Bihari Napló, 1993. május (4. évfolyam, 84-104. szám)
1993-05-14 / 93. szám
PÁLFORDULÁS Alig néhány héttel a nagy visszhangot keltő temesvári kongresszus után, ahol sikerült letörnie a belső ellenzék szarvát, Nicolae Manolescu, a Polgári Szövetség Pártjának újraválasztott elnöke, igen váratlan hátraarcra szánta el magát. Miután a „félreállított“ Stelian Tanase, egykori politikai alelnököt éppen amiatt támadta ki, mert az azt szerette volna, ha a PSZP politikai doktrínája a polgári demokrata irányvonal helyett a liberálisba csúszik át, a pártvezér most a legelszántabb liberálissá vált, s már azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy politikai alakulata egyesüljön a Horea Rusu vezette Liberális Párttal. A két párt, melynek vitája már-már a Demokratikus Konvenció egységét veszélyeztette, úgy tűnik, teljesen megbékélt egymással, sőt a liberálisok egyik vezetője, Dinu Patriciu annyira közelinek látja az egyesülést, hogy már elkészítette annak „ütemtervét“ is. A váratlan döntés mindenesetre arra enged következtetni, hogy Manolescut csak hatalmi pozícióinak megtartása fűti, és ennek érdekében képes akár politikai meggyőződését is egyik napról a másikra megváltoztatni. Ezzel lényegében a kongresszus utólagos erkölcsi győztese éppen a sokáig vesztesnek tűnő Stelian Tanase lett, aki habár elvesztette tisztségét, mindvégig kiállt véleménye mellett. (K. L. I.) EZ ITT NEM FINNORSZÁG! Traian Chebeleu, az Elnöki Hivatal szóvivője dr. Balázs Sándornak, a Bolyai Társaság elnökének nyílt levelére válaszolva, elképzelhetetlennek tartja a kolozsvári Bolyai Egyetem önállóságának visszaállítását. Az elnöki tanácsadó a már régóta ismert hivatalos román álláspontot hangoztatta, miszerint a romániai magyar nyelvű oktatást nem szüntették meg, csak a román tannyelvű Babes Egyetemet adminisztratív okok miatt összevonták a magyar tannyelvű Bolyai Egyetemmel. Chebeleu egyúttal etnikumközi feszültségekre okot adó „oktatási szeparatizmussal" vádolja meg a társaság elnökét. Szerinte a román vezetés már azzal is „túllépte a mércét“, hogy megengedte: a tanárképző szakokon kívül Kolozsváron jogot, Marosvásárhelyen pedig orvostudományt és színművészetet tanuljanak magyar nyelven. Azt is hozzáfűzi, hogy mi sem bizonyítja jobban engedékenységüket, mint az, hogy az idei tanévben csak Kolozsváron 869 diák tanulhatott 179 tantárgyat magyar nyelven. Ugyanakkor azt próbálja bizonyítani, hogy a nemzeti kisebbségeknek (ezen belül a romániai magyarságnak) az Alkotmányban foglalt minden szintű oktatáshoz való joga teljesen független egy önálló magyar egyetem meglététől. Az pedig, hogy Finnországban létezik svéd egyetem — igaz, megjegyzi, hogy csak 1981 óta — az egy rendhagyó, nem általánosítható eset. Chebeleu szerint a belgiumi és spanyolországi példa nem releváns, mivel ott nem nemzeti kisebbségek, hanem államalkotó nemzetek rendelkeznek felsőfokú oktatási intézményekkel. Az elnöki szóvivő itt arra a nem éppen ideillő alkotmányos előírásra hivatkozva, miszerint Románia egységes, homogén nemzetállam, azt a következtetést vonja le: „Az önálló egyetem felállítása nem a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogaihoz kapcsolódó kérdés.“ Hogy mi mindent nem lehet az Alkotmány 1. cikkelyébe belemagyarázni! . (králik) BUKARESTI VISSZHANG Az ukrán—magyar szerződéshez hasonló megállapodások nagymértékben hozzájárulnak Európa keleti részének stabilitásához — jelentette ki Simona Minculescu, a Román Külügyminisztérium szóvivője. A bukaresti kormány nagyra értékeli azt, hogy a magyar Országgyűlés elfogadta azt a kitételt, mely szerint Magyarországnak nincs területi követelése északkeleti szomszédjával szemben, azonban meglepetéssel értesültek Antall József miniszterelnök azon — egyes budapesti lapokban közreadott — kijelentéséről, miszerint a területigényekről való kölcsönös lemondás utoljára szerepel Magyarország valamely kétoldalú szerződésében. „Márpedig a Románia és Magyarország közötti alapszerződés egyik sarkalatos pontját éppen ez a megfogalmazás képezi“ — mondta a román külügyi szóvivő, hozzáfűzve, hogy amennyiben a magyar miniszterelnök valóban így fogalmazott, az károsan befolyásolhatja a kétoldalú kapcsolatok alakulását, valamint a román—magyar alapszerződés előkészítési munkálatainak menetét. A Felvidéktől a Vajdaságig A közismerten jó osztrák— magyar államközi viszony segít abban, hogy Vladimir Meciar nacionalista szlovák kormányfő a jövőben finomabb húrokat kezdjen pengetni a felvidéki magyarság ügyével kapcsolatban. Alois Mock osztrák külügyminiszter pozsonyi látogatása során a vendéglátó Meciar megígérte, hogy kormánya az európai normáknak megfelelő módon fogja a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek jogait biztosítani. A pozsonyi kabinet ezenfelül kötelezi magát arra, hogy lehetővé teszi a magyar anyakönyvvezetést és visszaállíttatja a novemberben betiltott kétnyelvű helységnév-táblákat. A találkozón Mock jelentős gazdasági segélyt ajánlott fel a nemrég függetlenné vált államnak. A felvidéki magyarság helyzete a meciari ígéretektől függetlenül nem fog máról holnapra megjavulni, ám ők már így is sokkal jobb helyzetben vannak, mint a vajdaságiak. Nem szabad túl sokat várni attól, hogy Milosevics szerb elnök szerdán fogadta Ágoston Andrást, a VMDK elnökét, s megígérte neki, hogy „amint ideje lesz“, ő maga fog egy újabb találkozót javasolni. Szerbiának és Kis-Jugoszláviának most a legkisebb gondja is nagyobb annál, mintsem hogy az Európa Tanács által megkövetelt kisebbségi jogkörök megteremtésével foglalkozhatna. A Milosevics—Ágoston találkozóval egy időben jelentette be Szavovics Margit jugoszláv szövetségi kisebbségi miniszter, hogy rövidesen a parlament elé terjesztik a kisebbségi törvény tervezetét, amely azonban nem tartalmazza az autonómia megteremtéséhez szükséges javaslatokat. Való igaz: a jugoszláviai kisebbségi minisztérium kirakathivatalnak számít. Van viszont egy figyelemre méltó jellemzője: az, hogy egyáltalán lp+P7Í]r WAGNER ISTVÁN Eredmény ezúttal sincs Sehogy sem sikerül a kört négyszögesíteni a washingtoni Közel-Kelet-konferencia arab és izraeli résztvevőinek. Emiatt a fő közvetítőnek és a térségbeli béke legnagyobb szorgalmazójának számító Egyesült Államoknak állandóan közbe kell lépnie, hogy a tárgyalások meg ne szakadjanak. Ez történt a napokban is, mert a ki tudja, hányadik „holtpont“ megint csőddel fenyegette a tavalyelőtt ősszel megkezdett folyamatot. Az amerikai kormány olyan közvetítői javaslatot terjesztett elő, melynek értelmében végre meg lehetne oldani a megszállt területeken élő palesztinok önkormányzatára vonatkozó, hihetetlenül kényes kérdéskört. A kilencedik forduló tehát minden eredmény nélkül ért véget a tegnap, s az USA javaslata csak arra jó, hogy a küldöttségek júniusban újra megjelenjenek Washingtonban, lassan viszont egyre több megfigyelő teszi fel a kérdést: egyáltalán van-e még értelme az ehhez hasonló, tárgyalunk a tárgyalások kedvéért jellegű találkozóknak? POLITIKAI VÁLTOZÁST KELL ELÉRNÜNK Tőkés László sajtóértekezlete Május 11-én mint korábban már beszámoltunk róla , sajtóértekezletre került sor a zsidó hitközségtől megvásárolt épület frissen renovált szárnyában, amelyben jelenleg a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium diákjai tanulhatnak. Az alábbiakban a Tőkés Lászlóhoz, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökéhez intézett kérdésekből és az arra adott válaszokból idézünk egy csokorravalót. A marosvásárhelyi Népújság riportereinek kérdései: — A kultusztörvény hiányában meddig lehet elmenni a jelenlegi körülmények között? Hogyan lehet áttörni az ellenállás egységfrontját, ami az egyházi oktatással szemben megnyilvánul? Az anyanyelvi oktatás színvonalának emelése érdekében mit tehetnek az egyházak, s mit az RMDSZ? Tőkés László: — Régi meggyőződésem, hogy csupán adekvát eszközökkel érdemes harcolni. Mert hiszen politikai harcról van itt szó. Személy szerint torkig vagyok a minisztériumi kilincselésekkel. Lényegében mindig elterelni igyekeznek bennünket (a mi ügyeinkkel) valami mellékvágányra. A székház kérdését is jogi útra terelték, holott ez politikai kérdés. Nem szabad tehát belemennünk a fiskálisok útvesztőibe. Itt nincs helye taktikázásnak. A fa gyökerére kell vetni a fejszét, és a szeg fejére kell ütni ahhoz, hogy egyáltalán valami távlati esélyünk legyen. Az autonómiára, a belső önrendelkezésre kell felhívni a figyelmet. Olyan politikai változást kell elérnünk, amelyen belül a kisebbségeket nem éri hátrány. Az autonómia keretei között kivívható az anyanyelvi oktatás joga. Az utóbbi évtizedekben szétzüllesztették, tönkretették az anyanyelvi oktatást. Igen nagy a tanító- és tanárhiány. Nagy F. István, a Bihar megyei magyar pedagógusok szövetségének elnöke revelatív értékű cikkében kimutatja, hogy a magyar diákoknak kb. 30 százaléka nem jár magyar nyelvű osztályba. E diákseregnek a tanárvonzata hat-nyolc ezer. Ha most ölünkbe hullna a lehetőség, hogy minden magyar gyerek magyarul tanulhasson, akkor több mint tízezerre lenne tehető a pedagógushiány. A jelenlegi tanügyi gárdával számszerűleg is képtelenek vagyunk a magyar nyelvű oktatást fellendíteni, íme, az etnikai tisztogatásnak a burkolt, távlatos, több évtizedes gyakorlata milyen eredményre vezet. Abban a helyzetben vagyunk, mint amikor a fuldokló saját hajába kapaszkodik, s így akarja kihúzni magát a mélyvízből. Kérdezem én: ki ad nekünk tanárokat? Egyáltalán hogyan lehet ezt a folyamatot megfordítani? A Crișana újságírója: — Püspök úr, hogyan viszonyul ön a román ellenzéki szenátorok Önhöz Intézett leveléhez? Tőkés László: — Az aláíró szenátorok is részesek az ellenem folyó és az RMDSZ-ellenes akciókban. E lejárató kampánynak lényegében az a célja, hogy az RMDSZ-ről engem leválasszanak, továbbá, hogy az RMDSZ-t leválasszák az ellenzékről. Még tovább menve, hogy az ellenzéki pártokat szembeállítsák egymással. A szóban forgó levél azt állítja tizenegy pontban, hogy én mekkora kárt okoztam a román ellenzéknek, az RMDSZ-nek, a magyarságnak. Uraim, román részről ki közelítette meg valaha is úgy a kérdést, hogy: Vizsgáljuk meg azt, amit Tőkés László mond! Igaz-e az, avagy sem? Mindenki eleve kijelenti, hogy amit én mondok, az nem igaz. Senki nem vizsgálja kijelentéseimnek tartalmát. Sőt, az április 2-i kolozsvári sajtóértekezleten kb. harmincoldalnyi statisztikát, adatlapot, kimutatást adtam elő, amelyek tényszerűen igazolnak bizonyos tendenciákat. Egyetlen román lap sem közölt ezen felmutatott adatokból. Sőt, a magyar lapok sem közölték le az általam vélt igazságokat alátámasztó tényadatokat. Értelmetlen számomra, hogy a beszédes tényekkel senki nem törődik. Tisztelet az egy-két kivételnek. Szóval, mi mondjuk a magunkét, s válaszul azt kapjuk, hogy nincs igazunk. Nem lehet diagnózist megállapítani, ha nem hallgatjuk meg magát a beteget. Nélkülünk nem lehet rólunk helytálló képet kialakítani. Ami pozitívum van a szóban forgó nyílt levélben, az talán az, hogy szavukon lehet fogni őket, hogy tudniillik annyira nyíltnak mutatják magukat. Egyszer talán azt is javasolni lehet majd nekik, hogy üljünk le beszélgetni. Ha országos román—magyar kerekasztalra nem is kerülhet sor — bár mi ezt már két éve javasoljuk —, a román ellenzékkel mintamegbeszélést tarthatunk sarkalatos kérdésekről. A Cimbora szerkesztője: — A francia közvélemény mennyire tájékozott, mennyire ismeri reálisan a romániai kisebbségek helyzetét? Tőkés László: — Franciaországban és Hollandiában is találkozhattam reprezentatív politikusokkal. Franciaországban főleg a bányászakciók jelentettek teljes kiábrándulást a román rezsimből. Meggyőződhettem arról, hogy egy ősi francia—román baráti, rokoni alapon sem hajlandóak hamisan szemlélni a román valóságot. Arra számítok, hogy a kisebbségi kérdések egyre inkább polgárjogot nyernek a hatalomváltás utáni Franciaországban is, jelentékeny szemléletben változásokra számíthatunk e kérdésben. A francia politikusok egységében szemlélik a román—magyar kérdést és a demokrácia kérdését. Octavian Buracué a szó A Lorántffy Zsuzsanna Gimnáziumban tartott sajtóértekezleten részt vett és szólásra emelkedett Octavian Buracu is, aki a helyhatósági választások előtt Kolozs NEIT-elnökeként tevékenykedett, jelenleg pedig független politikus. Az alábbiakban az általa elmondottakat közöljük: — A magam és többek nevében kívánok szólni. Sajnálom, hogy testvérem, Mihai Buracu is aláírta a Tőkés Lászlóhoz irt nyílt levelet. Telefonon beszéltem vele, elmondta, hogy a szenátus folyosóján egy szünetben felbukkant ez a levél, amelyet nem olvasott el alaposan, de ennek ellenére ő és az ellenzéki szenátorok közül is többen aláírták. Szó sem volt arról, hogy ezt a România Liberă és a kolozsvári napilapok is leközlik. Örülök annak, hogy Cornea asszony nem írta alá ezt a nyílt levelet. Elmondhatom, hogy a levél tartalmával nem ért egyet Adrian Marino, Mircea Mihăilescu, és nem értek vele egyet magam sem, mert Tőkés Lászlón ülvén, közvetve az RMDSZ-t és a magyarságot is sújtja. Cornea asszonyon ülvén, a demokratikus ellenzéken is ütnek, azaz a román demokrácián. Hangsúlyozom: nem értek egyet a nyílt levéllel. Annak semmi köze a Demokratikus Konvencióhoz, a demokráciához. Nem bujtogatok senkit, csúfot nem űzök senkiből. Ennek az országnak a javát akarom. Áhítom, hogy a demokratikus Európa részévé váljunk, ahol nincsenek határok. Lejegyezte: GITTÁI ISTVÁN