Bihari Napló, 1993. július (4. évfolyam, 127-149. szám)

1993-07-01 / 127. szám

FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP VÁDOL A VÉDELEM A tiraszpoli törvényszéken tovább tárgyalták a hat román vádlott perét. Ezúttal újabb tanúk kihallgatására került sor, és újabb jegyzőkönyvi ki­vonatok ismertetésére. A per légkörére jellemző, hogy a megfélemlítés, az állandó fe­nyegetettség miatt több védő visszalépett. Azok az ügyvé­dek viszont, akik kitartanak védenceik mellett, nem kis meglepetéssel szolgáltak: be­bizonyították, hogy a bemuta­tott dokumentumokban utóla­gosan „valakik“ változtatáso­kat eszközöltek, egyszóval meghamisították azokat. A pert újból elnapolták. A kép­lethez az is hozzátartozik, hogy Borisz Jelcinnek egyetlen sza­vába kerülne a vádlottak fel­mentése ... IV. évfolyam, 127. szám Nagyvárad, 1993. július 1., csütörtök 8 oldal, 25 lej HIVATAL CÁFOLATA AZ ELNÖKI Iliescu elnök szóvivője ter­jedelmes nyilatkozatban fog­lalkozott azokkal a sajtókom­mentárokkal, melyek szerint az egyelőre zűrzavarosnak tű­nő, a román kereskedelmi flot­tával kapcsolatos tranzakció­hoz magának az államfőnek is köze volna- A helyzetet magát is bonyolítja, hogy a bu­karesti napilapok hasábjain már régóta szellőztetik az ü­­gyet, különböző dokumentu­mokat közölnek, melyek sze­rint — amennyiben hitelesek —, az eddigi hajóeladási, il­letve bérbeadási szerződések megkötésébe a jelenlegi és az előző kormányok miniszteri rangú tisztségviselői is „bele­szóltak“. Annál inkább meg­lepő az Elnöki Hivatal reagá­lásának késedelme, mert a ro­mán kereskedelmi flotta már évek óta válságban van, s a helyzet megoldása elsőrendű gazdasági, mi több: nemzetbiz­tonsági kérdés. Ez a legutóbbi botrány, melynek tárgya egy görög—román vegyes társaság létrejötte, Forum—Petromin néven, annyira konfúzus hely­zetet teremtett, hogy a sajtó nyilvánossága szintjén még az sem dőlt el, hogy „az évszá­zad üzletéről“ vagy valamiféle óriás blöffről van szó. Az el­nöki szóvivő inkorrektséggel vádolja a sajtót, rosszindulat­tal, tájékozatlansággal. Egy parlamenti bizottság, mely­hez kormányszakértők is csat­lakoznak, átrágja magát a hajótársaság dokumentumain, s akkor minden kiderül... PARLAMENTI EZ MEG AZ Parlamentünk két házának felgyűlt a ten­­nivalója az ülésszak befejezése előtt. Jellemző, hogy a beütemezett törvénytervezetek vitájá­nak elhúzódása és az előre nem látott imilyen­­amolyan intermezzók miatt, a honatyáknak ke­vés idejük maradt hátralévő dolgaik rendezé­sére. Pedig nem akármilyen témák kerültek terítékre. A Szenátus a rádió- és televíziótár­saság ügyeit tárgyalja. A vitát színezi, hogy Ioan Alexandru parasztpárti költő javasolta, hogy a rádió-, illetve a tévéműsorok kezdetén és végén hangozzék el a Miatyánk. Javaslata nem örvendett egyöntetű sikernek. Nagy vitát váltott ki az ortodox egyház társadalombiztosí­tásával kapcsolatos javaslat, valamint a bűn­­kdi eljárás rendszerének megváltoztatására i­­­nduló kezdeményezés. Felvetődött egy rend­kívüli ülésszak beiktatása, annál is inkább, mert a SRI-téma megvitatására csak öt nap­pal az után kerülhet sor, miután a parlamenti tagok megkapták az intézményt ellenőrző szak­­bizottság jelentését. (A képviselőházi esemé­nyeket a 2. oldalon ismertetjük.) MOST SEM VOLT SAPKÁJA... A hétvégi „tow­­ahawkoz­ás“ után kedden egy amerikai harci gép rakétát lőtt ki egy dél­iraki radarberendezésre. Az eset a 32. szélessé­gi foktól délre történt, az ENSZ által kijelölt reptilalmi övezetben. Két amerikai gép a ti­lalom betartását ellenőrizte, mikor a radart ráirányították egyikükre. Az akkor bekövetke­zett támadás eredményét a washingtoni védel­mi minisztérium nem közölte. Közben tovább gyűrűzik a múltkori, Bagdadra kilőtt rakéták által keltett nemzetközi reakcióáradat. Érdekes ilyen, vonatkozásban a Moszkvában, kialakult szembenállás a parlament és a döntéshozó ha­talom között. Míg a külügyminisztérium helyes­nek nyilvánította az amerikai akciót, a tör­vényhozói testületek elítélték azt, s ezt tette Ruckoj alelnök is, Jelcin nagy ellenlábasa. Vi­lágos volt, hogy a hivatalos kremli nyilatkozat nem lehetett bántó Washingtonra nézve, hiszen jövő héten ül össze Tokióban a hét legfejlet­tebb ipari ország vezetősége, melytől Jelcin elnök újabb jelentős segélycsomagot próbál megszerezni. BOSZNIAI ERKÖLCSÖK A háború sújtotta Bosznia-Hercegovinában valóságos tragédiasorozat játszódik le. Béketárgyalások ide, gazdasá­gi embargó oda, a világ tehetetlenül szemléli a boszni­ai vérontást. Az elektronikus és írott sajtó hírösszefoglalói naponta tudósítanak a háború borzalmairól és következ­ményeiről: az alapélelmiszerek, gyógyszerek (és még sok minden egyéb) hiánycikknek számítanak, illetve csillagá­szati áron szerezhetők be, a munkások és a kényszer­szabadságoltak nem havonta, hanem hetenként kapják kézhez bérüket az óriási infláció miatt. A polgári bűnözés is aggasztó méreteket öltött. A lopások, betörések min­­­­dennaposakká váltak és egyre gyakrabban tűnik el a szántókötelekre kiterített ruha is. Döbbenetes, de az em­berek — persze akik még nem menekültek el — azt han­­­­goztatják: csak ennél rosszabb ne legyen. Nem azért, mert elégedettek jelenlegi helyzetükkel, hanem, mert félnek. . Nemrég a magyar televízió 2-es csatornáján „... most semmi sem szent“ címmel érdekes beszélgetést követhet­tünk figyelemmel. A vitát a szerb milicisták által meg­erőszakolt és teherbe ejtett boszniai apácák sanyarú sorsa képezte, akiknek abortusz-kérelmét a pápa elutasította. Jogosan tehetjük fel a kérdést: ki látott már apácát nagy hassal? Nagy dolog! — mondják sokan, hisz erőszakkal gyereket csinálni azért mégsem olyan borzasztó bűn, mint csecsemőket odadobni a kutyáknak. A pró és kontra ér­vek elhangzása közben szinte elsikkadt a születendő cse­­­­csemők sorsa, akiknek ismeretlen szerb apa, apáca anya és feltehetőleg kolostori otthon jut. Mindenkinek meg kellene adni a lehetőséget, hogy sorsa felől saját maga dönthessen. Vajon mi járhat a megerőszakolt boszniai apácák fejében? Próbáljuk csak beleképzelni magunkat — hacsak néhány pillanatig is — helyzetükbe... RAIS ISTVÁN A REFORM KEZDETE: HOSSZABB GUMIBOT Ne siessenek a mentőkért, már magyarázom is: a brit rendőrség átfogó reformjának kezdetét jelzi a hosszabb gumibot bevezetése. Az utóbbi harminc évben nem volt a jelenlegihez hasonló mértékű átalakítás a hobbyk háza tá­ján. A lapok nemrégiben világgá kürtöttek, hogy a Yard a kisebb bűncselekményekre már oda sem figyel, s a szigetországban úgy döntöttek, ezen sürgősen változtatni kell! De mi­vel tisztában vannak azzal, hogy mielőtt ered­ményeket követelnének, biztosítaniuk kell a munkafeltéte­leket, „szabadabb kezet adnak a kapitányságoknak, több pénzt juttatnak a rend őreinek, akik bűnüldözési célszer­számokat is kapnak“... például hosszabb gumibotokat. Nálunk már jó ideje megkezdődött a reformfolyamat, legalábbis elég régen ahhoz, hogy megpróbáljuk számba venni az eddigi eredményeket. Arra nem merek vállalkoz­ni, hogy kellő szakértelem hiányában átfogó gazdasági, társadalmi, politikai elemzést végezzek. Azt viszont nyu­godtan elmondhatom Önöknek, amit a Tribuna Economic­s közölt: a Kereskedelmi és Iparkamarák több megyében végzett felmérése alapján megállapították, hogy a magán­­tulajdonban lévő kereskedelmi társaságok mintegy harma­da csak névleg létezik. Ugyanis bejegyezték azokat a cég­jegyzékbe, de hosszú ideje semmiféle tevékenységet nem folytatnak. A helyzetet a tőke és a tapasztalat hiányával magyarázzák. És ha már a tapasztalathiánynál tartunk, még egy adat: körülbelül 70 ezer import-export tevékeny­séget folytató cégnek nincs külkereskedelmi szakértője. Hát ez az! Akár büszke is lehetnék rá, hogy a való­ság igazolja gondolataimat. Ugyanis az összes eddigi vá­lasztási kampányban szívdobogva vártam, lesz-e olyan platform, amely legalább egy h­urka-picurka bekezdésben megemlíti, hogy tenni kellene valamit az oktatással, a szakemberképzéssel. Nem volt. Igaz ug­yan, hogy észlelhe­tünk valamiféle változást e téren, de az nem elég. Már­pedig ha föl nem ébrednek végre az intézkedni hivatottak, az évek múltával nem csak külkereskedelmi szakértők kró­nikus hiányáról adnak majd hírt a gazdasági szaklapok, hanem a jól képzett esztergályosok, cipészek, bányászok, asztalosok, ácsok stb. is ritkák lesznek, mint a fehér holld. Arról már nem is szólva, hogy minél kevesebb pénz jut kutatásra vagy kutatók képzésére, annál nagyobb lesz a lemaradásunk, s annál nagyobb összegeket fog felemész­teni a kétségbeesett próbálkozás, hogy legalább a minimá­lis versenyképességet biztosíthassuk. A reform kezdete: a hosszabb gumibot. Ami bizonyára pénzbe kerül. De idővel megtérül majd a befektetés, hi­szen a lefülelt garázdálkodók nem okoznak már kárt. Csak addig nehéz, amíg a folyamat beindul. De még mielőtt bármi elkezdődhetne, szükség van arra, hogy a döntésho­zók belássák: ha nincs befektetés, nincs minek megtérül­nie. * WAGNER CSILLA STRASBOURG! STRESSZ Az Európa Tanács parla­menti közgyűlése kedden tár­gyalta Csehország és Szlovákia teljes jogú ET-tagságának kér­dését, s mikor szavazásra ke­rült sor, előbbi beléptetését egyhangúlag, utóbbiét pedig a magyarországi képviselők tartózkodása mellett elfogad­ták, illetve javasolták a nemzetközi szervezet minisz­teri értekezletének, mely teg­napi gyűlésén döntött végleg a kérdésben. A magyar hozzáál­lás — már ami Szlovákiát il­leti — természetesen a felvi­déki magyar kisebbség hely­zetének függvényében alakult (Folytatása a 8. oldalon» Aratókra várnak a mezők Az idei aratás másabb, mint a régiek voltak, és bizonyára az elkövetkező években is folytatódik a változás. A szán­tóföldek új tulajdonosai a saját kamrájukba vitethetik (vagy vihetik) a termést. Igaz, most az aratás elején sem tudják, hogy milyen áron. Valamikor a gazda vasárnap délután kisétált a búzamezőre, letört néhány kalászt, marká­ban elpergette a búzaszeme­ket, s megállapította: holnap vagy holnapután indulhat a megfent kaszával. Most is vannak dombvidéki területek, ahol így történik, ám nem ez a jellemző. A mostani ter­melő géppel indul a gabona­táblába, azaz a legtöbb eset­ben gépre vár... A bihari mezőkön közel százezer hektárnyi területről kell learatni a gabonaféléket. Ezek területi megoszlása a Mezőgazdasági Igazgatóság növénytermesztési igazgatósá­gának adatai szerint a követ­kező: búza és rozs hatvanezer, árpa tizennégyezer, őszi árpa ezerötszáz, tavaszi árpa há­romezernyolcszáz, zab húsz­ezer hektáron termett. Az ár­pa aratása már megkezdődött, tizenegyezer hektárról rak­tárba is került a termés, s ha közbe nem jön a kiadós eső — amelyre mellesleg igen nagy szükség volt a mezőket sújtó szárazság miatt —, már befe­jeződött volna, ám egy-két nap alatt így is véget ér, hogy kezdődjék immár a búza beta­karítása. Megyénkben kilencszáz kombájnt állítanak munkába. Ez a szám alacsonyabb a ta­valyinál, hiszen a géppark ál- MESSZER LÁSZLÓ (Folytatása a í. oldalon)

Next