Bihari Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 173-194. szám)

1995-09-01 / 173. szám

I­iért hátrányos? Két előző lapszámunkban azt mutattuk be, hogy az új tan­ügyi törvény hogyan korlátozza a hazai kisebbségek - és ami számunkra a legfontosabb, a ro­mániai magyarság - nyelvén fo­lyó oktatást, hosszú távon gya­korlatilag ellehetetlenítve azt.­­Lássuk most, hogy ez a törvény miért rossz általános értelem­ben véve is, megjegyezve, hogy csupán elvétve akadtak olyan román politikusok (pártokról nem is beszélve), akik ebből a szempontból kritikusan viszo­nyultak a jogszabályhoz. Az 1989 végén bekövetkezett vál­tozásoknak értelemszerűen je­lentkezniük kellett volna előbb­­utóbb az ország oktatási-nevelé­si rendszerében is. Ez az elvárás azért természetes, mert az okta­tási rendszer társadalomformá­ló szerepkörrel is rendelkezik, s hosszú távon képes befolyásol­ni a társadalmi szerkezet válto­zásait, meghatározó társadalmi célok és értékek érvényesítése révén. Az új tanügyi törvény ezzel szemben nem körvonalaz egy olyan oktatási stratégiát, amely tisztázná és kijelölné a XXI. szá­zad kezdetének oktatási céljait, alapelveit, hanem fenntartások nélkül elfogadja az elmúlt évek oktatási gyakorlatát, s nem tesz kísérletet a romániai oktatást megújító reform időszerűségé­nek megfogalmazására. Konzer­válja a jelenlegi elavult oktatási szerkezetet, ezáltal a merev, információkkal túlzsúfolt tan­tárgyi struktúrát, túlterheli a ta­nulókat, nem számolva azok életkori sajátosságaival, nem he­lyez kellő súlyt a pszichopeda­gógiai szempontok érvényesíté­sére. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása nélkül reménytelen­nek tűnik az oktatás minőségé­nek jelenlegi alacsony színvona­lán változtatni. Minden változtatás nélkül, következetesen továbbviszi a túlzottan központosított, me­rev, hierarchikus, egyirányú, fentről lefelé ható irányítási stí­lust. Az alsó- és középfokú okta­tásban még tételesen sem bizto­sítja az oktatási intézmények szervezési és működési autonó­miáját, az egyetemi önállóság pedig puszta fogalom marad a minisztériumi bürokratikus korlátozások hálójában. Ez alól nem mentesül a magánoktatás sem, így például a szakminisz­térium közvetlen hatáskörébe rendeli a törvény a megyei tan­­felügyelőségek személyzetének kijelölését, beleértve a megyei pedagógusházak igazgatóinak, valamint a középfokú és poszt­­liceális oktatási intézmények ve­zetőinek kinevezését. Minden­nemű oktatási folyamat szerke­zeti és tartalmi értékelésének és ellenőrzésének jogát magának tartja fenn a szakminisztérium, beleértve a felsőfokú oktatási intézmények létjogosultságá­nak eldöntését is. Kirekeszti ez­által a tényleges iskolahasz­nálók (tanulók, szülők, helyha­tóságok) érdekeinek érvényesü­lését, kizárva őket a döntésho­zatalból, nem teremti meg a le­hetőségét annak, hogy a jövőben az állami iskolarendszer állam­­polgári rendszerré alakuljon. (V. fejezet, 141., 142., 144., 145., 146., 148. cikkelyek összes be­kezdései, valamint XI. fejezet, 105., 106., 108., 112. cikkelyek) A törvény korszerűtlenségét tükrözik az oktatás tartalmi vo­natkozásaival kapcsolatos hiá­nyosságok is. Meg kellett volna fogalmaznia azokat a követel­ményeket, amelyeket a társada­lom a tudományos-műszaki for­radalom teljében az oktatástól elvár, szembe kellett volna néz­nie azzal a válságtünettel, ame­lyet a humán és a természettu­dományos műveltség közötti, egyre mélyülő szakadék jelent. Adós maradt a korszak művelt­­ségeszményében bekövetkezett változások megfogalmazásával és azoknak a módozatoknak a kijelölésével, amelyekkel ezek a gyakorlatban megvalósíthatók. Többek közt a szakoktatás vagy a felsőfokú képzés körébe utalta olyan alapism­eretek elsajátít­tatását, mint az elektronikai, számítástechnikai, személyi számítógép kezelési, amelyeket az általános műveltséget bizto­sító elméleti középiskolákban kellene oktatni. Hasonlóképpen csupán kevés diák számára te­szi lehetővé (nyelvosztályok) a világnyelvek tényleges elsajátí­tását, holott ezeknek, szakterü­lettől függetlenül, egyre fonto­sabb szerepük van az informá­ciószerzésben. Ezáltal nemze­dékek egész sorát hozza hátrá­nyos helyzetbe, fosztja meg at­tól a lehetőségtől, hogy európai szintű, a nemzetközi munkaerő­piacon is konvertálható művelt­­séget szerezzen. Az RMPSZ értékelő elemzése alapján Lan­­gedül maradunk Az elmúlt napok során két fontos európai politikai személyiség is járt Bukarestben: Max van der Stoel, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségügyi főbiztosa, és Rita Süss­­muth, a német Bundestag elnöke. Amint arról már beszámoltunk, az EBESZ főbiztosa az új tanügyi törvényt jónak minősítette, kije­lentve, hogy az megfelel az európai normáknak. Max van der Stoel Vacaroiu miniszterelnökkel való megbeszélésén egyenesen megdi­csérte Bukarestet, amiért az jól működik együtt a páneurópai szer­vezettel, s amiért a kisebbségekre vonatkozó jogszabályokat úgy­mond az európai standardok szerint alkotja. A főbiztos, aki már sokszor járt Romániában, szerdán úgy vélekedett, hogy az itteni ki­sebbségek helyzete sokat javult, s abbéli reményét fejezte ki, hogy a tanügyi törvény kapcsán zajló vita elül, hogy sikerül túllépni eb­ben a kérdésben az­­ alaptalan fenntartásokon”. Világos, hogy a ven­dég az RMDSZ fenntartásaira gondolt. A házigazda ugyanilyen meg­közelítésből beszélt a kérdésről, a feszültségek szerinte mestersé­gesek, de a kormányfő reméli, hogy „előrelépést jelenthet a szüksé­ges román-magyar történelmi megbékélés útján az az óvatosság és visszafogottság, amellyel a kabinet ezt az ügyet kezeli”. Egyszóval újra ők a türelmesek, a nyitottak, mi pedig megint akadékoskodunk és értetlenkedünk - Európa szerint is alaptalanul Hogyha az EBESZ főbiztosától nem is vártunk sokkal többet, a Német Szövetségi Köztársaság alsóházának elnöknőjéről azt hit­tük, hogy véleményalakítása során figyelembe veszi a romániai né­met kisebbség szervezetének, a Német Demokrata Fórumnak az ál­láspontját. Mint ismeretes, a Fórum elnöke, Paul Philippi nemrég kritizálta az új román tanügyi törvényt. Rita Süssmuth asszony vi­szont bukaresti sajtótájékoztatóján azt nyilatkozta, hogy a kérdé­ses jogszabály nem diszkriminatív, egyetlen romániai kisebbséget sem hoz hátrányos helyzetbe, hanem ellenkezőleg, mindenki szá­mára biztosítja az anyanyelv elsajátításának lehetőségét, s egyál­talán: megfelel a vonatkozó európai normáknak. Itt alighanem vala­mi félreértésről van szó, hiszen anyanyelvét a gyerek otthon, még az iskolásker­dött sajátítja el, az iskolában csupán szebben és he­lyesebben használni tanulja meg. A fontos az, hogy minden tan­anyagot saját anyanyelvén tanulhasson, mert csak így értheti jól meg nap mint nap azt, amit tanítanak neki Ez alighanem már „nem fért bele” az Adrian Nastaséval közösen megtartott sajtóértekez­letbe. A tanügyi törvény kérdésétől eltekintve is szép dolgokat mon­dott és ígért Rita Süssmuth Romániáról, illetve Romániának, s azt sem ő jelentette ki, hogy az RTDP szélsőséges pártokkal együttmű­ködve kormányoz; ő csak azt mesélte el, hogy a hazai ellenzék veze­tőitől hallotta a fentieket. A két magas rangú politikus bennünket, a romániai kisebbségek helyzetét érintő bukaresti állásfoglalásaiból nem nehéz levonni a következtetéseket. V/.L PI POLITIK Válaszúton Az SZDSZ-nek nem érdeke kiszállni a koalícióból, de kerül­het olyan helyzetbe, hogy ne legyen érdemes részt vennie benne - mondta Magyar Bálint, a kisebbik magyar kormánypárt ügyvivője. A szerdai három órás vita után tegnap is folytatódtak a tárgyalások a koalíciós válság megoldására, ám egyelőre nem közeledtek az álláspontok. A fe­szültség enyhítését célzó javas­lataikat hét pontba foglalták a szabaddemokraták, akik to­vábbra sem értenek egyet a ka­binet bővítésével, új minisztéri­um létrehozásával, sőt a már meglévő privatizációs tárcát is szükségtelennek tartják. A szo­cialisták javaslatait nem hozták nyilvánosságra. Lapértesülés szerint a szerdai tanácskozás előtt Göncz Árpád köztársasági elnök is találkozott az MSZP és az SZDSZ vezetőivel Bihari Napló KÖZLEMÉNY ÉS SAJTÓTÁ­JÉKOZTATÓ nélkül ért véget szerda délután Vladimir Me­­car szlovák és Horn Gyula magyar miniszterelnök talál­kozója. A szlovák kormányhi­vatal jelentése szerint a felek arról állapodtak meg, hogy a nyilvánosságot nem, csupán saját parlamentjüket tájékoz­tatják a megbeszélés ered­ményeiről A Szlovákiai Ma­gyar Kereszténydemokrata Mozgalom vezetői abban bíz­nak, hogy a találkozó hozzá­járul a magyar-szlovák alap­­szerződés mielőbbi pozsonyi ratifikálásához. PEKINGBEN szerdán meg­nyílt a nem hivatalos női vi­lágtalálkozó, melyen a világ minden tájáról érkezett húsz­ezer küldött a női egyenjogú­ság számos kérdését vitatja meg. A tíznapos összejövete­len többek között szó lesz a két nem politikai, munkahelyi egyenlőségéről, valamint a nők bántalmazása elleni fel­lépésről is. A találkozó kie­melt célja, hogy befolyást gya­koroljon az ENSZ égisze alatt rendezendő hivatalos női vi­lágkonferenciára, amely a jö­vő héten kezdődik a kínai fő­városban. Az esemény kap­csán kétórás tiltakozó akciót szervezett Pekingben az Am­nesty International. A nem­zetközi emberjogi szervezet két bebörtönzött kínai nőért emelt szót: egyiküket, egy új­ságírót tavaly ítélték hat évi börtönbüntetésre államtitok megsértése miatt, társát, egy tibeti asszonyt pedig 17 évi börtönnel sújtották Kína-elle­­nes tevékenységért. GRÚZIA FŐVÁROSÁBAN letartóztattak egy tíz fős cso­portot, melynek birtokában volt a parlament és az elnöki rezidencia alaprajza. Még nem tisztázódott, hogy a cso­portnak mennyi köze volt a Sevardnadze elnök ellen ked­den elkövetett merénylethez. Az államfő akkor csak kön­­­nyebben sérült meg, s a bom­batámadást követő napon már munkába is állt. Ekkor közölte, hogy ismét indul a grúziai elnökválasztásokon. Leszerelési huzavona Borisz Jelcin megelégelte a csecsenföldi konfliktus rendezésé­ben tapasztalható huzavonát, ezért saját elnöki kezébe vette az irá­nyítást Tegnapelőtti nyilatkozatában első ízben jelentette ki, hogy kész személyesen tárgyalni a grozniji csecsen vezetőkkel - kivéve Dudajev elnököt. A megbeszélések kezdetét azonban a szakadár fegyveres csoportok teljes leszereléséhez kötötte, s feltételül szab­ta a hadifoglyok szabadon bocsátását is. Az elnök teljhatalommal felruházott személyes megbízottja, Oleg Lobov a hét elején járt a csecsen fővárosban, ahol tolmácsolta az elnöki üzeneteket az oroszbarát csecsen vezetőknek. Lobov, aki egyben az orosz Nem­zetbiztonsági Tanács titkára is, beszámolt tapasztalatairól Moszk­vában. Szerinte, ha a katonai megállapodásban előírt leszerelés a mostani ütemben halad, akkor még évekig eltarthat a fegyverek be­­­­gyűjtése. A csecsenek használják is a náluk levő hadfelszerelést: csak szerdán éjszaka 33 alkalommal nyitottak tüzet az orosz állá­­­­sokra. Kedden viszont egy grozniji bankot rabolt ki egy állig felfegy­­­­verzett csoport, s mintegy félmillió dollárt zsákmányoltak. Mind­ezek ismeretében igen kemény munka vár Lobovra, akinek ellen­­­­őriznie kell a csecsenföldi polgári és katonai hatóságok munkáját, a­­ béketárgyalások menetét, s személyesen felel majd a választások lebonyolításáért. A Jelcin elnök angyalbőrben. Türelme már korántsem angyali Sorban mazsolái Úgy tűnik, a kormánykörök­höz közeli Curierul National nem szenved papírhiányban. A bécsi döntés évfordulóján kere­ken nyolcoldalnyi ráadást „áldo­zott” e témára A nyolcból egy lepedőnyi terjedelmet foglal el a Raul Sorbannál készült interjú. A Szocialista Munkapárt oszlo­pos tagja, Verdes és Pounescu eszmetársa igen eredeti módon ötvözi a nacionalizmust a szoci­alizmussal. Sorban mester művészettör­ténész létére bárkinél tájékozot­tabnak hiszi magát a politiká­ban­ .Egyes román parlamenti tagok abban a hitben élnek, hogy Hóri szocialistaként kü­lönb például Horthynál Megmu­tattam nekik Hórn nyilatkoza­tát, melyben világosan beszél a kollektív jogokról és a területi autonóm­iáról". A továbbiakban azt is elárulja, hogy­­ az alap­­szerződés fogalmát a magyar kormány találta ki, még Antall idején. Nálunk a közvélemény úgy tudja, hogy ezt a fogalmat a nyugati politikai erők kénysze­rítették ránk. Ez nem igaz." Vé­gül hadd idézzünk egy harma­dik Sorban-mazsolát is, melyben történelmi tájékozottságát fi­togtatja: "Persze, a magyarok vágyálma megmagyarázható, hi­szen Erdély nélkül nem jutnak messzire. Magyarország egy el­szegényedett állam, amely terü­letének kétharmadát, lakosságá­nak a felét elvesztette Erdők nélkül, bányák nélkül, a bihari kőolaj nélkül maradt Aztán ne­kik teljesíteniük kell Szent István végakaratát, melyben ki­­s mondatik - durva fordításban -, hogy «ha nincsenek idegeneitek, vásároljatok». így indokolja Ma­gyarország a maga imperialista törekvéseit mondván, hogy egy ország, amelyikben egyetlen nyelvet beszélnek, nem ország". Köszönjük a Szent István-i örök­ség „eredetien durva” átértelme­zését! Sz. A

Next