Bihari Napló, 1994. január (5. évfolyam, 2-19. szám)
1994-01-05 / 2. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP V. évfolyam, 2. szám, 8 oldal 60 lej Nagyvárad, 1994. január 5., szerda Stimin “Még talpon vagyunk...” Előszobázok a Stimin vezérigazgatójának, Florin Udrescu mérnöknek a titkárságán. Várom a néha elég zajos gyűlés végét. A párnázott ajtón csak szófoszlányok szűrődnek ki. Egy hölgy várakozik még rajtam kívül. Amint megtudja, hogy a sajtót képviselem, ömlik belőle a panasz. - írja meg, hogy 27 évet dolgoztam le, a laboratórium főnöke voltam, s most háromperces késésért munkanéküli lettem, pedig azelőtt soha nem hiányoztam! Milyen eljárás ez? Azóta idegnyugtatókat szedek. Mit gondolnak, az én koromban hol találok én még állást? Közben befejeződött a gyűlés. A hölgy előadta panaszát az igazgatónak is, aki megnyugtatta: ha három hónapi munkanélküliségre szól a végzés, utána vissza is veszik. Ekkor kezdődött beszélgetésünk. - Nézze, én mindenkit megértek - mondta Florin Adrescu. - A maga szempontjából mindenkinek igaza is lehet, de nekem mint igazgatónak akkor is az a kötelességem, hogy a legésszerűbben használjam ki a rendelkezésemre álló kapacitást. Jelenleg csak 1100 embert tudunk foglalkoztatni az 1600-ból. A többieket kénytelenek vagyunk elküldeni munkanélküli-állományba. Ha mást tennék, az populista intézkedés lenne, senkinek sem használna. - A szakszervezetnek viszont az a kifogása, hogy a vegyes vállalat megalakításakor kötött szerződésben Önök kötelezték magukat az akkori munkáslétszám megtartására... - Piacgazdaságban, miután létezik a munkanélküliekre vonatkozó törvény, senki sem kötelezhet arra egy vállalatot, hogy a csődbejutás kockázatával több embert alkalmazzon, mint amennyit foglalkoztatni tud. Igaz-e, hogy Önök is ama három váradi vállalat között vannak, melyeket a kormány fizetésképtelennek nyilvánított. Szó sincs róla. Azt nekem kellene tudnom elsőként. 1993. december elsejétől a Stmm és az Infrátirea kettévált. Az Infrátireánál maradt az öntöde, az asztalos- és bádogosműhely, s a formázó. Ma már két külön vezetőtanács foglalkozik a két önálló vállalat ügyeivel, de még ma is sokszor összekevernek bennünket. Nehézségeink vannak ugyan, de leküzdhetőek. A legutóbbi sztrájk alkalmával, ami az elsővel ellentétben nagyon civilizáltan zajlott, egyetértésre jutottunk a szakszervezettel is. - Nem késik már a fizetés? - Még előfordul, ám a szakszervezetiek is megértették, hogy ezt nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Új rendelésekre van szükség, a termékeket le kell gyártani, el kell szállítani, de a legnehezebb az ellenértéket megszerezni. - Ezek szerint manapság már megszűnt a feszültség a szakszervezet és a vezetés között? Hát jobb is lehetne a viszonyunk, habár némiképp oldódott Bizonyos kérdésekben mindkét félnek rugalmasabbnak kellene lennie. Lejegyezte: Albert Ferenc (Folytatása a 3. oldalon) Gyarapodott a családunk Kedves olvasóink! Ez a neve az új “játéknak”, melybe szeretnénk Önöket bevonni Lehetőségeinkhez mérten mindig igyekeztünk segíteni a panaszaikkal hozzánk fordulóknak Ezt tesszük továbbra is, ha másként nem sikerül, hát azzal, hogy világgá kürtöljük, kinek mi fáj. Szeretnénk azonban boldogságukban is osztozni, s hírül adni hadd örüljenek mások is. Márpedig alig akad ember, akit ne derítene jókedvre egy kisbaba érkezése. A BN ezentúl minden hónapban közöl egy értesítőlapot. Kérünk mindenkit, aki gyermekáldást vár, hogy a gyerek megszületése után vágja ki az a havi lapot, töltse ki (olvashatóan írja rá a pici névét lakcímét születésének dátumát) és küldje be szerkesztőségünkbe. Februártól rendszeresen közöljük az előző hónapban születettek névsora i s minden alkalommal sorsoláson dől el, ki lesz a baba, akit bemutatunk olvasóinknak, s akit BN-ajándékkal is meglepünk. Lapzárta Találkozó előtti találgatások Ahogy közeledik a NATO-tagállamok vezetőinek Brüsszelben megrendezésre kerülő csúcstalálkozója, úgy sűrűsödnek az Észak-atlanti Szövetség és a közép-kelet-európai reformállamok között esetleg kialakuló újfajta kapcsolatok milyenségére vonatkozó nyilatkozatok és találgatások. Míg Kinkel német külügyminiszter lengyel kollégájának meglehetősen borúlátó képet festett a volt szovjet csatlós államok NATO-hoz való közeledésének közeljövőbeni lehetőségeiről, addig Manfred Wörner, a katonai tömb főtitkára a neves amerikai politikai magazinnak, a Time-nak azt mondta, hogy “történelmi bűn lenne elszalasztani Közép-Kelet- Európa bevonásának lehetőségét”. A tengeren túli hetilap terjedelmes elemzést készített a NATO térségünkre vonatkozó politikájáról, s utalt az USA “Oroszország-rögeszméjére” is, mely a moszkvai tiltakozásokat figyelembe véve elzárkózik a régiónak nyújtandó biztonsági garanciák gondolatától. Ausztriai kitérő két tüzérségi támadás között s a 18-ra tervezett genfi értekezletet megelőzően Bécsben találkoztak a boszniai horvátok és muzulmánok, valamint a zágrábi kormány képviselői. Ismeretes, hogy a volt jugoszláv tagköztársaság középső részén a muzulmánok több horvát települést zártak ostromgyűrűbe, s mindaddig nem is hajlandók azt feloldani, ameddig nem jutnak tengeri kijárathoz a horvát kézen lévő dalmáciai kikötők valamelyikében. A féltitkosnak minősített bécsi megbeszéléseken éppen ezért a tengeri kijárat kérdése a központi téma, de szó van humanitárius kérdésekről is. A szarajevói hivatalos vezetést Szilajdzsics bosnyák kormányfő, Horvátországot pedig Granics külügyminiszter képviseli. Az osztrák fővárosban a feleknek talán sikerül enyhíteni azon a feszültségen, amely az elmúlt hét folyamán alakult ki, azt követően, hogy Tudjman horvát elnök katonai beavatkozással fenyegette meg Boszniát. Magyarok után a csehek Mint ismeretes, az ENSZ Biztonsági Tanácsának tíz nem állandó tagját kétévenként cserélik, a testületben időszakosan helyet kapó államokat a világszervezet Közgyűlése választja meg. Az elmúlt két év folyamán Magyarország is tagja volt a BT- nek, s mandátumának mostani lejártával Csehország vette át a helyét az ENSZ döntéshozó fórumában. Erdős Andre, Magyarország ENSZ-nagykövete a testületben végzett kétévi munkával kapcsolatban elmondta: Budapest fontos eredménynek tartja, hogy a BT-tagság ideje alatt sokszor sikerült érvényt szerezni a magyar szempontoknak és érdekeknek a délszláv válsággal kapcsolatos döntésekben. Magyarország legutóbb 26 éve volt a Biztonsági Tanács nem állandó tagja. Meghalt az ülés, éljen az ülés! Még ha a szilveszter rövidebbre is sikerült az idén, s a tűlevelek a Rózsa szirmainál is gyorsabban peregnek a karácsonyfáról, a képviselők mégis összegyűltek január 3-án a rendkívüli ülésszak megkezdésére. S mint tudjuk, az ilyesmi még év elején is a napirendi pontok meghatározásával kezdődik. Hétfőn csődöt mondott az erre tett kísérlet, annak ellenére, hogy ismertek azok a törvények, melyeket meg kellene vitatni, s amelyekkel kapcsolatban a kormányrendeletek kibocsátására való felhatalmazást kért. Az is kiderült, hogy az Alkotmánybíróság f. hó 11-én tárgyalja a felhatalmazásra vonatkozó tervezet alkotmányosságának kérdését. Hiszen a Nemzetközi Valutaalap is várhat egy kicsit, nemdebár?... Kedden tisztázódtak a dolgok. Miután az állandó bizottság tagjai tárgyaltak a parlamenti csoportok vezetőivel, a Képviselőház teljes létszámban is összeült, 115 igen, 89 nem szavazattal, 13 tartózkodás mellett a hétfőn megkezdett rendkívüli ülésszak felfüggesztéséről döntött. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a rendkívüli ülésszak megtartását 118 ellenzéki képviselő javasolta. Rögtön a szavazás után 167 igen, 3 nem szavazattal, illetve 84 tartózkodással ugyanazok a képviselők rendkívüli parlamenti ülésszak megtartásáról döntöttek, január 4. és 13. között. Más szavakkal: meghalt az ülésszak, éljen az ülésszak! Mától a Szenátus is foglalkozik egy rendkívüli ülésszak összehívásának gondolatával... Ha ti igen, mi miért ne? Csak nektek ússzon el a fizetett szabadságotok?... Egy dolog biztos. Ebben az időszakban nem számíthatunk bizalmatlansági indítványra, ugyanis mindenképpen meg kell vitatni azokat a törvénytervezeteket, amelyek miatt véget vetettek egy rendkívüli ülésszaknak s egy újat kezdtek. Nem mindegy viszont, hogy ki javasolja ennek megtartását! S egy jó hír a végére: megvitatásra kerül a Rádió és Televízió megalapítására és működésére vonatkozó törvényjavaslat is. Amiből következik, hogy a szilveszteri tévéműsor a honatyáknak sem nyerte el a tetszését... Gheorghe Moldovan tanügy A reform lépcsőfokai A hazai tanügyi reformfolyamat új állomáshoz érkezett. A nehézkes indulás után, amikor csupán néhány alig észrevehető változás történt, a Világbank által kiutalt mintegy 100 millió dollár a folyamat meggyorsítását fogja szolgálni. A reformprogramok irányítása, nyomon követése az Oktatásügyi Minisztérium Reformosztálya, a Tanügyi Reform Nemzeti Bizottsága, a Tanfelügyelőségek reformért felelős főtanfelügyelő-helyettesei és az utóbbi hónapokban megjelent referencia-iskolák (pilot-school) hatáskörébe tartozik. A Bihar Megyei Tanfelügyelőségen továbbképző tanfolyamon készülnek a megye oktatási rendszerét megújítani kívánó pedagógusok. Berger Tiberiu reformért felelős főtanfelügyelő-helyettes bizakodóan nyilatkozott a rövidesen megyénkben is beinduló referencia-intézményekről. Rövidesen kijelölnek egy-egy kísérleti jelleggel, a reformprogramcsoportnak megfelelő tanrenddel, módszertannal, felmérési módszerrel és önálló, hatékonyabb költségvetéssel működő óvodát, általános és középiskolát, esetleg a Pedagógusok Házát vagy a tanfelügyelőséget. Az itt szerzett tapasztalatok alapján határozzák meg az új, 1999-ben életbe lépő oktatási rendszert. Általános szintű, nem elit iskolát kell tehát modellül választani. Jelen időszakban átmeneti jellegű tantervek szerint folyik az oktatás. 1995- ben vezetik majd be az alternatív tankönyveket, addig továbbképző tanfolyamok segítségével, új szemlélettel változtatni kell a tanár-diák, tanár-igazgató, igazgató-tanfelügyelő kapcsolaton. A tanterveken lényegi változásokat eszközölnek, “levegősebbé”, könnyebben taníthatóvá teszik őket. A referencia-iskolák lesznek azok, amelyekben előkészítik a minden tanuló számára elérhető tantervet, az új felmérési rendszert. Végre eljutottunk oda, hogy az illetékesek is belássák, túlterhelt, világviszonylatban is magas színvonalú oktatásunk tanulóink nagy részét stresszeli, képtelenné teszi még a saját értelmi szintjének megfelelő információmennyiség befogadására is. Ha valóban megvalósul a helyi önkormányzat álma, ha a város és a megyei tanács valóban rendelkezni fog az oktatás-, művelődés- és egészségügy számára kiutalható pénzek felett, ha lehetősége lesz új pénzforrásokat találni, akkor az iskoláknak, óvodáknak lehetősége lesz az igény szerinti, önálló költségvetésre, a szükséges eszköztár beszerzésére. Makár Ágnes