Bihari Napló, 1993. november (4. évfolyam, 215-235. szám)

1993-11-02 / 215. szám

BN-2. A gombértékű lej Lassan beigazolódik az a felté­telezés, hogy fémpénzeinket job­ban értékesíthetnek, ha nadrág­g­ombként használnánk azokat, ügyetlen gond az, hogy - ha akad rá vállalkozó - mennyibe kerül négy lyuk kifúrása a pénzünkön. Még bizonytalan, hogy mone­tárisan felsorakozhatunk-e Európa mellé (mögé), s az is, hogy érdemben szót érthetünk-e a Nemzetközi Valutaalappal. Az bizonyos, hogy a Valutaalap nagyfőnökei követelik a dollár­lej árfolyam további és gyors liberalizálását. E szerint egyetlen ugrással egy dollár mintegy kétezer lejjel lenne egyenlő, s ennek függvényében rendeződ­nének újra az árak. A Nemzetközi Valutaalap szerint így lehetne megállítani a naponta erősödő inflációs folyamatot. Kitűnő közgazdász-miniszterel­nökünk mindennek az ellenkezőjét vallja. Szerinte csak úgy élhetjük túl a válságot “románosan”, ha mond­juk, tíz napon át száz lejjel töb­bet fizetünk ki naponta a húsért, s nem egyszerre ezret, tíznapon­ként. Az igazság az, hogy senki se tudja,milyen következményekkel jár holnap a dollár-lej árfolyam napi, “araszolgató” közelítése. Ezért semmiféle jóslásba nem bocsátkozhatunk, semmit se tudunk megtervezni. Az árak emelkedése is ellenőrizhetetlen és szabályozhatatlan, hiszen nemcsak azok a gyártók emelik áraikat, akik importanyaggal dol­goznak. Mindenki, aki él és mozog a kereskedelemben, tet­szése szerint cserélgeti az árcé­dulákat, elvégre ha felfelé szökik a dollár árfolyama, miért ne emelkedjék valamennyi áru ára? Ki garantálhatja azt, hogy ha az árliberalizálódás egyből bekö­vetkezett volna, a hirtelen fel­szökkenő árak és bérek közül az előbbi növekedését mára már meg lehetett volna állítani? Válogathatunk aközött, hogy egyszerre, vagy egyenként húz­zák ki mind a harminckét fogunkat. Egyáltalán melyik a kívánatosabb: a hirtelen halál beállta, vagy a lassú haldoklás folyamata? Gheorghe Moldovan fe Hová tart a FIDESZ szekere * Nagy szavazattöbbséggel Szájer Józsefet választották Fodor Gáborral szemben a FIDESZ Országos Választmányának elnökévé, a párt hétvé­gi, miskolci tanácskozásán. A fiatal demokraták Országos Választmányának (mely új intézmény) gyűlésén a papírformának megfelelő eredmény született, Fodor Gábor alternatív programja kevés támogatóra talált. A többség a FIDESZ tavaszi, debreceni kongresszusán elfogadott programot támogatta, így közvetve a másik jelöltet, Szájer Józsefet, aki Orbán Viktor pártelnök hallgatólagos bizalmát is élvezi Fodor Gábor - aki szerint nem jó irányba halad pártja szekere - a szavazás eredményét tudomásul véve kijelentette: mindent át kell gon­dolnia, beleértve maradását a FIDESZ-ben. Orbán Viktor úgy nyi­latkozott, hogy a rivalizálás véget ért, ideje van előretekinteni­­ a választások felé. A FIDESZ - a pártelnöki meghatározás szerinti nem­zeti elkötelezettségű liberális középpárt - népszerűségének bizonyára továbbra sem tesz jót a személyi ellentétek nyilvánosság előtt történő ütköztetése. NAPI POLITIKA 1} Egyesült A muzulmán hitű, vagy aho­gyan barátságos gúnnyal a velük együtt, illetve a környéken élők nevezik őket, busnyák menekül­tek kimentésére érkezett holland konvoj üresen fordult vissza, a szerencsétlenek pedig tovább élv­ezhetik a befogadók nem ki­fejezetten komfortos, és talán nem is barátságos vendégszere­tetét. Történt mindez Allah és a kör­let felügyeletét ellátó békefenn­tartó alakulatok parancsnoki tisz­tét betöltő svéd tábornok nyom­dafestéket nem tűrő ros­szallása ellenére. A szóváltás a kölcsönös érthe­tőség kedvéért nyilván angolul zajlott, a civil dobhártyák tűrőké­pességéhez szelídítve, valahogy így:- Nézze miszter Ezmegez, nem adok egy hónapot, és ezek a nyo- Nemzetek? morultak itt fognak halomra dögölni. Nincs tető a fejük fölött, éheznek, nincs meleg ruhájuk. A horvátok pedig naponta tisztele­tüket teszik. A férfiakat ütlege­lik... - De nem verik őket agyon­­... - A nőket pedig megerőszakol­ják. - Ugyan tábornok, nagyon jól tudja, hogy ebbe még senki nem halt bele. - De hát miszter Ezmeget, önt és embereit azzal a határozott pa­ranccsal küldték, hogy elvigyék innen ezeket az embereket - Való igaz, de azzal a szigorú záradékkal, hogy megbízatásunk csakis a közvetlen életveszély bizonyított eseteire vonatkozik. Márpedig ön, tábornok, erről e­­gyáltalán nem győzött meg. - De hát az isten szerelmére, csak rájuk kell nézni. Megtenné a kedvemért? - Ó, hogyne, ezt végül is nem tiltja a szabályzat és mint teljesen költségmentes magánakciót, végre is hajthatom. Nos, vetettem rájuk egy pillan­tást. Hát valóban nincsenek vala­mi irigylésre méltó állapotban, de azért a tényleges életveszélyig még várni kell egy kicsit Hát isten vele, és kérem, csak akkor riassza a központot, ha az életve­szélyre vonatkozóan már vannak meggyőző bizonyítékai. - De a mindenségit, miszter Ez megez, néhány tucat hullára gondol?! Az én megbízatásom nem arra szól, hogy az életveszély fogalmáról cseréljek eszmét, hanem hogy katonailag biztosít­sam a menekültek elszállítását.­­ Hát akkor biztosítsa, tábor­nok. Biztosan sikerülni fog, hi­szen ön derék ember és bátor ka­tona. Bye, bye. Bokor András Minden nap merénylet Újabb erőszakhullámot produ­kált az elmúlt héten az az immár több mint negyedszázada tartó permanens szembenállás, amely protestánsokat és katolikusokat küld harcba egymás ellen Észak­írországban. Szombaton hét em­ber halt meg, amikor egy álarcos férfi berontott Greysteel egyik, főként katolikusok által látoga­tott bárjába, s vaktában lövöldöz­ni kezdett. A merénylet elkö­vetését egy protestáns szélsőséges csoport vállalta magára. Ul­­sterben az IRA hajtott végre egy merényletet vasárnap, ennek so­rán több rendőr megsebesült. Az utóbbi időben egyre sűrűbbé váló merényletek megfékezési lehe­tőségeiről hevesen cikkezik a brit sajtó, s a szélsőséges cselekedetek elítélése mellett általánossá kezd válni az a vélemény, hogy átfogó politikai megoldást kell találni a válság rendezésére. W.L 1993. november 2. Szétesőben a szövetség? Az egykori Szverdlovszk, a mai Jekatyerinburg körzete önálló köztár­sasággá nyilvánította magát. Az úgynevezett Uráli Köztársaság mega­lakításáról a múlt hét folyamán döntött a helyi parlament, s vezetője vasárnap jelentette be véglegesen az‘‘önálló állam” létrejöttét. A lapok közölték az Uráli Köztársaság alkotmányát, mely szerint az álla­malakulatnak nem lesz önálló hadserege, saját pénzneme sem, és nem akar kiválni az Orosz Föderációból, csak önálló politikát akar folytatni akkor, amikor a központ (értsd Moszkva) nem képes az ország irányítására.­­ Az egy hónappal ezelőtt lezajlott véres moszkvai események kime­netele sokban függött attól, hogy a szövetségi álla­mhoz tartozó régiók és köztársaságok ki mellé állnak. Jól bizonyítja ezt, hogy Jelcin elnök végig feszülten figyelte a “vidéki” eseményeket és reakciókat, s sok esetben ezek függvényében hozta meg döntések. A parlamenti lázadás leverése után az elnök nagyon erősen ellenőrzi az országot, sokszor fütyülve a demokrácia szabályaira. A helyi szovjeteket (tanácsokat) is azért oszlatta fel, hogy a régi rezsim restaurálásának potenciális bázi­sait megszüntesse. Az Uráli Köztársaság kikiáltása most hatalmas kihívást jelent Jelcin számára, hiszen a burkolt függetlenedési törekvés kezelése, az ügy megoldása mutatja majd meg,mennyire is életképes az orosz föderáció. A gazdag és erősen iparosodott terület vezetőinek lépése precedenst teremthet a nagybeteg nagyhatalomban - s ez az, ami a föderációi s egyben Jelcin végét is jelentené. /­­ Wagner István A papírforma alapján Többségben az Amikor 1992 tavaszán Bihar megye közigazgatási hatósága, a Megyei Tanács megalakult, ak­kor természetszerűleg a februári helyhatósági választások ered­ményét kellett volna tükrözze, ami a politikai színképet illeti. A törvény értelmében a megyei tanácsot az illető megyében törvényesen megalakult helyi tanácsok tagjai választják meg, azaz a községi és városi tanács­osok. Ez azt jelenti, hogy a megyei tanácsot tulajdonképpen a helyi választások második for­dulójában választják meg, miután már tudni lehet, mely politikai alakulatok jutottak tanácsosi helyekhez a községek­ben, városokban, illetve miután összeállítható a helyi tanácsosok megyeszintű listája. Bihar megyében több mint ezer hely­­hatósági tisztségviselőt szólítot­tak a tavaly tavasszal az urnákhoz, hogy megválasszák a 45 tagú megyei tanácsot A román választási törvény sajátosságai, az RMDSZ vitatható helyhatósági politikája, valamint elégtelen választási hadjárata miatt a megválasztott megyei tanács nem tükrözte megfelelően a megye lakosságá­nak etnikai összetételét, ugyanakkor olyan politikai erők is helyet kaptak benne, amelyek sem akkor, sem most nem tudnak maguk mögött lakossági támogatottságot. Ám mivel Romániában teljes körű önkor­mányzatról nem, csupán a központosítás béklyóját nyögő helyi közigazgatásról lehet beszélni, a megyei tanács hatásköre igen korlátozott. Ez - többek között - azt is ered­ményezi, hogy közösségünk sorsát döntően befolyásoló, nagy horderejű politikai döntésekre a választott megyei testületnek sem lehetősége, sem megbízatása nincs. Ergo, a felelőssége is kisebb. Vezetői törekedtek is arra, hogy lehetőleg “depoli­­tizálják” a tanácsot, mondván: az adminisztrációban nincs helye a politikai-etnikai szembenállás­nak, megkülönböztetésnek. Hogy ez nem sikerült maradék­talanul, annak egyszerű oka van: nincs ma az országnak olyan vegyes lakossága, a politikai pár­tok torzsalkodásától mentes vidéke, ahol a lakosság egyik vagy másik rétege ne érezné úgy, hogy több terhet ró reá a gaz­dasági-társadalmi átmenet, hogy reá nézve hátrányos döntéseket hoznak, akár felsőbb, akár alsóbb szinteken. Bihar megyében a központi pénzek leosztásának, az egyes régiók fejlesztésének, a beruházások finanszírozásának, a privatizációnak (vagy annak hiányának) a kérdése okoz időnként feszültségeket a tanács­ban, de mindig sikerül a demokratikus játékszabályoknak megfelelő döntéseket hozni, amelyek lehetőleg a legkisebb kárt okozzák. A kormánypárti (NMF és csatlósai) többségű testület közfelháborodást kiváltó határozatokat még nem hozott, megpróbálta a kompromis­­­szumok és politikai háttére­gyeztetések útjára terelni az egyes, óhatatlanul is adódó vitás kérdéseket. Mindamellett joggal érezhették úgy a megye egyes részein tömbben élő kisebbségek (főként magyarok), hogy például a területfejlesztés terén előnyt élveznek a színromán vidékek, illetve azok a helységek, ahol a kormánypárt és az Egységpárt a fő politikai erő. Az olyan ügyekben, amelyek kimondottan a magyarság etnikai megkülönböztetését vetítették ki, illetve nemzeti érzületét sértették (iskolák, szob­rok, helységnévtáblák, katonai erőfitogtatás stb), a megyei tanács a törvény értelmében nem illetékes. Hatáskörébe eddig az egyes utcanevek jóváhagyása került csak, amely konfliktust nem okozott, való igaz, közösségünk igényei ilyen értelemben igen szerények voltak. Általában elmondható: az alulról jövő, kisközösségi kezdeményezésekben az RMDSZ nem igazán tűnt ki, így a helyhatóságokban a választott magyar tisztségviselők nem kel­lett különösebb politikai közel­harcot vívjanak, lett légyen szó akár a községi-városi, akár a megyei szintről. Az 1992-es helyhatósági választások óta eltelt időben a román politikai palettán lé­nyeges változások történtek - például maga a kormányzó párt is kettészakadt. Időszerűvé vált hát a kérdés: milyen ma megyénk tanácsának politikai arculata? Másfél évi működés után maguk a tanácsosok sem igen tudták, hogy a mellettük ülő kolléga most épp kit képvisel, melyik párt programja alapján szavaz, milyen a világnézete. A legutób­bi, októberi tanácsülésen végre alkalom kínálkozott ennek tisztázására, amikor el kellett dönteni: kikből álljon az a reprezentatív küldöttség, amely a Bihar Békés testvérkapcsola­tok ügyében tárgyalni és utazni fog. Az egyes politikai formációk képviselőiből óhajtották összeál­lítani a csapatot, de előbb színt kellett ehhez vallani: hány párt­nak van hat képviselője a megyei tanácsban és kik azok? A másfél év alatt történt személycserék (időközben egyesekből parla­menti képviselő lett) és átülések (egyik pártból a másikba) nyomán pillanatnyilag kilenc politikai alakulatnak vannak emberei a Bihari Megyei Tanácsban. A legnépesebb frakciója (11 tanácsos) ma már az RMDSZ- nek van. Tagjai: Mihalik András, Király Ernő, id. Balogh Árpád, Erdei Ferenc, Unterlender- Mérai János, Kovács Zoltán, Lengyel György (akiket a külön­böző területi szervezetek java­soltak és támogattak), Fodor József és Sándor Lajos (függetlenként képviselik a két nagy egyházat), Pete István és Dénes László (a FIDESZ aján­lására és támogatásával). A Demokrata Pártot (volt Nemzeti Megmentési Front) nyolcan képviselik: Stefan Seremi, Petra Cärmazan, Teodor Cradovan, Valer Babii, Sorin Ungur, Iosif Tocoian, Matei Mihoc, Stefan Turcu. Négyen a Keresz­ténydemokrata Nemzeti Pa­rasztpárt (Gheorghe Ro$u, Iuliu Timpa, Pavel Petru$, Coste­ Serghie), öten a Nemzeti Liberális Párt (Mircea Cipáu, Bujor Ciuciu, Ioan Brínda, Adrian Suciu, Florian Hirca) színeiben vesznek részt a tanács­ban. A szlovák kisebbség szervezetét Iosif Mlinaroic képviseli. A papírforma alapján az öt politikai alakulat a mai román ellenzékhez tartozik, így akár azt is mondhatnánk: a Bihar Megyei Tanács ellenzéki több­ségű. A hallgatólagos kormánykoalí­ció pártjai a következő elosztás­ban jelennek meg a tanácsban: a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártját hárman (Gheorghe Oláh, Viorel Sarca, Teodor Maghiar), a Román Nemzeti Egységpártot öten (Nicolae Zuz, Aurel Ramo$, Ioan Savu, Ioan Pantea, Nicolae lie), a Demokrata Agrárpártot hatan (Petre Stefan, Hortenzia Tudorean, Ioan Seracin, Dumitra Rosoga, Florian Vesa, Ovidiu Birgau), míg a Románia Maré Pártot egyedül Corneliu Benea képviseli. A 45. tag Liviu Sav függetlenként A választásokon minden szem­pontból alulmaradt Román Nemzeti Egységpárt a bukaresti hatalommal egyezkedve próbálta visszanyerni a réven azt, amit elvesztett a vámon. Ezen poli­tikai alkuk eredményeként került a végrehajtó hatalom Biharban is, mint más erdélyi megyékben, az RNEP kezébe. A rezsim ezzel próbálja ellen­súlyozni a választott helyhatósá­gok ellenzéki többségét és siker­rel teszi. D.L. ellenzék a megyei tanácsban I

Next