tegnap­előtt megígérte, hogy „szabadon engedi“ a jugoszláv felségvize­ken feltartóztatott négy román hajóvontát. Bár a hajók megérkezéséről eddig még nem érkezett hír, a bukaresti veze­tés a feszültség enyhülésére számít. Túlzott optimizmusra ugyan nincs ok, de már az a tény, hogy az ukránok és az oroszok megígérték: nem rak­nak meg kőolajjal több szerb felségjelű hajót, bizakodni en­gedi a román kormány illeté­keseit. Ellenben Bulgária, a másik érintett ország, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa szintén megrótt a Dunán szabadon cirkáló jugoszláv ha­jók miatt, máris elhárította magáról az esetleges további fejlemények miatti felelősséget. Kijelentették: a Duna bulgáriai partszakaszán nincs kőolaj ki­rakodására alkalmas k­­ötő, és így, ha valamelyik hajó pa­rancsnoka hamis dokumentu­mokkal azt állítaná, hogy ne­kik szállít kőolajat, annak ha­jóját még a Duna alsó folyásán fel kell tartóztatni, mivel ők nem engedik be a bolgár fel­ségvizekre. Magyarul: ha vala­mi probléma merül fel, azt oldják meg a román illetékesek egymagukban. A szófiai kor­mánytól eltérően a ruszei ki­kötői hatóságok jelezték együtt­működési szándékukat a giur­­gi­uiakkal; az érkező hajók do­kumentumait együtt ellenőrzik, és feltartóztatják azokat az u­­szályokat, amelyek megpróbál­ják kijátszani a Jugoszlávia el­len elrendelt embargót. Ebben a tevékenységben az amerikai kormány is segítséget nyújt ne­kik: bukaresti nagykövetségén keresztül ígéretet tett arra, hogy három folyami járőrhajót, valamint radarberendezéseket bocsát a gyengén felszerelt ro­mán és bolgár folyamőrség rendelkezésére. (králik) AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK RÉSZVÉNYESEIRŐL (foiimuus a* 1. Oldalról) vényben lévő törvényeket. A­­mennyiben béreltük volna a tulajdonosoktól a földet, mint az idén Érkeserüben történt, más lenne a helyzet. Ott min­den hektár föld után 40 000 lejt (2000 kg árpa ellenértékét) fi­zettünk, mert ebben az esetben a törvény ezt lehetővé teszi. — Úgy tudom, hogy a rész­vényeseknek nyereségrészese­dést is fognak fizetni. — Tg­n. De az emberek itt se számítsanak valami nagy összegekre, a törvény értelmé­ben minden, többségében ál­la­­mi tőkével működő vállalat nyereségének 45 százaléka adó. A 10 százalék prémiumként osztható ki az alkalmazottak között. A fennmaradt összeget a részvények arányában oszt­ják szét, vagyis 91,7 százalék az államé, mint főrészvényesé, 8,3 százalék pedig az embe­reké. Megemlíteném, ahhoz, hogy cégíink tízezer lej nyere­ség-észesedést tudjon kifizetni részvényeseinek, hektáronként másfél milliós nyereséget kelle­ne elérnünk. Ez jelenleg lehe­tetlen. — Mi a véleménye arról, hogy igyen sokan kérvényezik kilépésüket az állami gazdaság részvényeseinek sorából? — Én megértem az embere­ket, igazat is adok nekik. De kilépésük elbírálása meghalad­­ja vezetőségünk hatáskörét. Ebben az esetben egyedüli il­letékes szerv a bíróság. Az ő döntésük mindenkire nézve kö­telező. A jelen körülmények között jobb volna, ha a földe­ké csak bérelnénk, mert így kétoldali szerződések al­apján lényegesen többet tudnánk fi­zetni. Tudomásunk szerint már a parlament munkaasztalán van a földtörvény 36. szakaszá­nak módosító tervezete. Re­méljük, rövidesen törvény is lesz belőle, megszünteti az ál­lami gazdaságoknál kialakult fonák helyzetet, és végre igaz­ságot fogjak szolgáltatni a múlt rendszer üldözötteinek is. Az elhangzottak az igazgató véleményét ismertetik. A való­ság ennél összetettebb. A té­mára még visszatérünk. A NAGYVÁRADI HELYI ÜGYÉSZSÉGNEK Alulírott Tőkés László, Nagyvárad, Libérium­ utca 42. szám alatti lakos — a Királyhág melléki Református Egyházkerület püspöke előzetes panaszt terjesztett elő a következő gyanúsí­tottakkal szemben: 1) Ioan Somesan, 2) Dr. Alexandra George Munteanu, sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége miatt, a Btk. 206. pa­­rag afusa alapján; az első: szerzői minőségben a Phoenix hetilap 1991. októ­beri 40., 4. és 42. számában Dücse Csaba huszártól a fasiszta Tő­kés Lászlóig címmel közölt cikksorozatot, a második: a Phoenix nagyváradi hetilap igazgatója. Kérem, utalják át a Nagyváradi Bíróságnak az ügyet, az 1974/3-as sajtótörvény 95. paragrafusának első bekezdése által előírt büntető perrendtartás szerint, a gyanúsítottak elítéltetése céljából a Btk. előírásai alapján. Indoklás-A fent említett újságcikkekben olyan meghatározott ténye­ket tártak nyilvánosság elé a rovásomra, melyek, ha beg­a­zd­lált­ak volna, engem a közmegvetés tárgyává tettek volna, sőt, büntetőjogi felelősségre vonásom is felvetődhetne. a) A hetilap 41­. számában: B „Mialatt Désen szolgált, románellenességet hirdetett a szó­székről és kirándulásokat szervezett fiataloknak a Szent Anná­iéhoz, ahol arra késztette őket, hogy lábbal tapossák a román zászlót, és felesküdjenek a magyarra, miszerint Nagymag­aror­­szág újraalakulásáig fognak harcolni. A reverendája alatt tiszti vánapokat hordó lelkipásztor a magyar kémhálózat ügynökei­nek fészkévé, a fasiszta, szélsőségesen sovén nevelés otthonává változtatta mind Désen, mind Temesváron a templomot. Ahe­lyett, hogy az Úr tanításait prédikálta volna, a magyar him­nuszt énekelte híveivel, a nemzeti felsőbbrendűség becsvágyát és a románok iránti gyűlöletet növelte bennük. Románellenes tevékenysége Dücse Csaba testamentumán alapul, melyben az igy hagyakozott: -Minden oláhot megülök, amelyik az utamba kerül. Mindenkit megölünk közülük, nincs kegyeem. Éjszaka felgyújtjuk a házaikat (...), m­egmérgezzük a kutakat, és ak­kor egyetlen nemzet fog létezni Erdély földjén: a magyar.» b) A hetilap 41. számában: „A magyar kémhálózat ügynöke...“ c) A hetilap 42. számában: „Nimbuszt alkottak Tőkés László ügynök körül...“ „Kendőzetlenül és előre megfontoltan merényletet követ el Románia egysége és területi integritása ellen ..." Véleményem szerint a felhozott tények vitathatatlanul ki­merítik a rágalmazás ismérvét. Meggyőződésem, hogy az önök döntését nem fogják befolyásolni a jogállamisággal és a bírói hatalom függetlenségével összeférhetetlen vélemények. Kérem, hogy kellőképpen minősítsék ezen szövegek stílusát és nyelvezetét, vajon megfelelnek-e egy civilizált, demokratizá­lódó tár­sadalom elvárásainak, a nem létező, célzatosan és vissza­taszító módon kitalált személyekkel való ízléstelen összehasonlí­tásokról nem is beszélve. Valamennyi az együtt élő népeink közötti gyűlölet felszítását szolgálja. Bizonyítékok: A Phoenix hetilap megfelelő számai. Nagyvárad, 1991. október 30. Tisztelettel: TŐKÉS LÁSZLÓ Bihar Megyei ügyészség 1992/P/14 sz. TŐKÉS LÁSZLÓ ÚRNAK, Nagyvárad, Libertátis utca 42. sz. Közöltük, hogy az Ügyészség, 1993. január 11-i végzése ál­tal, a büntető perrendtartás 10. cikkelyének d) pontja, valamint 228. cikkelyének 6-os bekezdése alapján, elrendelte a Megyei Rendőrség nyomozó hatósága javaslatinak helybenhagyását, mrnv a bűnvádi eljárás visszautasítását kezdeményezi a nagy­váradi Phoenix hetilap ellen benyújtott panasz tekintetében, mivel a nyomozati iratokból kitűnik, hogy azokat a kedvezőtlen jellemzéseket az ön különböző konferenciákon, bel- és kü­földi kongresszusokon, valamint külföldi újságoknak tett, olykor ellentmondásos állításai váltották ki, melyeket nem cáfo­l meg. Megjegyzendő, hogy más lapok (a Románul, az Adevanul, a Democratia stb.), valamint a parlament 1991. május 6-i ü­lésén egy­es parlamenti tagok is, kedvezőtlenül vélekedtek az Ön magatartásáról. GHEORGHE MOT POP PAVEL főügyész ügyész 1993. január 13.

Next