Bihari Napló, 1993. június (4. évfolyam, 105-126. szám)
1993-06-25 / 123. szám
2 - PARLAMENTI INTERPELLÁCIÓ SZÉKHÁZ-ÜGYBEN Alulírott Székely Ervin, Rákóczi Lajos és Szilágyi Zsolt Bihar megyei parlamenti képviselők, tekintettel arra, hogy a Bihar megyei Prefektusi Hivatal azon döntése, amellyel a nagyváradi Ion Antonescu utca 27. szám alatti ingatlant kiutalta a Nagyváradi Egyetemnek, rendkívüli közfelháborodást okozott, s ez a tény esetleges későbbi etnikumközi feszültségek forrása is lehet, átvizsgáltuk az ügy dokumentumait, és a következőket állapítottuk meg: 1. Az épületet 1927 és 1936 között a református hívek adakozásából emelték, s a Református Püspökség és egy egyházi iskola székhelyéül szolgált (1-es számú melléklet a telekkönyvi kivonatból). 2. A világháborút követően, 1947-ben a bihari magyarság akkori szervezetének, a Magyar Népi Szövetségnek a székháza volt, egészen 1954-ig, amikor is a totalitarista hatalom a magyarságnak ezt a szervezetét is felszámolta. 3. Az 1960-as években megalakult a Román Kommunista Párt kabinetje, s az akkori hatalom ebben az épületben állíttatta fel ennek székhelyét. A törvényesség látszatának fenntartása érdekében, a megfélemlítés eszközével élve, kiprovokálták az épület úgymond elajándékozását. Ez a gyakorlatban úgy történt, hogy az akkor teljhatalmú RKP felszólította a hivatalban lévő püspököt, Bathi Sándort, hogy 24 órán belül adja át az épületet, aki a megtorlástól félve, eleget tett e felszólításnak, jóllehet ezzel súlyosan megszegte a Református Egyház Alapszabályzatát, amikor e döntését egyedül hozta (2-es számú melléklet a Református Egyház Alapszabályzatából). 4. Az 1989-es fordulat után a Prefektusi Hivatal jogelődje, mintegy megelőlegezve az egyházi vagyon visszaszolgáltatásának jogilag és erkölcsileg kívánatos aktusát, 10 évre érvényes bérleti szerződést kötött a Református Püspökséggel, az épület jog szerinti tulajdonosával (3-as számú melléklet). 5. Ezt a szabályos szerződést megszegve, a Bihar Megyei Prefektusi Hivatal kiutalta az épületet a Nagyváradi Egyetemnek (4-es számú melléklet), amely intézmény kilakoltatási pert indított a Püspökség ellen. A fentieket összegezve úgy véljük, hogy jelen esetben nem egyszerűen két intézmény közötti polgári perről van szó, hanem a Bihar Megyei Prefektusi Hivatal olyan döntéséről, amely mögött a demokráciával és a jogállamisággal ellentétes politikai akarat húzódik meg. Ez a döntés egyértelműen lehetetlenné tenné, hogy az egyház visszakapja jogos tulajdonát, másrészt pedig arra irányul, hogy megzavarja a református felekezet működését. Nem tartjuk elhanyagolható körülménynek azt sem, hogy az épületben a Református Püspökség mellett más olyan intézmények működnek, amelyek a nemzeti kisebbségek érdekvédelmét látják el, illetve egy ifjúsági szervezet. Éppen ezért sajnálatosnak tartjuk Románia kormánya egyes külképviseleteinek álláspontját, amely ezt az ügyet pusztán a közigazgatás szervezési kérdésének, illetve két intézmény közötti polgári pernek minősíti. Ezen állásfoglalások valószínűleg információhiányon alapulnak, hiszen nem utalnak a szóban forgó ingatlan első tulajdonosára, illetve arra, hogy azt milyen körülmények között fosztották meg jogos tulajdonától. SZÉKELY ERVIN RÁKÓCZI LAJOS SZILÁGYI ZSOLT ÖNKORMÁNYZATRA SZABOTT KÖLTSÉGVETÉS Nagyvárad város tanácsa szelet vetett, s a megyei tanácsban vihart aratott. Ugyanis a legutóbbi ülésen megmakacsolta magát, s amolyan ultimátumfélében követelte az állami pénzek igazságos elosztását. Már-már úgy tűnt, a megyei tanácsban szélcsend lesz, ám Florian Popa, pénzügyi szakértő (mellesleg a Pénzügyi Vezérigazgatóság főnöke) szót kért. Miután rátapintott a megye pénzügyi „melléfogásaira“, meglepődésének adott hangot, amiért mindenki hallgat és nem szól arról a parázs vitáról, amely egy héten át e téma körül folyt, vagyis Nagyvárad ellenszegüléséről. Az ülésen meghívottként jelen lévő Gheorghe Tautu alpolgármester mindenki füle hallatára kijelentette: „Mi úgy érezzük, hibáztak a megyénél. Az osztozkodáskor figyelembe vett kritériumok nem voltak a legszerencsésebbek. Nem szabad uniformizálni, s úgy kiszabni a településekre eső összeget, így nem értékelik azt, aki dolgozik, s nem ösztönzik további munkára. A társadalom még mindig a hátán cipeli azt, aki nem dolgozik. A jövedelemadóból a megye kapott 1 milliárd 930 milliót, s ebből Önök adtak 145 milliót a szociális védelem és 752 milliót az egészségügy számára. A „fegyelmezetlen" Nagyváradnak pedig kiutalnak 21 milliót a szociális védelemre, és azt is teremtse elő a város, egészségügye számára pedig 466 milliót, amelyből csupán 125 milliót fedeznek a megyei költségvetésből. Ha a többi település igen, mi miért nem kaphatjuk meg a kiutalt összeget? Nagyváradon az egészségügy szükséglete 1,5 milliárd lej! Rendben van ez? Ha kell, a Közigazgatási Bírósághoz fordulunk!" A pénzügyi osztály vezetője rendreutasította az alpolgármestert: „A költségvetés elosztása nem a helyi, hanem a megyei tanács dolga, így ön nem döntheti el, hogy többet kapjon! Ugyanilyen alapon a megyei tanács is elhatározhatná, hogy adjon többet a kormány. Vajon az betartaná? A város rosszul értelmezett! Azt hitte, a jóváhagyott összeget ki is kell utalni. Nem így van! Azzal vádolnak, hogy mi osztjuk el a pénzt. Ez sem igaz! Önök határoznak. Mi csak a minimális összeget állapítjuk meg. Egyébként is a településeknek kiutalt összeg még a közvilágításra sem elég. De ha el is vennénk minden településtől a kiutalt összeget, az sem lenne elég még Nagyvárad közvilágítására sem! A városi tanácsot félretájékoztatták, s az a tények ismerete nélkül határozott!“ Punktum! Ez igen, önkormányzat! Hogy most mi lesz? Nem vagyunk jósok, s így csak reménykedhetünk, hogy odafönn tényleg jóváhagyják a kiegészítő költségvetést, hiszen abban az áll például, hogy több mint 2 milliárd lejt utalnának át az egészségügynek. BOGDÁN ILDIKÓ AZ ELNÖK NEM SZERETI ŐKET Gheorghe Funar, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke lassan abba a tévhitbe ringatja magát, hogy nem csupán Kolozsváron, hanem az egész országban ő diktálja a feltételeket. A Szamos-parti törpediktátor Ion Iliescu államfővel folytatott szerdai megbeszélésein egy olyan követeléslistát terjesztett elő, amelynek se vége, se hossza. Az Egységpárt elnöke a tárgyalások után ismertette feltételeit, megjegyezve, hogy keményen megfeddte Iliescut, amiért az, annak ellenére, hogy októberben támogatták elnökjelöltségét, nem szereti őket. Szavaiból az is kiderült, hogy az államfő nem volt elragadtatva követeléseitől, amelyek között szerepelt Misu Negritoiu államminiszter és további négy tárca vezetőjének leváltása — akik a DNMF reformszárnyának tagjai —, egy néhány napon belül végrehajtandó kormányátalakítás, amely során természetesen több tárcát az RNEP-nek kell „kiutalni“, Mugur Isarescu azonnali eltávolítása a Román Nemzeti Bank éléről, több erdélyi prefektus leváltása, és helyükbe új, egységpárti kormánymegbízott kinevezése, Hargita és Kovászna megyékbe pedig két román alprefektus kinevezése. Ez utóbbi feltételre Funar azonban rögtön konkrét választ is kapott: Iliescu kinyilvánította, hogy magyar „alispánokat“ nevez ki a két székelyföldi megyébe. Funar igen kemény hangvételű nyilatkozata, amelyben csupán Nicolae Vacaroiu miniszterelnök ügyködését dicsérte, mindenesetre arra enged következtetni, hogy az államfő megelégelte az ultranacionalista pártvezér arrogáns beszédmodorát, és ingerülten vissza-visszavágott követelőző társalgópartnerének. Talán ez lenne a DNMF és az RNEP közötti érdekszövetség felbomlásának kezdete? (králik) Mihail Gorbacsov A KÁOSZ DIKTATÚRÁT Elvileg azért nem fogadtam el a jelenlegi Oroszországban zajló reformfolyamatot, mert a gazdasági reformok folytatásához választott sokkterápia szerintem meggondolatlan volt. Ez a módszer hatástalannak bizonyult. Nem számolta fel a gazdasági válságot, hanem ellenkezőleg, felerősítette és durvábbá tette azt. Tulajdonképpen 1992-től kezdődően a kormány feltétel nélkül elfogadta a Nemzetközi Valutaalap ajánlásait. Ezek az ajánlások csak arra jók, hogy az alkalmazó országokat függelék-szerepre ítéljék a fejlett államok gazdaságával szemben, és csak elméletileg kifogástalanok. Alkalmazásuk sehol sem vált be. Ennek ellenére Oroszország vezetői egy ilyen hatalmas és rendkívül összetett országban alkalmazzák azokat. Mi több, lemondtak a reformfolyamat irányításáról, minden reményüket az árak liberalizálásába vetették. Ugyanakkor viszont nem dolgoztak ki egy monopóliumellenes törvényrendszert, és sok más dolgot nem valósítottak meg az árliberalizálást megelőzően. Maga az árfelszabadítás nem fokozatosan történt, nem folyamatként, hanem meggondolatlanul, cowboyroham-szerűen. Az Orosz Tudományos Akadémia gazdasági szekciója az akadémikusok és a levelező tagok plénumán visszautasította és elfogadhatatlannak tartotta a gazdasági reformok kibontakozásának jelenlegi módját. Ez a vélemény 1992 novemberében fogalmazódott meg. Az Akadémián belül a legkülönbözőbb irányzatok képviselői tevékenykednek: liberálisok, kommunisták, szocialisták, konzervatívok, republikánusok, függetlenek. Feltevődik a kérdés: miért alkalmazták így a reformokat annak dacára, hogy azt a gazdasági szféra legmagasabb képzettségű szakemberei visszautasították? És hogyan fogadhatja el a társadalom a reformok alkalmazásának ezeket a módszereit addig, amíg egyetlen év alatt az életszínvonalt húsz évvel vetették vissza, a '70-es évek kezdetének szintjére? Az árak növekedése olyan katasztrofálisan inflációs jelleget öltött, hogy a lakosság 70 százalékát a szegénységi küszöb alá szorította. Ha mindaz, ami jelenleg történik, a reformfolyamat része, akkor ezek a reformok nem demokratikusak. Nem véletlenül hangsúlyoztam többször, nyomatékosan, nyíltan és minden alkalommal, főleg 1992 decembere után. SZÜLHET hogy meg kell változtatni a reformok irányát! Ha továbbra is ugyanezen az úton haladnak, akkor az országban igen erősen fokozódik az elégedetlenség mértéke, a reakcióerők pedig, amelyeket pillanatnyilag a társadalom nem támogat, meg fogják találni azt a számukra kedvező közeget, amelyben felerősödhetnek. És ebben rejlik a legnagyobb veszély. Oroszország várakozással tekint a reformok folytatása elé. Egy olyan változatot kell kidolgozni, mely nem kedvez a reakciós erőknek. Amint Napóleon mondotta: A káosz diktatúrát szül. Tehát nem engedhetjük meg magunknak, hogy zűrzavarba jussunk. Annak ellenére, hogy a káosznál, a hatalom megbénulásának, az Orosz Föderáció széthullásának már számos jele kiütközött. Ami engem illet, az én helyzetemben elégedetten dörzsölhetném a kezeimet: tessék, ezek a ti eredményeitek, íme, mit valósítottak meg az országlók, akik a helyembe léptek. De azt hiszem, hogy ez lenne a legerkölcstelenebb álláspont. (Folytatjuk) 1993. június 25. KÖZÖS HANG, KÖZÖS SZÍN Bukarestbe érkezése előtt, szerdán, a szlovák kormányfő nyilatkozott a Román Rádiónak. Vladimír Meciar természetesen ezúttal is a két ország, Románia és Szlovákia közös problémáira fektette a hangsúlyt, főleg az európa tanácsi előszobázásra, a magyar kisebbség problematikájára, illetve a Magyarországgal fenntartott viszonyra. A pozsonyi vendég valószínűleg nagyon jól meg fogja érteni magát bukaresti vendéglátóival, ugyanis szerinte is a régióban a legfontosabb feladat az, hogy egyes államok vezetőit lebeszéljék a területi követelések hangoztatásáról. Különben Meciar szerint Magyarország és Szlovákia között jó a viszony, s ezt csupán egyes budapesti politikusok kijelentései zavarják meg időnként. Érvként újra előhozakodott azzal a Hermann János magyar külügyi szóvivő által igen határozottan cáfolt információval, mely szerint Magyarország meg fogja vétózni Szlovákia felvételét az Európa Tanácsba. Miután már agyondicsérte a román kisebbségi politikát, elégedetten nyugtázva az itteni szlovák kisebbség jó helyzetét, Meciar, saját kormánya elképzeléseiről szólva, kijelentette, továbbra is ellenzi, hogy az egymás mellett élő nemzeti kisebbségek közé „korlátokat“ emeljenek. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy nem támogatják a kisebbségek azon törekvéseit, amelyek egy önálló intézményrendszer kiépítését célozzák. (K. L. I.) ARATÁSKOR (Folytatás az 1. oldalról) helyzetben lévő mezőgépészeti vállalatoknak, amelyek meghatározzák, kinek mikor és mennyiért aratják le gabonájukat. A múlt héten, az őszi árpa aratásának kezdetén, egy hektár aratási díja még 35 ezer lej volt. E héten a tárgyalásos aratási díj dombvidéken 45 700 lej/hektár, síkvidéken pedig 41600 lej hektáronként, ami még változhat vállalatonként is. A síkvidéken, ahol az árpa hektáronkénti termésátlaga meghaladja a 3 ezer kilót, megegyezés szerint természetben is lehet fizetni az aratási díjat. Az említett szolgáltatási árak minden valószínűség szerint csak július elsejéig érvényesek, az értéknövekedési adó (TVA) bevezetésével változhatnak. A hivatalosan érvényben levő felvásárlási árak a következők: őszi árpa 100 lej/kilogramm, sörárpa 110 lej/kilogramm. A búza új felvásárlási ára egyelőre még ismeretlen, valószínű, hogy e termény árát a kormány fogja meghatározni. Jelenleg az árpával bevetett terület több mint felét learatták. Az eddigi eredmények közepes termésre utalnak, de vannak magántársulások, mint a palotai, ahol befejeződött az árpa aratása, az elért termésátlag pedig meghaladja az 5500 kilogrammot. Az aratás menetére kedvezőtlenül hat a szolgáltatási díjak állandó változása. Ezért a termelők és az aratást végzők között igen sok a vita. Szeretnénk, ha ezek a nézetellentétek nem minden esetben végződnének a kombájnok leállásával, mint az a napokban Gyapjúban történt. A megyénkben levő kevés kombájnnak csak egyetlen célja lehet: az aratás optimális időben történő befejezése. Vitatkozni majd ráérünk a következő aratásig...