Bihari Napló, 1993. július (4. évfolyam, 127-149. szám)
1993-07-01 / 127. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP VÁDOL A VÉDELEM A tiraszpoli törvényszéken tovább tárgyalták a hat román vádlott perét. Ezúttal újabb tanúk kihallgatására került sor, és újabb jegyzőkönyvi kivonatok ismertetésére. A per légkörére jellemző, hogy a megfélemlítés, az állandó fenyegetettség miatt több védő visszalépett. Azok az ügyvédek viszont, akik kitartanak védenceik mellett, nem kis meglepetéssel szolgáltak: bebizonyították, hogy a bemutatott dokumentumokban utólagosan „valakik“ változtatásokat eszközöltek, egyszóval meghamisították azokat. A pert újból elnapolták. A képlethez az is hozzátartozik, hogy Borisz Jelcinnek egyetlen szavába kerülne a vádlottak felmentése ... IV. évfolyam, 127. szám Nagyvárad, 1993. július 1., csütörtök 8 oldal, 25 lej HIVATAL CÁFOLATA AZ ELNÖKI Iliescu elnök szóvivője terjedelmes nyilatkozatban foglalkozott azokkal a sajtókommentárokkal, melyek szerint az egyelőre zűrzavarosnak tűnő, a román kereskedelmi flottával kapcsolatos tranzakcióhoz magának az államfőnek is köze volna- A helyzetet magát is bonyolítja, hogy a bukaresti napilapok hasábjain már régóta szellőztetik az ügyet, különböző dokumentumokat közölnek, melyek szerint — amennyiben hitelesek —, az eddigi hajóeladási, illetve bérbeadási szerződések megkötésébe a jelenlegi és az előző kormányok miniszteri rangú tisztségviselői is „beleszóltak“. Annál inkább meglepő az Elnöki Hivatal reagálásának késedelme, mert a román kereskedelmi flotta már évek óta válságban van, s a helyzet megoldása elsőrendű gazdasági, mi több: nemzetbiztonsági kérdés. Ez a legutóbbi botrány, melynek tárgya egy görög—román vegyes társaság létrejötte, Forum—Petromin néven, annyira konfúzus helyzetet teremtett, hogy a sajtó nyilvánossága szintjén még az sem dőlt el, hogy „az évszázad üzletéről“ vagy valamiféle óriás blöffről van szó. Az elnöki szóvivő inkorrektséggel vádolja a sajtót, rosszindulattal, tájékozatlansággal. Egy parlamenti bizottság, melyhez kormányszakértők is csatlakoznak, átrágja magát a hajótársaság dokumentumain, s akkor minden kiderül... PARLAMENTI EZ MEG AZ Parlamentünk két házának felgyűlt a tennivalója az ülésszak befejezése előtt. Jellemző, hogy a beütemezett törvénytervezetek vitájának elhúzódása és az előre nem látott imilyenamolyan intermezzók miatt, a honatyáknak kevés idejük maradt hátralévő dolgaik rendezésére. Pedig nem akármilyen témák kerültek terítékre. A Szenátus a rádió- és televíziótársaság ügyeit tárgyalja. A vitát színezi, hogy Ioan Alexandru parasztpárti költő javasolta, hogy a rádió-, illetve a tévéműsorok kezdetén és végén hangozzék el a Miatyánk. Javaslata nem örvendett egyöntetű sikernek. Nagy vitát váltott ki az ortodox egyház társadalombiztosításával kapcsolatos javaslat, valamint a bűnkdi eljárás rendszerének megváltoztatására induló kezdeményezés. Felvetődött egy rendkívüli ülésszak beiktatása, annál is inkább, mert a SRI-téma megvitatására csak öt nappal az után kerülhet sor, miután a parlamenti tagok megkapták az intézményt ellenőrző szakbizottság jelentését. (A képviselőházi eseményeket a 2. oldalon ismertetjük.) MOST SEM VOLT SAPKÁJA... A hétvégi „towahawkozás“ után kedden egy amerikai harci gép rakétát lőtt ki egy déliraki radarberendezésre. Az eset a 32. szélességi foktól délre történt, az ENSZ által kijelölt reptilalmi övezetben. Két amerikai gép a tilalom betartását ellenőrizte, mikor a radart ráirányították egyikükre. Az akkor bekövetkezett támadás eredményét a washingtoni védelmi minisztérium nem közölte. Közben tovább gyűrűzik a múltkori, Bagdadra kilőtt rakéták által keltett nemzetközi reakcióáradat. Érdekes ilyen, vonatkozásban a Moszkvában, kialakult szembenállás a parlament és a döntéshozó hatalom között. Míg a külügyminisztérium helyesnek nyilvánította az amerikai akciót, a törvényhozói testületek elítélték azt, s ezt tette Ruckoj alelnök is, Jelcin nagy ellenlábasa. Világos volt, hogy a hivatalos kremli nyilatkozat nem lehetett bántó Washingtonra nézve, hiszen jövő héten ül össze Tokióban a hét legfejlettebb ipari ország vezetősége, melytől Jelcin elnök újabb jelentős segélycsomagot próbál megszerezni. BOSZNIAI ERKÖLCSÖK A háború sújtotta Bosznia-Hercegovinában valóságos tragédiasorozat játszódik le. Béketárgyalások ide, gazdasági embargó oda, a világ tehetetlenül szemléli a boszniai vérontást. Az elektronikus és írott sajtó hírösszefoglalói naponta tudósítanak a háború borzalmairól és következményeiről: az alapélelmiszerek, gyógyszerek (és még sok minden egyéb) hiánycikknek számítanak, illetve csillagászati áron szerezhetők be, a munkások és a kényszerszabadságoltak nem havonta, hanem hetenként kapják kézhez bérüket az óriási infláció miatt. A polgári bűnözés is aggasztó méreteket öltött. A lopások, betörések mindennaposakká váltak és egyre gyakrabban tűnik el a szántókötelekre kiterített ruha is. Döbbenetes, de az emberek — persze akik még nem menekültek el — azt hangoztatják: csak ennél rosszabb ne legyen. Nem azért, mert elégedettek jelenlegi helyzetükkel, hanem, mert félnek. . Nemrég a magyar televízió 2-es csatornáján „... most semmi sem szent“ címmel érdekes beszélgetést követhettünk figyelemmel. A vitát a szerb milicisták által megerőszakolt és teherbe ejtett boszniai apácák sanyarú sorsa képezte, akiknek abortusz-kérelmét a pápa elutasította. Jogosan tehetjük fel a kérdést: ki látott már apácát nagy hassal? Nagy dolog! — mondják sokan, hisz erőszakkal gyereket csinálni azért mégsem olyan borzasztó bűn, mint csecsemőket odadobni a kutyáknak. A pró és kontra érvek elhangzása közben szinte elsikkadt a születendő csecsemők sorsa, akiknek ismeretlen szerb apa, apáca anya és feltehetőleg kolostori otthon jut. Mindenkinek meg kellene adni a lehetőséget, hogy sorsa felől saját maga dönthessen. Vajon mi járhat a megerőszakolt boszniai apácák fejében? Próbáljuk csak beleképzelni magunkat — hacsak néhány pillanatig is — helyzetükbe... RAIS ISTVÁN A REFORM KEZDETE: HOSSZABB GUMIBOT Ne siessenek a mentőkért, már magyarázom is: a brit rendőrség átfogó reformjának kezdetét jelzi a hosszabb gumibot bevezetése. Az utóbbi harminc évben nem volt a jelenlegihez hasonló mértékű átalakítás a hobbyk háza táján. A lapok nemrégiben világgá kürtöttek, hogy a Yard a kisebb bűncselekményekre már oda sem figyel, s a szigetországban úgy döntöttek, ezen sürgősen változtatni kell! De mivel tisztában vannak azzal, hogy mielőtt eredményeket követelnének, biztosítaniuk kell a munkafeltételeket, „szabadabb kezet adnak a kapitányságoknak, több pénzt juttatnak a rend őreinek, akik bűnüldözési célszerszámokat is kapnak“... például hosszabb gumibotokat. Nálunk már jó ideje megkezdődött a reformfolyamat, legalábbis elég régen ahhoz, hogy megpróbáljuk számba venni az eddigi eredményeket. Arra nem merek vállalkozni, hogy kellő szakértelem hiányában átfogó gazdasági, társadalmi, politikai elemzést végezzek. Azt viszont nyugodtan elmondhatom Önöknek, amit a Tribuna Economics közölt: a Kereskedelmi és Iparkamarák több megyében végzett felmérése alapján megállapították, hogy a magántulajdonban lévő kereskedelmi társaságok mintegy harmada csak névleg létezik. Ugyanis bejegyezték azokat a cégjegyzékbe, de hosszú ideje semmiféle tevékenységet nem folytatnak. A helyzetet a tőke és a tapasztalat hiányával magyarázzák. És ha már a tapasztalathiánynál tartunk, még egy adat: körülbelül 70 ezer import-export tevékenységet folytató cégnek nincs külkereskedelmi szakértője. Hát ez az! Akár büszke is lehetnék rá, hogy a valóság igazolja gondolataimat. Ugyanis az összes eddigi választási kampányban szívdobogva vártam, lesz-e olyan platform, amely legalább egy hurka-picurka bekezdésben megemlíti, hogy tenni kellene valamit az oktatással, a szakemberképzéssel. Nem volt. Igaz ugyan, hogy észlelhetünk valamiféle változást e téren, de az nem elég. Márpedig ha föl nem ébrednek végre az intézkedni hivatottak, az évek múltával nem csak külkereskedelmi szakértők krónikus hiányáról adnak majd hírt a gazdasági szaklapok, hanem a jól képzett esztergályosok, cipészek, bányászok, asztalosok, ácsok stb. is ritkák lesznek, mint a fehér holld. Arról már nem is szólva, hogy minél kevesebb pénz jut kutatásra vagy kutatók képzésére, annál nagyobb lesz a lemaradásunk, s annál nagyobb összegeket fog felemészteni a kétségbeesett próbálkozás, hogy legalább a minimális versenyképességet biztosíthassuk. A reform kezdete: a hosszabb gumibot. Ami bizonyára pénzbe kerül. De idővel megtérül majd a befektetés, hiszen a lefülelt garázdálkodók nem okoznak már kárt. Csak addig nehéz, amíg a folyamat beindul. De még mielőtt bármi elkezdődhetne, szükség van arra, hogy a döntéshozók belássák: ha nincs befektetés, nincs minek megtérülnie. * WAGNER CSILLA STRASBOURG! STRESSZ Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése kedden tárgyalta Csehország és Szlovákia teljes jogú ET-tagságának kérdését, s mikor szavazásra került sor, előbbi beléptetését egyhangúlag, utóbbiét pedig a magyarországi képviselők tartózkodása mellett elfogadták, illetve javasolták a nemzetközi szervezet miniszteri értekezletének, mely tegnapi gyűlésén döntött végleg a kérdésben. A magyar hozzáállás — már ami Szlovákiát illeti — természetesen a felvidéki magyar kisebbség helyzetének függvényében alakult (Folytatása a 8. oldalon» Aratókra várnak a mezők Az idei aratás másabb, mint a régiek voltak, és bizonyára az elkövetkező években is folytatódik a változás. A szántóföldek új tulajdonosai a saját kamrájukba vitethetik (vagy vihetik) a termést. Igaz, most az aratás elején sem tudják, hogy milyen áron. Valamikor a gazda vasárnap délután kisétált a búzamezőre, letört néhány kalászt, markában elpergette a búzaszemeket, s megállapította: holnap vagy holnapután indulhat a megfent kaszával. Most is vannak dombvidéki területek, ahol így történik, ám nem ez a jellemző. A mostani termelő géppel indul a gabonatáblába, azaz a legtöbb esetben gépre vár... A bihari mezőkön közel százezer hektárnyi területről kell learatni a gabonaféléket. Ezek területi megoszlása a Mezőgazdasági Igazgatóság növénytermesztési igazgatóságának adatai szerint a következő: búza és rozs hatvanezer, árpa tizennégyezer, őszi árpa ezerötszáz, tavaszi árpa háromezernyolcszáz, zab húszezer hektáron termett. Az árpa aratása már megkezdődött, tizenegyezer hektárról raktárba is került a termés, s ha közbe nem jön a kiadós eső — amelyre mellesleg igen nagy szükség volt a mezőket sújtó szárazság miatt —, már befejeződött volna, ám egy-két nap alatt így is véget ér, hogy kezdődjék immár a búza betakarítása. Megyénkben kilencszáz kombájnt állítanak munkába. Ez a szám alacsonyabb a tavalyinál, hiszen a géppark ál- MESSZER LÁSZLÓ (Folytatása a í. oldalon)