Bihari Napló, 1993. június (4. évfolyam, 105-126. szám)

1993-06-01 / 105. szám

1993. június 1 (S) ÓHAJOK­SZERENCSÉRE NEM ÁLTALÁNOS, DE... A rossz szomszédság nagyobb átok, mint a rossz házasság. Mert a rossz házasság orvoso­lására az emberiség feltalálta­­ a válást, de a rossz, ostoba szomszédot nem nevelheted meg, nem szabadulhatsz tőle. Az ostobaság a leg­nehezebben (vagy egyáltalán nem) gyógyítható betegség. Könnyekkel a szemében, idős néni (a Ve­lence negyedből) panaszolja, hogy szomszédai — öregségére — úton-útfélen megkeserítik az életét. Elözönlik a lakását, zajonganak, szidal­mazzák, fenyegetik. Az sincs, akinek panasz­kodjon, hisz gyermekei messzire mentek, férje a temetőbe költözött, a rendőrség pedig nem avatkozik az ilyen ügyekbe. — Kihez fordul­jak? — kérdi kétségbeesetten, de bennem is csupán a tehetetlen düh feszül. Mert ismerem az érzést. A szomszédját bosszantani akaró, ostoba ember hangoskodó állatokat tart (kutyát, ka­kast, libát), korán reggel az ablak alatt be­teti az autóját, elfoglalja más parkolóhelyét, ünepnapokon porolja a szőnyeget, éjjel or­dítja világgá a keservét, az ablakba rakja bömbölő szerkentyűit, másokra erőltetve folk­lórját, ízlését, az ablakon dobja ki a szeme­tet, trágár szavakat használ köszönés he­lyett ... És ebben a fene nagy demokráciában szinte semmit sem tehetsz ellene, mert az os­tobaság egyben bunkó is, amellyel alattomo­san rád csap, ha szólni merészelsz, ha erősebb nálad. Pedig vannak törvények, előírások, házi­rend, és mindenekfölött van emberség. De mindezekről az ostoba nem tud, vagy nem akar tudni. Mert úgy hiszi, mindent megtehet, s ha teheti, miért is ne tenné?! Vajon meddig? Ez az a kérdés, melyre — egyelőre — nincs válasz. Szomorú ... Ezúttal engedtessék meg nekem is sóhaj­tozni... F.M. olvasónk panaszkodik. Ha csu­pán panaszkodna — de fenyegetőzik is. Azzal, hogy lemondja előfizetését a BN-re. Ha nem készítjük ki a szomszédját. Miről is van szó? A Kórház utcán van egy üvegező műhely. A mester szép csende­sen faricskálja az üveget. Ha van. Ha nincs­­ huzat és lerakatja a ház elé (képünkön). Fé­nyes nappal. Daruval. Ami — valljuk be — ezalatt zajt is okoz. F.M. szerint a lerakott ü­­veg repedést okozott a lakásán. Viszont a re­pedés régi, az évtizedek óta ott járt kocsik okozhatták(-ják). De ezt nehéz elismerni, ami­kor azt látod, hogy melletted valaki jól menő üzletet tart nyitva. Ezért aztán minden lehet­séges hivatalnál tiltakozni kell. A panaszhoz csupán annyit fűzhetek: az állomás és a vasút környékén lakók a vona­tok, az Olaszi temető környékiek a villamo­sok, a Textilgyár mellettiek a termelés ellen tiltakozhatnának (még sorolhatnám). Bosszúból nem utaznának, nem öltözködnének stb. Ha valaki csak azért veszi meg a BN-t, hogy kicseréltessük a palackját, lejárassuk a haragosát, elintézzük a meleg vizét, az jobb, ha meg sem veszi. Nem haragszunk meg érte. Talán túl is éli a lap. Ha meg nem — Iste­nem — visszavedlünk mérnökké, technikusok­ká, szakemberekké. Többet fogunk keresni, mégis szegényebbek leszünk, s az olvasók is — egy újsággal. De lehetetlen, hogy itt tarta­nánk. Ez lenne a végünk (a magyarságé!) kezdete! (Szegedi) OLVASÓINK ÍRJÁK Üdvözlöm kedves olvasóinkat, levelezőinket. Jóleső érzés, hogy örömmel fogadták HALLÓ, ITT A BN! telefonszolgálatun­kat. A felvetett problémákon valamennyi kollégám buzgón dol­gozik. De, mielőtt még belevetném magam a rám vonatkozó té­mába, engedjék meg, hogy idézzek — bár kissé megkésve — András Sándor tollából néhány mondatot: „Egy néhány soros, mély érzelemtől áthatott cikk erősen megmozgatja az ember lelkét. Én, aki életem második félidejének a végén járok, min­dig mély tisztelettel voltam az újságírókkal szemben, mert mer­tek! Voltak olyanok is, akik nem, de ők nem voltak igazi újságírók. Nem ismerem személyesen Kenéz Ferencet, de tisz­telem. Tisztelem épp oly mértékben Ágnest, Ildikót, Csillát, Aladárt, a főszerkesztőt és a többieket. Tisztelném még, ha lehetne, továbbra is Tőke Csabát... Úgy, ahogy van, az egész újságíró-társadalmat. Véleményem szerint minden újságíró nem egy, hanem több téglát is letett létünk, létezésünk katedrálisába, és adja iste­nünk, hogy még sokáig letehessék..(Köszönjük! — szerk. megj.) 9 Miért nem írunk egyáltalán a háziasszonyokról? — teszi fel a kérdést egy háziasszony a sok közül. Az eltelt három és fél évben mind a szociális esetek kap­csán, mind a családi rovatokban sokszor foglalkoztam a témá­val, hiszen az anya,, feleség, özvegy, sőt még a fiatal egyedül­álló nő is háziasszony(kodik). De nézzük meg közelebbről, miről is van szó. Fenti háziasszonyunk 12 évi munka után súlyos mű­téten esett át, így kimaradt munkahelyéről, és otthon tevékeny­kedik. Mivel igen gyenge, nem tud munkát vállalni. Munkanél­küli-segélye nincs, nyugdíja nincs. Ha jól értettük, semmiféle jövedelemmel nem rendelkezik. Az általa elmondottakból nem derült ki, hogy van-e munkakönyve, vagy nincs, hogy állami vállalatnál dolgozott-e, vagy magánszemélynél... Azt sem em­lítette, hogy van-e családja, férje, gyerekei, akik segítsék, így többféle variációt vehetünk figyelembe, megsegítése érdekében. Amennyiben munkakönyve van, jelentkezzék a Szociális ügy­osztályon, munkanélküli-segélyért. Ha nincs munkakönyve, és semmiféle családi támogatása, akkor a Gyámhatóságnál iratkoz­zon fel szociális segélyért, de felkeresheti a Caritast is, ahol megállapítják, hogy jár-e önnek segély, és ha igen, mennyi. A háziasszony szó valószínűleg a ház asszonya (ősrégi) meg­határozásból ered, amikor még az asszony úr volt a házban, és nem kellett csip-csup dolgokkal pepecselnie, mint: bevásárlás, főzés, mosás, takarítás, mosogatás stb. Sajnos, napjainkban nagyon sok háziasszony van hátrányos­­ helyzetben, különösen azok, akik gyermekük nevelése miatt nem dolgoztak, közben megözvegyültek, gyerekeik elhagyták őket... Ilyen esetekben kell a fenti szervezetekhez fordulniuk, melyek, ha nem is kielégítő, de valamilyen csekély összeggel segíteni tudják őket. A jelenlegi gazdasági viszonyok miatt kormányunk zsebe olyan csupasz, akár a tenyere. Próbáljon valaki kihúzni belőle egy szál szőrt, és ha sikerül, akkor mint ritkaságért, annyi pénzt kaphat érte, amennyiből eltengődhet élete végéig, anélkül hogy rászorulna mások segítségére. Addig is marad a remény. Igaz,­­abból nem lehet megélni, sőt hosszú távon bele is lehet zöldülni (ezért születhetett az a megállapítás, hogy a remény színe a zöld). Ennek dacára, azért nem ütközünk lépten­­nyomon zöld emberekbe, mert mi talán már nem is remény­kedünk ... TÓTH ÁGNES 3. VÁLASZOL DR. BLUM LÁSZLÓ JOGTANÁCSOS KÁNTOR CSABA papfalvai lakosnak: Ugye valóban rend­hagyó, hogy levonják fizetéséből annak a szolgáltatásnak a dí­ját, amelyből egyáltalán nem részesül, mert nem lakik lakásá­ban. Helyzetét mielőbb rendeznie kell, mert ha eddig a díjak elviselhetőek voltak, az új tarifák nagyon terhessé teszik fi­zetésüket. A jövőre való tekintettel felhívom figyelmét a többlakásos házak közös költségeinek megosztására vonatkozó — még mindig érvényben levő — 1983. évi 30. sz. határozat rendelkezésére. Ennek alapján még azok a személyek is, akik ideiglenesen —­ egy vagy több naptári hónapot — hiányoznak lakásukból, men­tesülnek erre az időre a víz-, villany-, szeméthordási díjak fi­zetése alól, ha a távollétüket írásban hozzák a lakóbizottság tudomására. Javasolom, hogy iktasson be ilyen tartalmú kér­vényt a vállalat vezetőségénél, hogy vegyék figyelembe a költ­ségek elosztásánál. A múltra vonatkozóan, három évre visszamenőleg, bírósági úton is kérhető a jogtalanul visszatartott díj megtérítése, ha bizonyítható, hogy nem voltak meg a műszaki feltételek sem­ a villanyhálózat használatára. Helyeslem, hogy az áramszolgáltatási vállalathoz fordult kü­lön villanyóra felszerelését kérve. Nem ismerem az egység le­hetőségeit (műszakit, anyagit), de kérvényére, melyet kötelesek beiktatni, választ kell adniuk, még ha az nemleges is. A mar­­gittai elutasítás után pedig a nagyváradi központhoz lehet for­dulni. Osztom azonban az áramszolgáltatók véleményét is, hogy munkaadó vállalata sokat tehetne a helyzet rendezése érdeké­ben és méltánytalan az ön nyakába varrni a mások fogyasztását, csak mert így kényelmesebb. Özv. HEGEDŰS MIHÁLYNÉ körösrévi lakosnak: Kérdéseiig a válaszom csak elvi jellegű lehet, mert hogy nyolcvan év alatt mi mindent erősítettek meg törvényes formában is, nem álla­píthatom meg a levelében közhitekből. Ehhez látni kellene a te­lekkönyvi betéteket, és más, esetleg létező okiratokat. Az alap­­elv: végrendelet nélküli törvényes örökösök — a túlélő házas­társon kívül — csupán vérségi kapcsolatban lévő rokonok le­hetnek, így mostohaszülőtől nem jár örökség a mostohagyermek­nek. A levélben közöltek alapján ön és leszármazottjai szülei örökségére tarthatnak igényt, mostohaapja hagyatékára nem. A hagyaték helyzetének megállapítása az állami jegyzőségre vagy — nézeteltérés esetében — a bíróságra tartozik. Mivel már önnek is dédunokái vannak s az ükapa és ükanya öröksé­­­­géről van szó, nehéz elhinni, hogy még mindig az 1913., 1923. vagy akár 1938. évi telekkönyvi helyzet áll fenn. A hagyatéki eljárást az elhaltak után a pontos helyzetet bizonyító iratok alapján lehet megindítani. j ■ Igen heves viták foly­nak mostanában a lakótár­sulások által kért, megnö­velt forgóalap körül. Annál is inkább, mert a befize­tendő összeg nem egységes, szinte lakótársulásonként változik, s elég magas ah­hoz (általában 20 000 lej), hogy érdekelje az embere­ket, mire is fordítják a pénzüket. Iones Vila, a Polgármes­teri Hivatal ügyfélfogadási irodájának vezetője elmond­ta: a forgóalapokkal kapcso­latban még mindig az 1977/ 387. sz. rendelet és az 1983/30. sz. határozat érvé­nyes, melyek értelmében minden lakó köteles befizet­ni az illető év legmagasabb havi költségének megfelelő összeget a lakótársulás fize­tőképességének biztosítására Ebből egyenlíti ki a társu­lás az előző hónapban el­használt víz, hő- és villa­mos energia, szemételhordás stb. számláit, (az összeget aztán a családok kifizetik), s ebből fedezi a hátraléko­sok miatt hiányzó összeget is. Mivel a fogyasztás tömb­ A FORGÓALAPBÓL házanként különböző (hiszen egy garzonlakásokból álló, négyemeletes tömbházban nem lehet ugyanakkora, mint egy négyszobásakból álló, kilencemeletesben), ál­talában a lakótársulási köz­gyűlésen határozzák meg a forgóalap összegét. A köz­gyűlés határozata mindenki­re nézve kötelező, és csak bírósági úton támadható meg. Megjegyzendő, hogy a karbantartási költségeket nem a forgóalapból fedezik, a közös használatban lévő javak rendbehozatala (alag­sori csővezetékek vagy a tető javítása például­ a la­kók saját, külön költségét terheli. Az állami lakások esetében ezeket a Lakás­gazdálkodási Vállalat fede­zi. Természetesen az emlí­tett két határozat már jócs­kán elavult, a költségek mindenhol növekedtek, a körülmények változtak. A Polgármesteri Hivatalban rövidesen összehívják az összes lakótársulás képvise­lőit, és azon vállalatok ve­zetőit, amelyek érintettek ez ügyben (csatornázással, szemételhordással, hideg- és melegvíz-szolgáltatással, fű­téssel foglalkozók), hogy új, a jelenlegi körülményeknek megfelelő szabályzókat dol­gozzanak ki. Amint ez meg­történik, minden változást közölni fogunk. ALBERT FERENC HORGÁSZAT szolin­áris táblázat 1993. június A hegyi vizeken ezekben a napokban is horgászhatnak a műlegyező pisztránghalászok. A hónap közepén felszabadul­­nak a sík- és dombvidéki vi­­zek is, s akik rendezték az évi tagdíj-kötelezettségüket, már élesíthetik horgaikat paducra, márnára, domolykóra, pontyra, dévérre. A vizek felmelegedése meghozza valamennyi halfaj étvágyát, a tilalom alatt vég­zett telepítések révén gyarapo­dott a Sebes-Körös ponty- és kárászállománya. A nagyvára­di horgászok a Sebes- és a Fe­­­kete-Körös minden szakaszán, a váradlesi, borsi, nyárszegi tavakban, a megye minden síkvidéki patakjában, csatorná­jában zavartalanul halászhat­nak. Kivételt képez a Kollek­­­tor-csatorna, melynek a Cséf­­fa — Tamásda közötti szaka­szán a szalontai fiókegyesület napidíjat követel a nem sza­lontai horgászoktól. Mellékel­jük a júniusi szolunáris táblá­zatot, melynek sötét négyzetei HOZZÁVETŐLEGESEN jelzik a legkedvezőbb időpontokat ^ ^

Next